Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

Kormos  István: Ficánka játszik

Ficánka fekete kicsi macska,
Mindig örül, ha játszhat.
Pofonra áll az a puha mancsa,
s nem nyávog ő, csak nyivorászgat.

Szemüveg kéne: rövidet lát,
no meg egy csöppet kancsal.
Az ágy szemében fura hegyhát,
megmássza hát ez a cica-angyal.

Egeret, majmot odaképzel,
van ott bölény, hold, csuda vekker,
szekrény és tolldísz s teli mézzel
kanál is – nyalja vagy ezerszer.

Hogyha betéved a szobába,
fejtetőn zsizseg ott minden.
Mondják neked még: „Te Ficánka!
Hordd el az irhád innen!”

Ficánka fekete kicsi macska,
ezután szelíden játszik.
Cirókál négy csöpp puha mancsa,
s dorombol és nem nyivorászik.

Őri  István: Nyári reggel
Csip-csip, kismadár
éledezik a határ

Csip-csip, kismadár
szemét nyitja napsugár

Csip-csip, kismadár
messze hangzó ének száll

Csip-csip, kismadár
felébredt a napsugár

Csip-csip, kismadár
erdő, mező táncot jár

Csip-csip, kismadár
mosolyog a napsugár