Lakat került a kovásznai TBW (Textile Blue Wash) nadrággyár kapujára. Az alkalmazottak dolgoznának, de nem juthatnak be munkahelyükre, mi több, a gyárban maradt személyes tárgyaikat sem tudják elvenni. Tegnap a gyárnál megjelent a brassói illetőségű vállalkozás személyzeti osztályának képviselője. Közvetítette a munkáltató üzenetét: elvihetik majd a dolgaikat, de nem mehetnek egyszerre be a gyárba, csoportokként rámolhatják ki szekrényeiket. A gyárat – mely szerződéses alapon egy németországi cégnek végzett szolgáltatást – tavaly októbertől vette át a brassói vállalkozó.
A TBW alkalmazottjai június 27-én szembesültek azzal, hogy nem mehetnek be munkahelyeikre, a gyár kapuján lakat volt. Értetlenül álltak, senki nem figyelmeztette őket sem szóban, sem írásban, hogy bezárnák a gyárat. Azóta is naponta megjelennek az épület előtt, listát készítenek a jelenlévőkkel, úgy értékelik, ők továbbra is betartják a munkaprogramot.
Benkő Zoltán tegnap a gyár előtt mondta el: 68 alkalmazottról van szó, akik semmit nem tudnak a bezárásról, semmiféle értesítést nem kaptak. Félnek, hogy elveszítik munkahelyüket – olyan zabolai család is van, melyből férj és feleség is ott dolgozik –, ráadásul 27 személy a májusi fizetését sem kapta meg. Több helyre – munkaügyre, ügyészségre, gazdasági rendőrségre – tettek feljelentést, várják a reakciót.
Korábban rendesen működött a gyár, minden 15-én megkapták a fizetésüket. Jól ment a cég, amíg a kovásznai Dancs Adorján vezette, úgy mentek munkába, mint haza. Amióta brassói vezetőség került oda, botladozik a gyár, baj lehet a menedzsmenttel. A munkások, a géppark ugyanazok maradtak, de változtak a mesterek, főnökök s a gyár épülete. „Itt sem volt baj eddig, hogy miért van ez az állapot, nem tudjuk” – mondta el faggatózásunkra Veres Benedek.
Tegnap a gyár kapuja előtt megjelent a brassói vállalkozás személyzeti osztályának képviselője, Celeste asszony. A jelenlévők kérdéseire válaszokat nem tudott adni, mondván, hogy ő nem nyilatkozhat a vezetőség döntéseiről. A próbaidő alatt lévő alkalmazottaknak kiosztotta azt a határozatot, mely értelmében elbocsátották őket. Ugyanakkor néhány alkalmazottnak a háziorvoshoz, illetve a nyugdíjak újraszámolásához szükséges iratokat adta át. Az első percben többen hangoztatták: ne vegyenek át semmit, ne írjanak alá, de végül mindenki kézhez vette az iratokat, számítva arra, hogy ezek később hasznukra lesznek.
A munkaszerződéses alkalmazottakat egyelőre kényszerszabadságra küldik, e döntésre joga van a cégnek – tudták meg. A továbbiakban majd megkapják az elbocsátási határozatot, a kötelezően letöltendő húsz munkanap után folyamodhatnak munkanélküli-segélyért.
Tegnap több elégedetlen dolgozó is hangoztatta: ha a nadrággyártást újra a volt kovásznai vállalkozó venné kézbe, gondolkodás nélkül vállalnák a munkát.
Megkerestük Dancs Adorjánt, a nadrággyár korábbi működtetőjét. Elmondta, tavaly októbertől adta át a nadrággyártási szerződést egy Brassó megyei vállalkozónak, ő ugyanis más tevékenységekre kívánt összpontosítani. 16 évig működtette az egységet, egy németországi partnerrel kötött szerződés alapján hozzávetőlegesen napi 550 nadrágot gyártottak, minden hónap 15-én adta a fizetéseket, még akkor is, ha néha a „családi kasszából” kellett fizetnie. A brassói vállalkozóval szerződést kötött, előleget kapott a német szerződés átadására, a géppark, a gyár és a hozzá tartozó területek eladására. Most viszont úgy látja, hogy a vevő nem fogja tudni kifizetni a vételárat, így elkezdte az eljárást a szerződés felbontására.
Valószínűleg menedzsmenthiba hozta a gyár fizetésképtelenségét. Január jó hónap volt, de változtattak a műszaki vezetésen, két török illetőségű hölgyet alkalmaztak, akiknek legfőbb dolguk a statisztikák készítése volt – részletezte Dancs. Azt is megtudtuk, jövő héten találkozik a megrendeléseket biztosító német cég vezetőjével. A vállalat az utóbbi időben gyártókapacitásait Albániába helyezte át, de ott gondok vannak a minőséggel, így érdeke, hogy a kovásznai termelőegység működőképes maradjon – tudtuk meg a kovásznai vállalkozótól.
