Szilágyi Ákos Oroszország elrablása című vaskos kötetében (Helikon Kiadó, 1999) a Szovjetunió szétbomlását és a kilencvenes évekbeli orosz belpolitikai hatalmi játszmákat, a pénzügyi összeomlás szélére sodró hihetetlen méretű korrupciót, az oligarchák és a klánok harcát elemezve így ír a közelítő jövőről: ,,Hogy a pénzügyi összeomlást követően megint hasadozni látszó posztszovjet térséget milyen keretben és milyen erőnek sikerül végül is újraegyesíteni, azt ma még (1999-ben ― B. L.) korai lenne megmondani.
Ám, ha ez sikerülni fog, akkor a végeredmény szinte bizonyosan a nemzetállami Moszkva (az orosz szuperrégió, a legnagyobb hatalmú és leggazdagabb régió!) által összegyűjtött, gazdaságilag szuverén kis orosz kváziállamok államközössége lesz (…) Ez lenne a Szovjettelen Unió, Jelcin Oroszországa ― az Oroszországi Föderáció számára ―, és tegyük hozzá, a világ számára is az elképzelhető legboldogabb vég és legreménytelibb kezdet is. Ezzel lezárulhatna végre az oroszországi civilizáció összeomlását követő nagy interregnum, és kifejlődhetne Oroszország másállamisága: se birodalom, se civilizáció, se nemzetállam, se etnokrácia. Valami más, ami csak Oroszországban lehetséges, de ami nélkül Oroszország nem lehetséges." És itt egy kitérő erejéig megszakítva az idézetet, ami, tegyük hozzá, látnoki erővel vázolja fel az akkor még csak a közelítő jövő méhében szunnyadó putyini Oroszországot, megállapíthatjuk, Putyin rendet csinált az elrabolt birodalomban, visszaszorította a hihetetlen mértékű állami korrupciót, megfékezte az oligarchák pénzuralmát, akik ellenálltak, távozni voltak kénytelenek Oroszországból, vagy börtönben gondolkodhatnak azon, hol is tévesztettek utat, visszaállamosította a birodalmi álmait soha, egyetlen pillanatra fel nem adó Oroszország huszonegyedik századi legfontosabb ütőkártyáját, a gáz- és kőolajipari cégeket, és mind a gázt, mind a kőolajat, illetőleg a velük való zsarolást az új orosz külpolitika bázisává tette. Visszaadta a megalázott tömegek hitét a ,,birodalomban", ennek is köszönhetően népszerűsége töretlen.
Az energiahordozó mint fegyver
Egy ideig még a putyini korszakot is jellemezte az állandó megfelelési kényszer, de ahogyan Oroszország kilábalt a pénzügyi válságból, mutogatni kezdte oroszlánkörmeit. Jelenleg a világ harmadik legnagyobb, 580 milliárd dolláros devizatartalékának birtokában Oroszország bármikor kockára teheti megbízható nemzetközi partneri hírnevét is. Az Európai Unió országai számára ugyanis nélkülözhetetlen az orosz energia, hiszen orosz erőforrásokból fedezik Európa gázfogyasztásának 45, olajigényének 30 százalékát. Az olimpiai játékok idején kirobbanó grúz―orosz konfliktus kezelése tehát a megosztott unió számára különösen kényes ügy, hiszen a Nagy-Britannia vagy a balti államok által követelt szankciók esetén Moszkva egyetlen kecses mozdulattal elzárhatja a gázcsapokat. Ráadásul az BESZ-megfigyelők, legalábbis a Der Spiegel szerint, egyértelműen Grúziát teszik felelőssé a történtekért, állítólag előkészítették Dél-Oszétia lerohanását, háborús bűnöket követve el a civil lakosság ellen, valósággal kiprovokálva a gyors, brutális orosz beavatkozást. Európai politikai szakértők szerint a kalandor Szaakasvili elnök amerikai bátorításra cselekedett, mivel a választások előtt az elnöki székért folyó harcban új ellenségképre van szükség, amelynek Oroszország a legteljesebb mértékben megfelel, sokan már az amerikai hadihajók fekete-tengeri megjelenése és a Grúzia egy részét megszállva tartó orosz csapatok vissza nem vonása okán-jogán új hidegháborút emlegettek, megfeledkezve ama pici, de figyelmen kívül nem hagyható tényről, hogy a globális kőolajipari helyzetet továbbra is a legteljesebb bizonytalanság jellemzi, és az orosz szállítások esetleges leállítása akár 150―200 dollárra is felhajthatja a hordónkénti kőolajárat. Az oroszok kezére játszik az a tény is, hogy az amerikai és európai adósságpiaci kockázati felárak szélsőségesen lengenek ki, egy újabb kőolaj-kiugrás egyszerűen alapjaiban rendíthetné meg a pénzpiacot. S most folytassuk a Szilágyi Ákos-prognózist: ,,…ha a történeti Oroszország úgy lehetetlenül el, hogy megvalósul a lenézést és a rettegést egyaránt sejtető régi nyugati bonmot, s a világ egyhatoda csakugyan Felső-Voltává válik nukleáris rakétákkal, akkor Isten legyen irgalmas ehhez a világhoz."
