A 19. század végén két alkalommal is szerveztek emlékfaültetést a településen: a millennium (1896) alkalmából és Erzsébet királyné tiszteletére. A korabeli sajtóban találni adatokat ezekről, a népi emlékezet ugyanis már foghíjas, kevesen ismerik a történéseket, a fák pusztulásával párhuzamos a feledés.
Ezért frissítjük fel az emlékezetet: a mai kovásznai embernek is jó tudni, hogy az a fa, amely mellett elmegy, elődeinek milyen szándékából áll ott. A legtöbb már nem is él – emberi kéz és természeti erő egyaránt segített pusztulásukban –, de ami megmaradt, arra vigyázzunk. Hiszen megőrizni, megtartani önmagunkat a fák is segítenek.
I. Az országos méretű millenniumi ünnepségek, rendezvények Kovásznán is cselekvésre késztették az embereket. A faültetés Darányi miniszter kezdeményezésére szerte az országban, így Székelyföld majd minden településén is része volt a rendezvénysorozatnak. A Székely Nemzet 1896. május 9-i száma Vidék rovatában részletesen beszámol a kovásznai millenniumi faültetésről. Csia Görgy iskolaszéki elnökkel az élen a községi fiúiskola tanítói – Bartalis János, Butyka Vilmos, Nagy
Sándor – a fiúiskola tanulóival együtt végeztk a millenáris facsemeték ültetését.
Hol? A mai belvárosi református templomkertben két amerikaitölgy- és két szilfacsemetét ültettek. Belőlük mára már csak egy, a táblával megjelölt millenáris tölgy él, a másikat vihar döntötte ki. A kiszáradt millenniumi szilfa egyikéből 2001-ben kopjafa készült a millecentenárium és a kétezer éves kereszténység alkalmából emelt
Hármashalom-emlékmű részeként, amely a templomkert előterében ma is megtekinthető, a másik szilfa sorsa ismeretlen.
A volt állami leányiskola udvarában egy tölgyet és egy szilt ültettek. Sorsukról sem tudunk semmit.
A vajnafalvi köztérre (a mai Hősök terére) két szil- és két tölgyfacsemetét ültettek, ezeket védőkerítéssel vették körül.
A vajnafalvi református egyházközség régi temetőjébe 16 vadgesztenye-, 17 „ákácz”- és egy cserefacsemete került, összesen 34. A vadgesztenye-csemetéket Csia György a kézdivásárhelyi törvényszék kertjéből személyesen szerezte be és szállíttatta a helyszínre, az ültetésüknél is jelen volt. Gondozásukért a tanítói kar vállalt felelősséget. Ma maradt-e írmagnak belőlük?
Az a.y. szignós cikkíró dicséretes tettnek nevezi a tanítói kar ez irányú munkáját, hisz nemcsak a fenti ültetésekben vettek részt, hanem „a helyi királyi erdőgondnokságnak ellenőrzése mellett az ún. Kopacz véderdőnek a község felőli oldalában 2 napi buzgó fáradozással 21 000 drb. lucz és erdei csemetét ültettek el” a fiúiskola növendékeivel. A beültetett terület – amelynek tulajdonosa a kovásznai közbirtokosság – a közbirtokosság 1896. május 4-én tartott ülésén a Millenniumi tábla nevet kapta.
A helybeli királyi főerdész, Sümegh Ignác is ültetett millenáris fákat: az új községháza (mai művelődési ház) elé négyet, az alsó sétatérre (a mai Dózsa György sétatérre) pedig tízet. Ezekből elvétve egy-kettő maradt meg mára. Gesztenyék.
II. A magyarság körében közkedvelt és szeretett Erzsébet királyné, Sissi emlékére is ültettek fákat országszerte, így Kovásznán is. A minap a világhálón kutakodva a Liget blogon bukkantam egy írásra, amelynek szerzője, Laczkó-Szentmiklósi Endre a Kovásznán található Sissi-emlékfákat is feljegyzi. A Kovászna-patak mentén 900 méteres szakaszon (a mai Ligeten) éger-, fenyőcsemetéket ültettek, és a helyet Erzsébet-ligetnek nevezték el (ma csak Liget néven él), az oda vezető utat pedig Erzsébet útnak, és ez mindmáig ezen a néven szerepel. A fákból mára nem maradt jóformán egy sem: kivágták őket, s helyükbe nem ültettek mást. Talán még egy öreg égerfa szomorkodik magára a hajdani meseszép Ligetben, gyermekkorom fő játszóterén. A mai igyekezet, a patakpart befásítása mindegyre csődöt mond vandál, pusztító kezek miatt.
A Kopac Orr részen közel egyhektáros területet népesítettek be lucfenyővel a királyné emlékére. Sajnos, az 1995-ös szélvihar tetemes kárt tett bennük...
Faültetés… Mi lenne szebb és méltóbb egy kimagasló történelmi esemény, jeles előd (író, tudós, művész, történelmi személyiség) emlékéhez, mint az, ha életet ültetünk tiszteletére! Hiszen a fa: élet. Szimbóluma az emberi sorsnak. Vallom Nemes Nagy Ágnessel: „meg kell tanulni itt a fák / kimondhatatlan tetteit”. Tanuljunk hát tőlük. Ültessünk fákat.
Szabó Etelka
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
