Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

MagánvállalkozásÉlet a kormány mögött

2019. április 17., szerda, Pénz, piac, vállalkozás

Szárazajtáról indult, Brassóban esti tagozatra járt, évtizedekig ült az autóbusz volánja mögött, ma pedig a megye egyik legjelentősebb cégének tulajdonosa. Ki ő? – tehetnénk fel azt a kérdést, amire valószínűleg Baróton és Sepsiszentgyörgyön, sőt, azon túl is sokan tudnák a választ. Dávid Lajos – mert ez lenne a megfejtés –, a Capitaly Kft. tulajdonosának élettörténete modern kori mese is lehetne, ha nem lenne valóság: a kis székely faluból indult legényke helyzetfelismerő képességének köszönhetően elkerüli az útjában levő csapdákat, átlépi az akadályokat, kitartó munkája révén pedig saját birodalmat épít.

  • Dávid Lajos a járművek birodalmában. A szerző felvétele
    Dávid Lajos a járművek birodalmában. A szerző felvétele

Legény Szárazajtáról

A negyvenes évek végén és az ötvenes években, amikor Dávid Lajos még gyermek volt, Száraz­ajtán az volt az általános vélekedés, hogy a férfinak vagy a földön – mezőgazdászként –, vagy a föld alatt – bányászként – kell mindennapi kenyerét megkeresnie. Édesapja saját földjén gazdálkodó ember volt, ezért nézete szerint a Dávidoknak csak akkor szabad a bányába menniük, ha azon előzőleg ablakot vágnak... Suhancként azért a ma is élő, kilencvenhárom esztendős köpeci keresztapjának, Ilyés Péternek köszönhetően járt a köpecbányai bányában, de az, amit ott tapasztalt – sötét, nyirkos helyen, többször csak földön kúszva tudtak előre haladni – egy életre elég volt ahhoz, hogy távolról elkerülje ezt a mesterséget. Ám mivel a földművelés sem vonzotta nagyon, a hét elemi elvégzését követően Brassóba ment dolgozni. A szárazajtaiak összetartása itt is éreztette hatását: falubelije, Bogdán Viktor segítségével helyezkedhetett el a Rulmentulnál, mellette pedig esti tagozaton tanulhatott tovább. Amint betöltötte a tizennyolcat, hajtási engedélyt szerzett, a katonaságnál pedig már sofőrként is szolgált. Hazakerülve, teherautóra is szerzett jogosítványt. Az első buszra az akkori személyszállítási vállalat vezetője, az édesanyja révén rokonnak számító Bokor Károly tette fel, mondván: „Gyerek, szedjed magad, ülsz a buszra.”

Kálnokot, Sepsikőröspatakot, Árkost, Gidófalvát, Angyalost és Sepsiillyefalvát járta, de gyakorta volt övé a bölöni, vargyasi, nagypataki és kászonújfalusi járat is, amikor az éjszakát a végállomáson kellett töltenie, hogy másnap hajnalban indulhasson a megyeszékhely felé. Ezeket a nehéz járatokat egyrészt azért kapta, mert az idősebb sofőrök már egy kicsit elkényelmesedtek, s előszeretettel „nyomták rá” a fiatalokra, másrészt, mert Dávid Lajos szeretett dolgozni. Sokáig volt övé a bákói járat is: reggel nyolckor indult oda, délután négykor pedig vissza, este fél kilenckor hazament, megvacsorázott, és még éjfél előtt megjárt egy közeli települést. Nem volt ritka az olyan hónap, hogy harmincszor (!) tette meg ezt a távot, vagy fordulta meg magát Székelyudvarhelyen, Marosvásárhelyen és Foksányban. „Egy rossz ló nem bírta volna ki” – mondotta, hangjában szemernyi panasz nélkül. Nem panaszkodott, mert a munkát bírta, s a hónap végén látszata is volt az erőfeszítéseinek: a borítékban gyakran lapult hatezer lej. Hatalmas pénz volt ez a hetvenes években!


Vállalkozó születik

Megvolt mindene, amit abban a korban ember elérhetett. Alig múlt húszéves, amikor félretett pénzéből és a gyerekkorát jótékonyan befolyásoló nagyapja, az Erdővidéket és az Oltfejet csapataival végigépítő Nagy D. Ferenc, vagy ahogyan mindenki ismerte, Ricsa Feri segítségével a múzeum mögött tömbházlakást vett, megnősült, bővült a családja, aztán magánházba is költözhetett.

Közvetlenül az 1989 decemberének eseményteli napjai után már azon törte a fejét, miként vállalkozhatna. Tavasz volt még, amikor komoly pénzösszeget vett magához, s elment Budapestre, ahol megvette egy téglagyár munkásszállító autóbuszát. Megvásárolta, de itthon nem volt, mihez kezdjen vele, mert nem akarták forgalomba írni: ki hallott még olyant, hogy valakinek magánbusza van? Nevettek rajta kollégái is mondván, biztosan csirkét fog nevelni a jobb sorsra érdemes gépjárműben. Három hónap múlva aztán csak elérte célját! Fogta magát, s elment a volt pártszékházban működő megyei vezetéshez, ahol azt ígérték, utánanéznek Bukarestben, miként tudna személyszállító céget alapítani. Néhány hét múlva szóltak, lehetséges, fogjon neki „papírokat gyártani.”

