Bőrdíszművesek, mézeskalácsosok, cserepesek szomszédságában első látásra furcsán hat a babakelengye-birodalom, ahol a szobasátortól a vállon gombolós bébihálózsákig, kis párnácskákig sokféle darab megtalálható, de amikor a tatrangi fiatalok elmondják, hogy az amerikai eredetű foltvarrásos technika ma már igen népszerű tájainkon is, az ezzel a módszerrel varrt ágyterítők, székhuzatok is igen keresettek, be kell látnunk, hogy a vásárlói igény igen nagy úr, még a kézművesek háza táján is. Ezt igazolja a szlovéniai Iliska Bistricából érkezett, székelyudvarhelyi származású Pál-Antal Judit termékeinek sikere is, aki textilmérnökként szintén a foltvarrás megszállottja, gyermekek számára készített táskái, hátizsákjai igen kelendőek.

Ami ma még modern, holnap már hagyományos lehet – véli Veress Ferenc, a Háromszéki Népművészeti és Kézműves Egyesület elnöke, akinél idén százhúsz vásáros jelentkezett be és néhány kivétellel mind el is jöttek. Új anyagok, új kézműves szakmák jelentek meg, amin nem kell csodálkozni, hisz a kelengyésládát is felváltotta a ruhásszekrény, ami ma már megszokott bútordarab – mondotta. Veress Ferenc szerint a termékek azért újulnak meg, mert mások a vásárlói igények. Így tartja a korondi Máté Júlia is, akinek műhelyében a felnőtt népviseletek mellett népies kislányruhákat is varrnak, a rusztikusat ötvözik a modernnel, mert szerintük haladni kell a korral. A szaporodó gyermek néptánccsoportok igényeihez is igazodnak a viseletkészítők, egyre többen varrnak számukra szoknyákat, ingeket, mellényeket, a nadrág esetenként házilag is pótolható.

A kőrösfői Mihály Erzsébet hímzett terítőin azért akad meg a szemünk, mert fonal helyett szalaggal hímezi a darabok egy részét, azt mondja, ezek keresettebbek a hagyományosnál. A natúr lenvászon is kelendő, mert minden színű bútorhoz, szőnyeghez illik, könnyen mosható, jó anyag.

A Háromszéki Népművészek és Kézművesek Egyesülete által szervezett Kós Károly utcai vásárban  az árusok 80 százaléka visszatérő vendég. Nem hiányoznak a székiek, a helyi és távolról érkező fazekasok, a mézeskalácsosok, a levendulatermesztők, szappankészítők, gyertyaöntők sem, de láttunk bakelitlemezből készített dísztárgyakat is, amelyeket a gyergyószentmiklósi Goga Béla alakít ki lombfűrésszel.

Az utcasarki fagylaltos, kürtőskalácsos sziget után a Gróf Mikó Imre utcában folytatódik a kézművesek vására, amit ezen a helyszínen évek óta a Művészet és Örökség Egyesület szervez. Itt nyolcvanhat árus állította ki portékáját, köztük meghívottként a Békéscsabai Népművészeti Egyesület tagjai, akik kerámiatárgyakkal, bőrtarsolyokkal, ékszerekkel vesznek részt a vásárban. Itt is megjelent a hagyományos és a modern ötvözete az alkotásokon: a színes vászonanyagból készült pénztárcáknak míves fémcsatja van, mézeskalácsból focilabdát is formáztak, a bőrből készült fülhallgatótartó pedig egyszerre ötletes és hasznos. Néhol bankkártyával is lehet fizetni. Gál Andrea szervező szerint menni kell az igény után, hisz ma már nem lovasszekérrel járunk, hanem autóval, és mosogatógépet, mikrosütőt használunk otthon. Úgy véli, jogos, hogy a dísztárgyakat részben felváltják a használati tárgyak, hisz ha egy kézművesnek nem megy jól, az vagy nem jár vásárba, vagy változtat addigi termékein.

A székelyvarsági szőttesek, a bikfalvi kályhacserepek és a többi hagyományos alakú és mintázatú kézműves termék mindezek ellenére meggyőz arról, hogy a Szent György Napok népművészeti és kézművesvására olyan értékeket vonultat fel, amelyek széppé teszik lelkünket, otthonunkat.