Ez a legveszélyesebb forgatókönyv, de bármikor megvalósulhat, éppen Oroszország speciális helyzete, kényes, megoldatlan, ma megoldhatatlannak tűnő problémái miatt. Ha Putyin rendteremtő politikája gazdaságilag helyrehozta, pénzügyileg stabilizálta Oroszországot, a nyugati demokráciákhoz való idomulás, a már emlegetett állandó orosz megfelelési kényszer csökkent, Oroszország erejének növekedésével egyenes arányban éledtek újjá a világpolitikai álmok, ugyanakkor Moszkva képtelen volt rendezni a csecsen helyzetet, s szembekerült azzal a ténnyel, hogy a statisztikák szerint több mint huszonötmillió orosz él távol Moszkvától, többnyire megalázó körülmények között. (Lásd a táblázatot.)
Oroszország megerősödése függvényében egyre fontosabb lett az orosz föderáció határain kívül rekedt, kisebbségbe szorult oroszok helyzete, már csak azért is, mert a vaskézzel uralkodó Putyint, sokan nem is egészen alaptalanul, demokráciaellenességgel vádolták, Oroszországban elszaporodtak a rendszer visszásságait leleplező újságírók meggyilkolásai, a politikai merényletek...
Ilyenkor jól jött a baltikumi, üzbegisztáni, ukrajnai, kazahsztáni, nem utolsósorban grúziai oroszok megalázó helyzetére mutogatni, s a szakadár államaikból kiszakadó kis köztársaságokat (Transznisztriát, Abháziát, Dél-Oszétiát stb.) támogatni. S elterelni a figyelmet a demokrácia teljes vagy részleges hiányáról...
A legnagyobb európai kisebbség
Oroszország a határain kívül rekedt orosz ajkúak helyzetével a kilencvenes évek elején nem törődött, de az atrocitások és botrányok miatt egy idő után már a Kreml sem hagyhatta figyelmen kívül a határokon túl élő oroszok szerencsétlen helyzetét. Ennek a ténynek a fontosságára már Szolzsenyicin, a száműzött, majd hazájába visszatérő próféta felhívta a figyelmet a Hogyan mentsük meg Oroszországot című, hírhedett, sokat vitatott röpiratában. Ugyanakkor ― ahogyan Gereben Ágnes fogalmaz 25 millió orosz távol Moszkvától című tanulmányában, Szolzsenyicin ,,…eleve kétségbe is vonta, hogy a kommunisták által aktuálpolitikai meggondolásokból összefércelt ― szerinte Dél-Szibéria, a déli Urál-vidék meg az oroszok, odatelepített fegyencek és Sztálin által oda száműzött népek keze munkája nyomán beépült ― terület valaha is más lett volna, mint ősi orosz föld".
A különböző országokban más és más volt a kisebbségbe rekedt oroszok helyzete. A volt szovjet atomarzenál Kazahsztán területén maradt, az ország szerepe tehát a Kreml szempontjából felértékelődött. Az itt élő, a gyéren lakott hatalmas ország népességének 38 százalékát kitevő oroszok helyzete nagy mértékben eltért az őslakos nomád kazahokétól, az atrocitásokat nehezen bírták, a kilencvenes években évente két-háromszázezren vándoroltak Oroszországba. Ráadásul 1937 és 1944 között a sztálini deportálási politika is bizarr helyzetet eredményezett, megváltoztatva például Kazahsztán vagy a balti államok nemzetiségi összetételét...
