Az elmúlt napokban láttam vezetés közben mobilozót, jobbról előzni próbálót és gyalogátjárón áthajtót, amikor az idős férfinak egyik lába már a zebrán volt. De nemegyszer volt dolgom segítőkész, jó modorú, sőt, jóindulattal elnéző, megértő rendőrrel is, ezért hagyom az egészet. Mert mindenki emberből van és hibázhat...
Inkább írok a spenótról. Nem megalkuvásból, csak mert az fő a konyhában. Mert megvettem, de jól tettem? Tavasz van, egyen a gyermek frisset! De mi legyen az? Mert állítólag már a piaci portékákban sem lehet megbízni. Mondják. Tényleg nagyon egyforma kerek vagy csúcsos a paradicsom, ügyesen kicsik, szabályosan szépek a tökök, hatalmasak, és kihívóan mosolygósak a retkek, a saláták szinte szétrobbannak, és állítólag a göcsörtös, hasadt, későbbi paradicsom sem az igazi. Szóval már a piacban sem lehet megbízni. Mert az üzletekben rég nem. Mondják, nincs annyi tehén, amennyi kitermelné azt a temérdek mennyiségű sajtot, ami a polcokon bőséges választékban  egyre akciósodik. Hogy a sajt is műanyag. Lehet benne valami? (Ha már nem tej.) És a szalámi sem szalámi, nem beszélve a parizerről (párizsi), virsliről és a felpumpált csirkéről. A barna kenyér festett, a méz nem méz. A tojást sem mindegy, hogy milyen tyúk tojja.

Igazából itt kezdek el félni. Nem a sokasodó, jó modorú, jóérzésű rendőrtől, akik értem, a biztonságomért vannak. Az időnként rám törő rossz érzések talán az egyenruhával kapcsolatos régi beidegződésekből származnak. (?) De mit egyek, s mit tegyek a gyermekeim elé? A tömbházlakás teraszán nem tudok biozöldséget, -gyümölcsöt termeszteni (amikor udvarom volt, sem tettem), állatokat sem tartok, tartottam. Kivéve azt az egy-két macskát, kutyát. Nem vagyok az a fajta. Nincs időm és energiám, hogy megrendeljem és kivárjam a házi termelőktől való biocuccokat (egyesek szerint már a bio sem bio). Szóval, mit tegyek, egyek, együnk? Szeretnék egészségesen élni, de hogyan? Fogyni is szeretnék, de ami a tegnap tuti biztos volt, mára pont fordítva van. Ami hétfőn nem volt jó az epémnek, a koleszterinszintemnek, keddre már épp az kell. Nem szeretnék (még jobban) meghülyülni, szóval bízom abban, hogy nem mérgezem le a gyermekemet ezzel a friss(nek vélt?) spenóttal. És bízom a rend lelkiismeretes őreiben. Megpróbálom félrenyomni a mindenben való (lehet, nem teljesen alaptalan) aggodalmaimat.

Hogyan jutottam ide az eredeti témától? Hát így.

Megyek, leszűröm a spenótot, rántás, tej, fokhagyma, ilyenek. Bundás kenyérrel szeretjük.