Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Rovásírásos kövecske a tudomány malomkerekei között

2019. június 22., szombat, Élő múlt

Mindannyian tudjuk, a tudomány malmai erősen lassan őrölnek, s ha a malomkerekek közé beesik egy kövecske, nincs az az Isten, aki montlisztet csinálna az ocsúból. Így lett ocsú a Csíki székely krónika, a 16 kiskunhalasi rováspálca és a Mandics György által most rehabilitált, Somogyi Antal-féle rováskrónika. Ha pedig valamire rámondták, hogy hamisítvány, az is marad.

1903-ban az MTA jelentést ad ki abban a kérdésben, hogy A rovásírás él-e a magyar nép között?, amelyből kiderül, hogy Tar Mihály omori (Temes vármegye) földműves gazda könyvből tanulta a rovásírást, nem pedig az apjától, mint ahogy állította. Érvelésük a következő: „Ismeretes dolog, hogy a fantázia túltengése megbízhatatlanná teszi az emlékező tehetséget”, és Tar Mihály ugyan azt képzeli magáról, hogy igazat mond, de valójában hazudik. Ennek folyományaként kőbe vésik azt is, hogy a Somogyi Antal-féle rováskrónika (mely a Tar Mihály-ügyben szintén előjött, lásd Mandics György írását e lapszámban) hamisítvány.

Szép és jó, eszerint nem élt a rovásírás a magyar nép között 1903-ban. Igen ám, de 1927-ben Kiskunhalason egy Madarassy László nevű néprajzos rovásírásos pálcákat talál, állítólag 1802-ből, amelyeken juhászok fenyegetik a városi polgárokat többek közt ilyen keresetlen szavakkal: „No te vérszopó Péter, te kezdted meg mindég”, „Ki volt ennek elindítója, meg fogja bánni az egész város, miért bántyátok a szegényeket” és „Szegényeket rontod, bíró, mikor te fülit vágod (ti. a juhnak). Próbáld, megég minden!”. Madarassy tudja az MTA 1903-as állásfoglalásából, hogy a rovásírás már rég kihalt, ezért kijelenti, hogy bizonyára újkori hamisítványról van szó.

Csak 2010-ben derítette ki a kiskunhalasi múzeum, hogy bizony igaz az 1802-es év, mivel 1803. január 22-én a tanács tárgyalja az ügyet, a jegyzőkönyvben pedig ez áll: „1802-ben October Hónap végén hogy valamelly Istentelen gonosz indulatú Ember 16. darab rovás formára faragott fátskákat vetett a Város Ablakába, amelyek onnan Bírói kézhez kerülvén a mint a reájuk metzzett betükből ki lehet nézni az a rettentő czéllya van az ezt ki faragónak, hogy a Várost fel égesse” stb.

Akkor hogy is állunk? A rovásírásos kiskunhalasi pálcák bizony hitelesek, azaz annyira élt a rovásírás a magyarok között 1802-ben, hogy aki a város ablakába vetette a pálcákat, biztos lehetett abban, hogy fenyegetését meg is értik. Beemelődtek azóta a kiskunhalasi pálcák a hivatalos rováskorpuszba? Á, dehogy, csak az olyan elvetemültek írnak róla továbbra is, mint Mandics és társai.

Továbbmenve: szolgáltatott valaki elégtételt annak a Tar Mihálynak, aki 1903-ban azt állította, hogy apjától tanulta a rovásírást, merthogy abban az időben ez nem volt rendkívüli, s akit az MTA emiatt nyíltan leskizofrénezett és burkoltan lehazugozott? Á, dehogy, Tar Mihály azóta is ott van a futóbolondok listáján.

Még tovább menve: olvasta el valaki illetékes Mandics könyveit a Somogyi Antal-féle rováskrónikáról, amelynél a fentiek miatt szintén rezegni kezd a léc, hogy az vajon hamisítvány-e? Á, dehogy, továbbra is az 1900-as évek eleji, Mandics által cáfolt MTA-állásfoglalásokat szajkózzák.

Márpedig nyitott szemmel kellene járni, mert igenis elképzelhető, hogy az 1900-as évek elejének nagy pozitivista tényszeretetében az akkori tudósok nem látták meg a fától az erdőt.

Hogy egy egészen friss példával jöjjek, bizony ma sem érdektelen kutatni a hagyományos népi társadalomban (már ami maradt belőle). Duma-István András mondja el A csángók világa c. könyvében, hogy a hejgetők, urálók vezetői Kerecsenyen (a Piatra Neamț melletti hegyen) találkoztak évente egyfajta eligazításra, még a kommunizmus idejében, az 1950-es években is. Ők voltak a falvakban visszavonultan, eldugottan élő táltosok segítői, a táltosok pedig a háttérből próbálták jó irányba tolni a falu dolgait. Duma idézi e kerecsenyi találkozók két résztvevőjének, Farkas Mihálynak és Istók Mihálynak a vallomását. Az évi összegyűlések úgy értek véget, hogy egyszer csak a milicisták összefogdosták a Kerecsenyre tartó csángókat, és börtönbe csukták őket. (Bizony érdemes lenne kutatni a szeku Neamț megyei iratai között!)

S hogy a rovásírásnál maradjunk, Duma-István András ma is folyékonyan olvassa a csángó keptáron (mellesbundán) levő jeleket, amiknek jelentését még az öregektől tanulta meg. Hisszük vagy sem, a kérdés egy alapos kutakodást mindenképp megérdemel.

Mert, mint tudjuk, „több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes”.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 571
szavazógép
2019-06-22: Élő múlt - :

Mandics György: Kutatni vagy idézgetni?

Egy ÖTVÖS néven írogató szerző a Lugas 2019. március 23. számában  újra felfedezi a spanyolviaszt. Nagy újdonságként teszi közhírré, hogy az MTA Csalások, csúsztatások, csalafintaságok a tudományban címmel tartott egy konferenciát, amelyen leleplezik, hogy a „székelyek még a kutatókat is megtévesztették a trükkös csalásokkal”.
2019-06-22: Közélet - Fekete Réka:

Azt remélik, a jó példa ragadós (Délutáni oktatás)

Az elmúlt négy év alatt közel ezer háromszéki diák kapott naponta ingyen meleg ebédet és vett részt a délutáni oktatás sokrétű foglalkozásain, amelyet a sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány azzal a céllal indított, hogy segítse a nehéz sorsú gyermekeket és családjaikat. A kezdeményezés egyedisége, hogy az alapítvány a program finanszírozásába bevonta a megyei önkormányzatot és a helyi önkormányzatokat, partnerként részt vettek benne az iskolák és a megyei tanfelügyelőség is. Az első négy év tapasztalatait sajtótájékoztatón ismertették az érintettek.