A tanintézet vezetője amiatt is hangot adott elégedetlenségének, hogy egyesek rossz fényben tüntetik fel az iskola nevét, ráadásul egy olyan ingatlan kapcsán, amelyet segítségként ajánlottak fel a két tornászedzőnek. Botos Liviu és Préda Imre azzal keresték meg a tanintézetet, hogy biztosítsanak számukra egy termet, ahol egyebek mellett a minisztériumi alárendeltségben működő Municípiumi Sportklub gyermektornászai, valamint az ők magándiákjaik edzeni tudnának. Már István számára már csak azért is érthetetlenek a városi és megyei önkormányzathoz benyújtott petíció és az ügyben elhangzott nyilatkozatok – így a megyei önkormányzat sepsibükszádi kihelyezett ülésén elhangzottak –, mivel a bérbeadáskor is egyértelmű volt az épület állapota.

Már István továbbá elmondta: Botos Liviu a sportklub nevében – melynek alkalmazottja – tavaly írt alá első alkalommal egyéves bérleti szerződést a középiskolával. A szerződés szeptemberig érvényes, de a petíció miatt kialakult helyzet nyomán az iskola vezetősége nagy eséllyel hamarabb felbontja a megállapodást. Préda Imre mint magánszemély szerződött a tanintézettel, ez a megállapodás e hónap végéig érvényes. Ő már korábban is bérelte a termet.

Ami az ingatlant illeti, Már István kifejtette: olyan épületről van szó, amely valamikor az 1970-es években épült, de amelyről még egy tervrajzot sem sikerült találniuk, más okiratokról nem is beszélve. Az igazgatói tisztség átvétele után derült ki az is, hogy a tanintézet telekkönyvében nemhogy a szertornateremként bérbe adott ingatlan (melynek a másik szárnyában a karbantartói műhelyeket rendezték be), de még a közelben lévő bentlakás épülete sem szerepel. Az önkormányzattal közösen idén januárban sikerült végigjárniuk és lezárniuk a telekkönyvezési procedúrát. A tornászok által használt ingatlannak egyébként nincs alapja, előre gyártott betonelemekből rakták össze – egyes információk szerint a város egy másik részéből költöztették ide –, a jelenleg öltözőként használt részt pedig utólag toldották hozzá – sorolta az igazgató, hozzátéve: még a telekkönyvezési eljárás ideje alatt felmerült, hogy mit lehet kezdeni az épülettel, mely valóban ázik, a terem belső falai is eléggé leromlott állapotban vannak, és ez az öltözőként használt toldalékra is igaz, a felszereléseikről nem beszélve. Ez év elejéig még költeni sem tudtak volna rá az említett telekkönyvi probléma miatt – szögezte le az igazgató. A lehetséges megoldások között felmerült a bontás is, de végső döntés még nem született.

Az igazgató továbbá azt is tisztázta, hogy a tanintézet diákjai sem a bérbeadást megelőzően, sem utána nem használták az épületet. A tornászok által használt tanszerek 90 százaléka a városi sportiskola tulajdonát képezi – amint azt Nemes Áron igazgató is megerősítette –, a líceum leltárán kizárólag az épület szerepel.

Ami a líceum sporttermét illeti, Már István elmondta: az elmúlt négy évben több javítási munkálatot is elvégeztek, így a tetőt szigetelték, jelenleg tehát nem áll fenn ázás veszélye. Emellett a mosdókat, az öltözőket a lehetőségekhez mérten rendbe hozták, a legtöbb nyílászárót kicserélték, illetve az étkezdét is sikerült korszerűsíteni – itt naponta háromszázan ebédelnek. Az igazgató szerint maradt még tennivaló a szintén a múlt század hetvenes éveiben épült sportteremnél, de remélik, az elkövetkezedőkben sikerül felújítani. Ugyanez érvényes a bentlakás épületére is, ez esetben a telekkönyvi problémák rendezése volt az elsődleges.