A szerzetesek a kora középkor óta szigorú szabályok szerint élnek, egészségesen étkeznek. Szabályaik nemcsak a test, hanem a szellem és a lélek épségét is szolgálják. Készítenek bort, sört és gyógyító likőröket, kertjeikben a zöldségek és gyümölcsök mellett megterem sokféle fűszer- és gyógynövény, asztalukra főleg böjti eledelek, de néha ünnepi finomságok kerülnek. Az ő közvetítésükkel jutott el sok növényfajta és étel- vagy italkészítési eljárás Európa egyik végéből a másikba. Például a fűszerpaprika a szegedi ferencesektől terjedt el. A szakács testvérek az idők során nemcsak a kisebb-nagyobb közösségre, hanem szegények és betegek ezreire is főztek. Könyvtárak, levéltárak ritka kincsei a kolostorokban írt és használt szakácskönyvek, régi számadáskönyvek, konyhakönyvek.

A Székely Nemzeti Múzeumba látogatót a Lovagteremben bevezető fogadja. Kereszt alaprajzú paravánról tudhatjuk meg, kik a szerzetesek, hol laknak, mi a különbség a monostor, kolostor és rendház között, mi a regula, mi a refektórium. Hátul tizennégy szerzetesrendről szerezhetünk tömör információkat. Egy tározóban könyvek, köztük a legelső önálló magyar nyelvű szakácskönyv – Szakácskönyvecske mellyet elsőben a Csiki Clastromban irtanak 1693. Erről az terjedt el, hogy Misztótfalusi Kis Miklós szakácskönyve, de a nyomdász-írónak csak annyi a köze hozzá, hogy az ő kolozsvári nyomdájából került ki. Az sem igaz, hogy a református Apafi Mihály fejedelem udvari papjának lánya szerezte, hiszen böjtös ételek tarkítják, magyarázta a muzeo­lógus. Aztán ott az úrvacsora két eleme. Elsőként a kenyér. Jézus szülőhelye, Betlehem azt jelenti, a kenyér háza. A kurátor azt is elmesélte, azon csodálkozott, ha a bor Krisztus vérének jelképe, mégis miért miséznek fehérborral. Hát azért, hogy a hófehér hímzett selyem terítőt ne pecsételjék le vörösborral, a fehérbor meg nem hagy foltot, tudta meg.

A Toleranciateremben látható a kiállítás nagy része. A bor után a sör, a likőrök készítéséhez kötődő tárgyak, eszközök. A kertészkedés, gyümölcstermesztés bemutatása, olajütés, méhészet. Látható Pálffi Lőrinc minorita szerzetes névtelenül kiadott első magyar méhészeti szakmunkája, az Erdéllyi méhecske című. 1762-ben Kolozsváron megjelent könyve, mely így kezdődik: „A Méh egy repdeső, tiszta, és tsinos állat, melly­nek négy szárnyai, két fekete fényességű mozdulhatatlan szemei, hat, két két körmös, és szőrös lábai, fogas áll kapczái, egy hoszszu nyelve, és mérges egy fullánkja vagyon.”

A megnyitót sok anekdota tarkította, de jut érdekesség a tárlat későbbi látogatóinak is.