Az engedély birtokában beállt Budapestet járni. Munkahelyét nem adta fel, havonta két hetet nekik dolgozott, és kettőt magának, ám amikor megvásárolta a második buszt is, arra hivatkozván, hogy versenyhelyzetet teremt velük szemben, kirakták a vállalattól. „Szinte sírva mentem ki a kapun! Onnan, ahol húsz évet húztam le, csak úgy kitesznek? Nagyon megviselt az eset, ezért megfogadtam, megmutatom: rosszul döntöttek!” – emlékezett vissza arra az időszakra.

Akkoriban mindenki Magyarországra akart utazni! Akkora volt az érdeklődés, hogy egy járatból hamar lett kettő, kettőből pedig pillanatok alatt három, s alig telt el kis idő, arra is volt példa, hogy öt darab ötvenszemélyes busszal is alig tudták az igényeket kielégíteni. Sokat segített a kötelező zsebpénzrendelet: a határ előtt „meghitelezte” az utasokat a szükséges forinttal, majd átlépve a sorompót nyomban össze is szedte, ezért a megyéből jóformán mindenki a Capitalyval utazott a magyar fővárosba. (Érdekes megemlíteni: eredetileg Dávid Kft. nevet szánta cégének, de a névfoglalásban megelőzték, ezért az egyik feliratozva behozott autóbusz nevét kapta a cég.)


Örvendeni a családnak

A vállalkozás mondhatni észrevétlen fejlődött. Egy idő után tizennyolc autóbusszal rendelkezett, s nemcsak távolsági járataik voltak, hanem a megyében szerteszét rövidebb-hosszabb távokon is szállították az utazókat. Megvásárolta azt az olt-mezői épületegyüttest, ahol ma a cég székhelye, a garázsok, a szerelőműhely és a mosoda van. Aztán megjelentek a teherautók is, amelyek zöme ma is folyamatosan külföldet járja, tucatnyinak pedig a környéken akad folyamatosan munka. Amikor a taxivállalatot létrehozták, kétségei voltak, vajon lesz-e rá kereslet, hiszen Sepsiszentgyörgy nem nagy város, szinte mindenhová gyalog is hamar el lehet jutni.

Az elmúlt években sok minden megváltozott. A buszos szállítás iránti kereslet olyannyira visszaesett, hogy a budapesti járatról már évekkel ezelőtt kénytelen volt lemondani, és a megyeiek is alig hoznak jövedelmet, ezzel szemben a taxik száma mondhatni tekintélyesre nőtt.

Jól alakult sorsa, ám a mindennapokat már huszonhárom éve beárnyékolja, hogy a családi hátteret megteremtő felesége, Anna túl fiatalon elhunyt. Annak viszont kiváltképp örvend, hogy a gyermekek beléptek a vállalkozásba. Fia, ifjabb Dávid Lajos az autóbuszokkal foglalkozik, jogász végzettségű lánya a pénzügyeket intézi, így ő egyre inkább kivonulhat az üzletből. Végleg nyugdíjba vonulni nem akar – arra nem lenne képes, hogy egész nap otthon üljön vagy csak sétálgasson –, de jólesik, hogy több idő jut a „szemlélkedésre”.

Hogy kívánna-e magának valamit? Egészséget, hogy láthassa, amint felnő három unokája, mert nem a vagyon, hanem a család a legfontosabb – vallotta.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 612
szavazógép
2019-04-17: Riport - Kisgyörgy Zoltán:

Tavasszal Forró Elek bölcsőhelyén

Angyalos első telepesei éppen a Bodoki-hegység vonulatának déli csücske alá kezdtek falut építeni a sepsi székelyek letelepedése idején, akik – miként a történészek mondják – éppen a mai Szászsebes vidékéről (Terra Sebus), Sepsi földjéről gyalogoltak idáig, új hazát keresve maguknak. Jól választottak. A falu mögötti végeláthatatlan erdők építő- és tüzelőanyaggal szolgáltak, a vidéknek vize, termőtalaja is volt. A domboldalra templomot építettek, „amelyre arkangyalok vigyáztak, úgy lehet, onnan ered a falu hangzatos, szép neve is”. Forró Elek bölcsőhelyén járva a település jelenlegi gondjairól-bajairól tájékozódtunk, és arról is meggyőződtünk: a tavasz nemcsak a tervek, hanem a cselekvés ideje is az ott élő közösség számára.
2019-04-17: Pénz, piac, vállalkozás - :

Ingyenesen újból bejegyzik

Antal Lóránt Hargita és Fejér László Ödön Kovászna megyei RMDSZ-es szenátorok közbenjárása nyomán ingyenesen újból bejegyzik a cégbíróságok azokat a vállalkozói engedéllyel rendelkező magánszemélyeket és egyéni vállalkozásokat, amelyeket március 18-án töröltek a nyilvántartásból, miután január 6-ig nem szűkítették le a tevékenységi köreiket.