A koreaiak, kurdok, karacsajevek, csecsenek, meszhetek, ingusok, kalmükök, görögök, krími tatárok mai sorsa is megérne egy misét, nem is beszélve a Volga menti németek és az Izraelbe telepedő zsidók sorsáról...
Apadt az orosz kisebbség Tadzsikisztánban, Üzbegisztánban, Kirgíziában is, ahol az őslakosság, benyújtva a szovjet hatalom alatt elszenvedett sérelmekért a számlát, a kisebbségi oroszokat kiáltotta ki bűnbaknak. Az üzbég fővárosban például már 1988-ban nyilvános oroszverések történtek, szláv etnikumú nőket erőszakoltak meg a metrón, amelynek zárt tévéláncán a rendőrség figyelte az eseményeket, de a nemzeti újjászületés jegyében nem avatkoztak közbe... Mindez lelkileg is megviselte a Moszkvától távol rekedt oroszokat. Putyin megpróbált hatni a volt szovjet mohamedán tagköztársaságok vezetőire, némileg stabilizálva az ott élő oroszok helyzetét. Jelenleg éppen Üzbegisztánnal kötött szerződést kőolaj- és gázvezeték-építésre. (Mellesleg ez nagyon könnyen a Nabucco gázvezeték halálát is jelentheti.) És modern fegyvereket is ad el Üzbegisztánnak, felfegyverzi tehát. A feltételek között az ilyen és ehhez hasonló üzleti tárgyalásokon már szerepel az adott országban élő oroszok helyzete is, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a tényeket. Putyin megjelenésével valami más kezdődött ugyan a gazdasági érdekek szabdalta hatalmas országban; de igen nehezen alakul ki a határokon kívül rekedt oroszok normális érdekképviselete. Egyrészt, mert a Kreml politikusaiból, a soha fel nem adott birodalmi álmok egyenes következményeként, teljességgel hiányzik a kompromisszumkészség, s állandóan a nyers erő fitogtatásával operálva drasztikus eszközökhöz folyamodnak. S ez a közeljövőben sem lehet másként. Egy, a NATO-nál dolgozó magyar tábornok prognózisában (lásd az index.hu-n) száraz önmegtartóztatással nem politikai helyzetelemzést ad, hanem a kényes problémákra összpontosít, a grúz konfliktus mintegy előrevetíti az ukrán―orosz konfliktust, Ukrajnában ugyanis több mint tizenegymillió orosz él... És Abházia és Dél-Oszétia állami elismerését más szakadár köztársaságok, a Dnyeszteren túli terület elismerése is követheti...
A Baltikumban sem rózsás a körülbelül 1,7 millió orosz helyzete, de a legnagyobb gond, hogy Oroszországnak, ahogyan Gereben Ágnes megállapítja: ,,...az Oroszországi Föderáció határain belül sem sikerült megnyugtatóan rendezni az orosz ajkúak státusát, ott, ahol a szovjet korszakban ― a kormányzóságra tagolt cári Oroszországban hírül sem ismert ― szerencsétlen etnikai szempontok szerint húzták meg a közigazgatási és autonómiahatárokat. A gondolat magja valamikor az lehetett, hogy az egyenlőséget hirdető bolsevik vezetés igazságot szolgáltasson a Romanovok birodalmában elnyomott kis népeknek. Ez azonban főleg a nyomor és a terror egyenlősége, később pedig etnikai szempontokba csomagolt személyes ambíciók forrása, a mindenütt érvényesülő kontraszelekció újabb terrénuma lett." Ami a máig tartó csecsen polgárháborúhoz is vezetett...
Epilógus
Ez a helyzet körülbelül ― korunk szkizofrén távirati stílusában ― ma az orosz kisebbségekkel, Európa legnagyobb kisebbségével. S ezt az áldatlan helyzetet az Európai Unió sem hagyhatja figyelmen kívül, amikor szankciókon, Oroszország megbüntetésén gondolkodnak egyes vezetői. Látható, ez hova vezetne, elzárhatnák a gázcsapot, ami katasztrófákat idézve elő idegenítené el végleg Oroszországot Európától. Ezt pedig senki nem akarhatja... Az Európai Unió diplomáciája most vizsgázik. A közeljövőben láthatjuk, képesek-e megtalálni Moszkvával a közös hangot... Ha nem, szomorú idők elé nézünk.
