A harangok elhallgatása után Mátis Adrienn tiszta hangján felcsendülő népdalok töltötték be a park sétányait, majd az esemény fő szervezője, Gazda Zoltán idézte fel az elmúlt 99 év tragédiáit, azt, hogy Magyarország csonkítása, más módszerekkel ugyan, de ma is folyik. „Trianon tragédiája azért érző, vérző seb ma is az elcsatolt nemzettesteknek, mert a hatalmas területekkel megajándékozott országok újabb Trianonokat zúdítanak ránk, mindent megtesznek, hogy ne érezzük magunkat otthon” – mondotta. Felidézte a hagymakupolás honfoglalást, az elkobzott, vissza nem szolgáltatott egyházi vagyont, az elsorvasztott magyar orvosképzést, az úzvölgyi temetőfoglalást, ártatlan fiatalok bebörtönzését. Ilyen kiszolgáltatott helyzetben csak magunk erejében, cselekedetében bízhatunk – hangsúlyozta –, tesztelnek: ha egy súlyos jogfosztásra csenddel reagálunk, továbblépnek, ha nemzetünk felhördül, meggondolják az újabb jogfosztást. „Zárjuk össze sorainkat cselekedeteinkben, akárhányszor azt követeli a helyzet, akkor tudunk csak eredményesek lenni, akkor tudunk csak székely-magyarként megmaradni” – zárta felszólalását Gazda Zoltán.

Az Erdélyi Magyar Néppárt nevében Tatár Imola, a Magyar Polgári Párt nevében pedig Nagy Gábor Levente mondott beszédet, majd Benkő Erika RMDSZ-es képviselő szólt az egybegyűltekhez. A múlt hibáiból tanulni kell, hogy élhető jövőt építhessünk – ez csendült ki mindannyiuk üzenetéből. „Nemcsak a vereségekre kell emlékeznünk történelmünkből, hanem arra is, hogyan vészeltük át ezeket, miként volt erőnk felülemelkedni a közösségi üldöztetéseken, az asszimilációs próbálkozásokon, az igazságtalan döntéseken. Hogyan tudtuk megőrizni bizakodásunkat, a reményt, hogyan tudtunk magyarok maradni úgy, hogy közben minden ellenünk szólt, hogy az egész XX. század az erdélyi magyarság ellen szólt. (…). Nekünk ma az a feladatunk, hogy jottányit se engedjünk kínkeservesen megszerzett jogainkból, megvédjünk mindent, ami a miénk, a temetőt, az iskolát, a zászlót, a feliratot. Hogy legyenek terveink, legyen jövőképünk, bízzunk magunkban, bízzunk az igazunkban” – mondotta Benkő Erika.

Tomsa Johanna Farkas Árpád: Csak csend ne legyen című versét szavalta el, majd a rendezvény díszvendége, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke lépett mikrofonhoz, ő elsősorban a jövő esélyeiről, az általuk elindított polgári kezdeményezés által megnyitott lehetőségről beszélt. „Ha ma ágyúink lennének, azokból kellene harangokat öntenünk, hogy hangjuk vigye el a székelyek szavát Bukarestbe, Brüsszelbe” – kezdte beszédét. Az elmúlt száz évben, minden rendszerben megtapasztaltuk a hátrányos megkülönböztetést, ezen a helyzeten változtatni kell, és mi képesek vagyunk változtatni – hangsúlyozta. Ezt szolgálja polgári kezdeményezésük, mely a nemzeti régiók fejlődését szavatolná nemzeti identitásuk megőrzése mellett. Az Európai Bizottság elutasította, de többéves pereskedés után végül zöld utat kapott javaslatuk, így most jövő év májusáig egymillió aláírással kell nyomatékosítani a kezdeményezést – ismertette Izsák Balázs. Kifejtette, szeretné elérni, hogy népszavazás legyen Európa minden érintett régiójában, hogy Erdélyből nem néhány ezer, de több százezer aláírás gyűljön össze, bízik benne, sikerül megértetni a katalánokkal, a baszkokkal, a dél-tiroliakkal, a korzikaiakkal, bretonokkal, hogy nemzeti törekvéseik beleilleszthetőek ebbe a kezdeményezésbe. Arra kérte a jelenlevőket, ne csak maguk írják alá a kezdeményezést, de minden ismerősüket ösztönözzék erre. „Egy év múlva erősebbek leszünk, pontosabban fogjuk tudni, mit értünk el és mit fogunk elérni” – nyomatékosította az SZNT elnöke.

A beszédeket követően Dénes Előd, a vártemplom református lelkésze mondott imát nemzetünk megerősödéséért, majd a két himnusz közös éneklésével zárult a rendezvény.