Kedves, kelepelő, költöző madaraink – mint ahogy évszázadok óta mindig – idén is megérkeztek községünkbe. Hosszú az út Afrikából idáig, és még kerülnek is, a Földközi-tenger helyett sok gólyacsapat annak keleti partja fölött repül át.
A greenfo.hu portál szerint félmilliónál több fehér gólya útja vezet Libanonon keresztül, ahol „egyfajta nemzeti sport lett a vándormadarak levadászása. Szegények és gazdagok egyaránt örömüket lelik abban, hogy gyakorlatilag mindenre lőnek, ami mozog a levegőben (...), a tömeges mészárlás már közvetlen hatással van a költöző madarak populációjára. Becslések szerint 2,6 millió madár esik áldozatul évente az értelmetlen vadászatnak.”
De nálunk sem fogadja mindenki jó szívvel a gólyákat: több esztendővel ezelőtt a Kányádi Irénke portáján fészkelő gólyák egyikének valakik letörték a csőrét – amelyet Kondor Attila állatorvos és a néhai Kusztura János fogorvos egy példátlan műtét során nagy szakértelemmel pótolt –, idén pedig a nemrég elhunyt Szabó Lajos immár lakatlan Petőfi utcai portájáról, a csűr tetejéről tűnt el a mintegy ötven éve ugyanazon a helyen található gólyafészek, még mielőtt régi lakói visszatértek volna, pedig nem tombolt orkánerejű szél a faluban.
A közelben lakó Tóth István hozta a hírt, és szomorúan jegyezte meg: eleinte nagyon tanácstalanok voltak a hazaérkező madarak, aztán nekifogtak és új fészket építettek a régi helyére. El is mentem megnézni, hiszen gyermekként is lelkesen vártuk a gólyákat, és sohasem jutott eszünkbe, hogy bántsuk őket. Szüleink is az állatok szeretetére neveltek... Nos, örömmel jelentem, hogy a szomszéd Tóth Sándor elmondása szerint a gólyamama már ül és költ, míg a gólyapapa a napi betevőért jár a határban. Sajnos, lefényképezni még a farakásról sem sikerült őket.
Ha belegondolunk, hogy mekkora munkát végeznek a gólyák néhány hónap alatt – hosszú repülés, fészekrakás, táplálékszerzés, utódnevelés –, emberi léptékre fordítva is tiszteletre méltó a teljesítményük. A magyar kultúrában sok gyermekvers, mese, dal, még regény és kedves hiedelem is kötődik a gólyákhoz. Milyen ember lehet, aki a bántásukban leli örömét?
Veres Ibolya, Uzon
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
