Miniszterelnöknőnk az utóbbi időben megtáltosodott. Mostanáig mindenki csúfolódott vele, hogy nem tud angolul, helytelenül beszél románul, és mindent aszerint cselekszik, miként ura és parancsolója, a most hűvösön csücsülő Dragnea úr megköveteli tőle.
Miután a pártvezér nem tudja direktben utasítgatni, és úgy néz ki, hogy Dăncilă asszonyt a börtönből már nem vezérli, ezért önjáró lett. Mihelyt korábbi főnöke, Dragnea úr fogságba esett, Dăncilă asszonynak ütött a szabadság órája. A Szociáldemokrata Párt június 29-én megtartja kongresszusát, és addig autodidakta módon még sokat fejődhet a miniszterelnök asszony, így akár még igazi Vasladyvé is kinőheti magát, és pártelnökké válhat. Majd jövőtől, ha netán egy újabb választást nyernének a szocdemek, mint pártvezér még évekig kormányozhatna minket úttalan útjainkon.
Az ellenzék eljátszik egy-két bizalmatlanságiindítvány-színdarabot, pedig nem is nagyon fűlik a foga a kormányzáshoz, mert azt mondják ugyan, hogy nem így kell vezetni az országot, de azt nem, hogy ők igenis ismerik a jó kormányzás receptjét. Azt mondogatják, hogy beteg a gazdaság, de ha bevallják, hogy gyógyításának receptjére némi keserű megszorítás-pirulát kaphat a kedves honpolgár, akkor egy következő választáson a szavazók nem nagyon fognak belőlük sem kérni. Mostani pénzügyminiszterünk is sejthet valamit az államkassza rongyoskasszává alakulásáról, mert nagy titokban küldött a közintézményeknek egy-egy szívszorítóan megindító átiratot – némi nadrágszíjszorító utasításokkal –, amelyben finoman figyelmezteti őket: úgy bánjanak a személyi kiadásokkal, hogy férjenek bele az év elején előirányzott keretbe vagy a többletjuttatások megvonásával, vagy a személyzet csökkentésével. Mindezt azért tette, mert a Nemzetközi Valutaalap (IMF) látogatását várta, és el akarta kerülni, hogy nagyon meghuzigálják a fülét Románia pénzügyi helyzete miatt. Szerencséjére segítségére sietett a volt sokoldalú miniszter asszony, Olguţa Vasilescu, aki megmondta, hogy az IMF nem ért a gazdasági kérdésekhez. Ezek a hozzá nem értők ugyanis azt állítják, hogy miközben egyes kategóriák fizetése a fejlettebb uniós országok színvonalához közeledett, az infláció miatt a szegények reáljövedelme csökkent.
A pénzügyminisztérium szerint az inflációt nem a kormány okozta, hanem a rossz időjárás és az olaj világpiaci árának emelkedése. Tiszta szerencse, hogy időjárás mindig van, a világpiacra a kőolaj árát nézni meg nem megyünk. Ilyen pénzügyminiszterre van szükség, aki, ha szükséges, mindent megmagyaráz! Viszont olyan tanácsadókra egyáltalán nincs, akik festik a csődöt a falra. Egy Remus Borza nevű gazdasági tanácsadót alig egyhetes pünkösdi tanácsadás után váltottak le, mert Borza úr igencsak borzolta a kedélyeket. Azt találta mondani, hogy az állami apparátus túlméretezett, és felvetette még egy esetleges gazdasági válság lehetőségét is. Azt tanácsolta, hogy a fizetéseket fagyasszák be. Igen sok minisztériumunk van, és elég lenne nyolcszázezer köztisztviselő. Ezzel szemben, mint beszámolójából kiderült, 1,4 millió „mozgatja a levegőt”. Sok hiperdagadt intézményünk létezik, hiper-szuper fizetésekkel. Hát nem rögtön ki kell rúgni egy olyan embert, aki ilyeneket mer mondani? A kormánypárto(ló)k rögtön azt állították, hogy mindez Borza úr saját véleménye. Még hogy ők nekilátnának fizetéseket csökkenteni és állásokat megszüntetni?! Mindez szemenszedett hazugság, hisz pontosan ők voltak, akik az európai parlamenti választások kampányában azzal ijesztgettek, hogy az ellenzék készül ilyesmire. És a sok politikai alapon kiosztott meleg helyek számát nem lehet csökkenteni, és fizetésüket emelni igenis muszáj, speciális nyugdíjakat és társadalmi segélyeket igenis kell osztogatni, ha van miből, ha nincs! (Például kölcsönökből, és aki hátul marad, az majd beteszi az ajtót és fizet.) Mert ha nem, akkor ki fogja mozgósítani a szavazókat, s ki és mi viszi győzelemre a pártot?