A múlt század amerikai (és nem csak) zenéje csendült fel avatott előadásban a Snaps Vocal Band és alkalmi zenekara, valamint meghívott énekesek-zenészek előadásában a Tamási Áron Színház nagytermében. Egy óra visszapillantás annak a világnak a rendkívül népszerű zenéjére, amelyet a tiltások és szabadságjogok, a gazdasági válságok és felemelkedések jellemeztek, és ahonnan a szving, a nagy zenekarra komponált igényes és mégis populáris műfaj világhódító útjára indult.
Az idén tizenöt éves énekegyüttes – Dombora Anna, Cserkész Emese, Daniel Ardeleanu és Tóth-Györbiró Apor – alaprepertoárjából sohasem hiányzott a műfaj, ám ezúttal az acapella előadás mellett a kíséret érdekében, big bandes hangzásra törekedve héttagú zenekart állítottak maguk mögé. Így Gáspár Álmos (gitár), Várhelyi Attila (zongora), Vitályos Lehel (basszusgitár) és az ütőhangszeres Ferencz Áron mellett a Brassói Filharmónia három rézfúvósa – Florin Ailenei, Deák Attila és Demeter Attila –, na meg a meghívott szólisták – Pakot István (ének) és Gábor Szende (cselló) – a műfaj talán leghíresebb darabjain keresztül kalauzoltak a 30-as évek telt hangzású világától a hetvenes évek összetett és kifinomult rajzfilmzenéjéig.
Hat blokkban olyan örökbecsű alkotók szerzeményei hangzottak fel, mint Duke Ellington, a jazz „hercege”, Nino Rota, a filmzene halhatatlan szerzője, Irving Berlin, akinek eredetileg csúfoló dalát Fred Astaire tette híressé, Ray Henderson (közismert sztenderdje a Bye Bye Blackbird) vagy éppen a magyar származású, ám francia „színekben” ismertté vált Kozma József szerzeménye, akinek a Hulló levelek című dalát Oscar Peterson zongorajátéka, majd Édith Piaf és Yves Montand párosa tette híressé. Persze, nem maradhatott ki Leon Golzmann (művésznevén Dajos Béla) Just a Gigolo című örökzöldje sem.
Befejezésként aztán a hetvenes évek rajzfilmzenéje kapcsán a nagyzenekari hangzások is teljes erővel érvényesülhettek olyan dalokban, mint Harry Woods zeneszerzőnek a Merrie Melodies rajzfilmekben felbukkanó darabjai vagy a Macskarisztokraták nagy sikerű slágere. Egy szvingműsorból pedig nem hiányozhat Luis Prima Sing, Sing, Singje sem.
A kiváló előadást Várkonyi Eszter felvezető szövegei tették teljessé, így nem csupán a zene, hanem annak huszadik századi története is megelevenedett.
