Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Lőrincz György: Válogatott novellák

2019. június 29., szombat, Kultúra

Hét karcolat; egy szerelmes triptichon; öt elbeszélés háborúról, a kollektivizálásnak ellenállók elhurcolásáról, a kommunista titkosszolgálat világáról, kivándorlásról; egy ars poetica jellegű novella (A mesterember); egy-egy kerettörténet a mitikussá növesztett szülőföldről (Az elveszített sziget), illetve az édesapa alakjáról (Apám, aki ismerte a fákat) – mind­összesen tehát csak tizennyolc hosszabb-rövidebb történet került beválogatásra Lőrincz György kötetébe, mégis mintha teljes képet kapnánk a székely falu és kisváros világáról a Lőrincz Györgyre olyannyira jellemző szociografikus pontossággal.

Nem véletlenül használom a szociografikus jelzőt: már első novelláskötetének szerkesztője, Egyed Péter fölfigyelt a Lőrincz György-próza eme sajátosságára; mint írja: „Lőrincz György szociografikus hangvételű riportjaival jelentkezett a romániai magyar irodalomban. (...) elbeszélései és novellái csak formájukban térnek el indulása műfajától, világukban nem. A székely falu világa ez, a maga sajátos törvényeivel, megtartó és pusztító erőivel. Ez a falu természetesen nem azonos a régivel; mégis, amint a szerző rámutat – a viselkedési és erkölcsi szabályok, az életfelfogás számos eleme tovább él és alakítja lakóinak életét.”

Jó kérdés, persze, hogy termékenyítően hat-e, vagy inkább zavaró, ha más műfajokat engedünk a szépirodalom közelébe. Nos, ahogy például a debreceni Tar Sándor, szintén szociografikus ízű prózájában, radikálisan és hátborzongatóan újat tudott mondani a „megalázottak és megszomorítottak”, a vendégmunkások, a munkanélküliek vagy éppen az alkoholisták világáról, úgy – véleményem szerint – a népi irodalom egyenes ági leszármazottjának tekinthető Lőrincz György is hiteles és érvényes prózát tudott írni a székelységről. Meg amúgy is: hogy ki milyen fából és milyen technikával farag, az legyen a fafaragó szuverén döntése. Lőrincz György A mesterember című novellájában Vasas András, a kontár fafaragó „félszáraz” fából is hajlandó kifaragni a kaput, a valódi mester, Bordás István viszont hetekig járja a Falu-cserjét, hogy szálegyenes, igazi „bélfát” válasszon a kapujához. Igaz, amikor a gyönyörű kaput az „urak” el akarják vinni abból a közösségből, ahová és akinek Bordás István a kaput faragta, a mesterember maga dönti ki és vagdalja felismerhetetlenre saját munkáját.

Őszintén remélem, hogy a Székely Könyvtár sorozat az a „közösség”, ahová Lőrincz György ezt a tizennyolc történetet eredetileg is szánta.

LÖVÉTEI LÁZÁR LÁSZLÓ

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 435
szavazógép
2019-06-29: Kultúra - :

Kapui Ágota emlékezete

Egy esztendeje távozott váratlan, drámai körülmények között közülünk a Sepsiszentgyörgyön született Kapui Ágota, miközben költészete viaszérésből épp kalászba szökkent, s ma már az óvón szeretett anyanyelv-szárnycsattogását követhetjük az égi magasban.
2019-06-29: Kultúra - :

Lőrincz György: Az elveszített sziget

Abban a faluban mind egy álom bűvöletében haltak meg a férfiak. Az öregek azt beszélték, valaha volt napnyugat felé egy sziget. Gyönyörű sziget, amelyhez hasonló nem volt több a világon. Az Istentől hatalmas, lankás, bőségesen termő földekkel volt megáldva, amelyet halban gazdag folyók szeltek keresztül-kasul. A folyókat nádasokkal övezett burjánzó, gazdag legelők vették körül, amelyeken csak úgy sokasodtak a nyulak, szarvasok. Városai egyedülállóak voltak, arannyal fedett templomok, csipkézett tornyú házak fénylettek, a föld gyomra pedig tele volt mesésnél mesésebb kincsekkel. Arany- és ezüstbányáinak híre bejárta az egész világot. De ezen a szigeten nem csak bővizű, lustán hömpölygő, nádasokkal övezett, széles folyók voltak.