A szépség. A természet érték, a természet szép. Mindannyian tudjuk. Szeretjük, próbáljuk óvni, próbáljuk védeni. Próbálunk „fenntarthatóan” élni, úgy, hogy minden élőlénynek jó és elfogadható legyen. Ennyi a közhelyes rész.
A közhelyekkel ellentétben viszont kedveljük mindazt, ami a természetről őszintén és hitelesen beszél. Egy apró, friss filmes jelenet, megható is, a Székelyhon portálon közzétett drónos videó. Egy medvecsalád a gabonásban, az anyamedve három bocsával Csíkszentimre határában. Szépen van filmezve, a magasból: nézelődnek, jönnek-mennek a magas növények között, az anyamedve még a drónt is észreveszi, meg is hátrál, nézelődik, figyel, két lábra áll. Teszi, amit tennie kell. Ösztönösen. A bocsok követik, rohangálnak utána, útjukat a zöld gabonásban csak vékonyka csapás jelzi.
A szokványos. A sepsiszentgyörgyi D. I. segítő ember, gyengék felkarolója. Anya, aki családjával, gyermekeivel éppen hazafelé utazik Csíkszereda irányából. Tusnádfürdőn megpillantják a medvét az autóból. Közösségi oldalán írja percek múltán: „a központban komótosan átsétál az úton egy nagy medve, végigsétál a polgármesteri hivatal előtt, majd lassan eltűnik az épület mögött”. Elindul a hozzászólás-áradat a bejegyzés alatt. A megrögzött állatvédők és a tényeket földről szemlélők egyaránt megszólalnak. D. I. még megjegyzi: „Láttunk már a Szent Anna-tónál is medvét, de az nem volt ennyire ijesztő, mint az, ahogy minden félelem nélkül a városban sétál. Az út túloldalán éppen turisták járkáltak.” Még hozzáfűzi, „elég rémisztő volt”, mire egy ismerőse, éppen tusnádfürdői idegenvezető kiegészíti: „Tusnádfürdőn élek, és egy cseppet sem élvezem a medvehelyzetet... Múltkor a férjem kihívta a vadőröket a munkahelyére, és ők mesélték, hogy törvény szerint önvédelemből sem szabad rálőniük a medvékre, mert pénzbírságot és börtönt kapnak... sakk-matt... nincs megoldás, és nem is keresik a megoldást.”
Az abszurd. Hogy a fenti jelenetek romániai településeken, kisebb-nagyobb városokban megismétlődhetnek, abszurd. Abszurd, felháborító és elfogadhatatlan. E jelenetek üzenete: a hatóságok, az állam fütyül a polgárok életére, védelmére. A medve értékesebb, mint az emberi élet. A hatóságokat, az államot nem érdekli, hogy veszélyezteti állampolgárait egy nehezen megérthető módon háziassá változó vadállat, amely ebben a ritmusban nem csupán közbiztonsági kérdést, hanem nemzetbiztonsági kockázatot is jelent. Hiszen ennyi embert, helybelit és látogatót, illetve az érintettek vagyonát, javait más hasonló veszély nem fenyegeti. Ezek tények, az okról és az okozatról vitatkozzon, akinek kedve és ideje van rá. És az is tény, hogy eme áldatlan helyzetért elsősorban nem a medvét terheli a felelősség. Még akkor sem, ha támadásai brutálisak, a gazdaságokban okozott kár mértéke pedig ijesztő. Legutóbb éppen egy sepsiszentgyörgyi, erdő melletti udvar jószágaival bánt el... Csak hát ott, az erdőben lehetne kirándulni, sétálni is, nyugodtan, hiszen kőhajításnyira van a várostól. És, miként az elején rögzítettük, a természet érték, a természet szép. És mi büszkék is vagyunk értékeinkre és szépségeinkre.
A példa. Szlovéniában a hétvégén medve támadott meg egy 80 éves nőt. A szlovén társadalomban szintén heves vita folyik arról, hogy milyen intézkedéseket hozzanak a megnövekedett medve- és farkasállomány ellen, ám a kormány lépett. Hírügynökségi jelentés szerint ugyanis „elfogadta a mezőgazdasági minisztérium által indítványozott, a túlszaporodott medvék és farkasok megritkításáról szóló törvényjavaslatot a szlovén kormány, mert a ragadozók sok kárt okoznak a jószágban és emberre is veszélyesek lehetnek. A törvényjavaslat szerint 200 medvének kell pusztulnia: közülük 175-öt kilőnek, a többi eltűnését pedig természetes fogyás (vagyis elhullás, illetve közlekedési és más balesetek) útján tervezik elérni. Szlovéniában a 20. század elejére csaknem kihaltak a medvék, mára viszont annyira elszaporodtak, hogy több mint kétszeresét teszik ki az optimálisnak számító, 400 egyedből álló populációnak.”
A kérdés. Lehetséges, hogy a nálunk jóval előrehaladottabb és felvilágosultabb, illetve civilizáltabb szlovének ostobábbak lennének, mint a bukaresti, erdélyi és székelyföldi illetékesek együttvéve?
A szörnyeteg. Eközben az itteni abszurd szappanoperában a medve nap mint nap távolodik az imádnivaló maci imázsától és szörnyeteggé válik. Játékos, aranyos bocsaival együtt. Miért? Mert veszélyhelyzetet teremtenek, miközben az állam béna és felelőtlen. Elveszítette arányérzékét ostoba érdekei, tudatlansága vagy tehetetlensége miatt. S míg a hatóságok képtelenek kezelni az aggasztó helyzetet, míg a vadászok és a zöldek a medvepopuláció számáról vitatkoznak, a megkeseredett gazdák az önbíráskodást választják. Értékes és szépséges természetünkben pedig ez a lehető legrosszabb megoldás.