Távolabb a városnapi és vásári forgatagtól, a múzeum földszinti termeiben szombaton és vasárnap összesen hat alkalommal zajlott valamilyen foglalkozás vagy előadás, amely egyben belépőként is szolgált a Szerzetesek asztalánál című kiállításhoz. A legkisebbek gyertyát márthattak, de valódi aromás teákat is kóstolhattak a kálnoki Papné Manufaktúra jóvoltából. A reneszánszukat élő gyógynövényekről, a belőlük nyert teákról, gyógyhatásaikról, a különféle társításuk révén nyerhető fűszerkeverékekről az érdeklődőknek Szabó Adél és Furus Levente mesélt, akik a teakészítés minden fázisát – ültetéstől a gondozásig, begyűjtéstől a dörzsölésig – maguk végzik. Gömbölyded üvegcséikben sok ismert növény mellett salátákhoz és fűszerkeverékben is használható kék ibolyát, a cukorbetegség esetén alkalmazható fehér fuszulyka héját, vad szurokfüvet és vadgesztenyét is láttunk – utóbbi nemcsak ízületi fájdalmak enyhítőjeként, de mosáshoz is kiváló tisztító, tudtuk meg. Közben kétféle friss teával kínáltak, a bodzás-levendulás-mentás-zsályás keveréket, illetve az akác és körömvirág aromáját is idéző meleg nedűt a szomszédos asztalnál üvegedényekben tálalt mézzel édesíthettük. Kovács Emília méhész és őstermelő a közismert mézfajták mellett egyedi társításokat is ajánlott, a legkisebb látogatók pedig érdeklődve fogadták, kóstolták a kiállításhoz igazodva ostyán kínált érdekességeket: mentával, fahéjjal ízesített, vörös áfonyával, homoktövissel vagy éppen fekete ribizlivel elegyített repcemézet.

Szabó Lajos kanonok szombati előadásában egyebek mellett az iskolát alapító, oktató, betegeket ápoló, a szegények legszegényebbjeit szolgáló szerzetesekről, az élet megannyi területén megmutatkozó, értékteremtő munkásságukról beszélt. Mesélt szeretetükről, amely szerinte soha nem öncélú, hanem másokat és Istent szolgálja, és szólt a Fatimában, a Pannonhalmi bencés apátságban általa tapasztaltakról egyaránt. Érdekességként említette a téma kiváló ismerője, Puskely Mária apáca, egyházi író Szerzetesek című könyvét, mely 99 olyan szerzetesközösségre összpontosít, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a magyarsághoz. Hozzáfűzte, a szerző kétkötetes lexikona 800 férfi és 1500 női szerzetesrendről nyújt átfogó ismertetőt.

Az Ezerjófű tanya gazdája, Klárik László gyermekkorában inkább óvakodott a kerti munkától – idézte fel –, feldobolyi birtokukról azonban rajongással és szakértelemmel, alázattal mesélt tegnap délután. Múzeumi kis bemutatóját tanyájuk friss, illetve feldolgozott termékeivel tarkított asztal mellett tartotta, beavatott a permakultúra fogalmába, beszélt a természettel összhangban történő gazdálkodásról, hangsúlyozva: szívvel-lélekkel végzik munkájukat. Népes hallgatóságát egyebek mellett a saját vetőmag előállítására ösztönözte, de szót ejtett a növények ellenálló képességének kialakításáról, immunitásuk növelésének lehetőségéről. A bevált és tapasztalat alapján jó növénytársításokról már a résztvevők kérdése nyomán esett szó, s mosolyogva válaszolt a firtató kérdésre: könnyebb lenne azt felsorolnia, mit nem termesztenek közel kéthektáros, „fákkal, bokrokkal, gyógynövényekkel, madárfüttyel, mókusokkal tarkított” birtokukon. Érdeklődés okán a manapság teret hódító talajművelés nélküli mezőgazdaság kérdését is boncolgatta – mint kiderült, ők maguk is ezt űzik egy ideje –, és egyebek mellett mulcsolási tanáccsal is szolgált.

A díjmentes tárlatlátogatások kiegészítőjeként az érdeklődők felső-háromszéki sajtokat, valamint bort kóstolhattak.