Magam előtt látom, ahogy közeledik a könyvekkel megrakott kézi szekérkéjét húzva iskolába jövet. Érkezik, biztos pont az életünkben. Úgy irányította a katedránkat, hogy mindannyian részei lehettünk a műnek. Tanácsot kérni hozzá fordultunk, tudtuk, hogy egyenes, tiszta, szókimondó ember, aki nem hallgatja el az igazságot. Margit úgy volt társunk, hogy anyánk is lett, sokat tanultunk tőle.

A szülői házból magával hozta a legalapvetőbb értékeket, amelyek egész létezését és minden munkáját bearanyozták. A hűség, a becsületesség, bátorság, önzetlenség, a lényeglátás, a szinte önmarcangoló felelősségtudat, önkritika és lelkiismeretesség jellemezte. Nemcsak kiváló tanár volt, hanem olyan személyiség, aki tartásával képviselte diákjai előtt a szakmai lelkiismeretességet, igényességet és szeretetet. Ebben a torzuló világban szilárd jellemével, méltósággal viselt magyarságával és kereszténységével, mély hitével biztos pont lehet azoknak is, akik a jövőben művei által ismerik meg.

Egész életművének ars poeticáját fogalmazta meg az Imádság jó munka kegyelméért című rajzában: „Tudom, Uram, tudom, tudom, Uram, tudom, jól tudom, jól tudom, Uram, hogy munkára teremtettél és hivatást rendeltél számomra, amit be kell töltenem. Add, hogy híven megfeleljek a rám bízott feladatnak, és soha ne felejtsem, hogy minden munka nagyszerű és szent lehet, ha egész odaadással és a Te nevedben végzem. Ámen.”
Megszenvedett földi életed végére értél, nyugodj békében, Margit, az Úr Jézus szent nevében, ámen.

Hervai Katalin