A Tübingeni Egyetem kutatói szerint a legkevesebb 2000 négyzetméteres épület az ókori mezopotámiai államalakulat, Mitanni része volt, amely az i. e. 15–14. században virágzott Mezopotámia és Szíria északi részének nagy területein. A Mittani Birodalom a legkevésbé kutatott ősi közel-keleti civilizáció, ezért az új leleteknek, ismereteknek nagy régészeti jelentőségük van – írja az MTI.
Az épületet már 2010-ben felfedezték, de csak 2018 őszén lett hozzáférhető a hosszan tartó szárazságnak köszönhetően. Az autonóm észak-iraki Kurdisztán térségében, Kemune régészeti lelőhelyen található palota tanulmányozására mindössze három hetük volt a német és kurd régészeknek, mielőtt a moszuli víztározó szintje újra emelkedni kezdett.
Olyan gyorsan ástunk, amilyen gyorsan csak tudtunk – idézte fel Ivana Puljiz, az egyetem archeológusa, hozzátéve, hogy az épület most ismét teljesen a víz alatt van.
A palota agyagtéglából épített falai nagyjából két méter magasak. A komplexum belsejében piros és kék színekben pompázó ritka falfestményeket, valamint tíz ékírásos feliratot is találtak a régészek, akik az írások egyike alapján arra követeztetnek, hogy a palota Zakhiku ókori városának része lehetett. A falfestmények az i. e. 2. évezredben valószínűleg gyakoriak voltak a közel-keleti palotákban, épen maradt freskók azonban nagyon ritkán kerülnek elő, ezért a kemunei falfreskók régészeti szenzációnak számítanak – közölte Puljiz.
Fénykorában a palota egy megemelt teraszon magasodhatott a völgy fölé, mindössze 20 méterre a Tigris akkori keleti partjától. A Mittani-korszakban agyagtéglából emelt monumentális teraszfallal szilárdíthatták meg a lejtős talajt a palota nyugati oldala mentén. A palotához észak felől egy nagyobb város csatlakozhatott. A térséget az 1980-as évek közepén, a moszuli duzzasztógát megépülte után árasztotta el a víz.
A lelet az egyik legjelentősebb régészeti felfedezés a térségben az elmúlt évtizedekben – idézte az egyetem közleménye Haszan Ahmed Kaszim kurd régészt.
