Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Száz éve született Hervai Zoltán festőművész

2019. július 13., szombat, Képzőművészet

„A lelkünkben felgyűlt érzelmek sokaságát és sokféleségét a zenén kívül a festészetben tudom elképzelni. Levezetni tiszta formákkal, tiszta színekkel, az érzelmek árnyaltságát, líraiságát, drámaiságát, intimitását, vitalitását figyelembe véve, de nem előre elkészített színvázlat alapján, hanem a vásznon egyszer átélve, intenzíven, ösztönösen, intuitive megfestve. (...) A színekben és a színeknek élek, ez az, ami melegít, és részben megélt, de inkább be nem teljesült vágyaimat helyettesíti” – így fogalmazta meg alkotói hivatásának lényegét Hervai Zoltán, aki épp száz éve, 1919. július 10-én született Sepsiszentgyörgyön, és aki később a város művészeti irányvonalának fontos tényezőjévé vált. Hivatását nem öncélú, hivalkodó módon élte meg, hanem az adott ideológiai megkötöttségeken túl népe szépérzékének, igényszintjének, kultúráltságának fejlesztésére, képzésére kívánta fordítani.

A XX. század embert formáló politikai-társadalmi kavalkádjában, a háborús idők zajában képezte magát Budapesten, és ott diplomázott 1946-ban. Az ígéretesnek tűnő fővárosi művészi állást maga mögött hagyva tért haza szülőhelyére, hogy az itthoni létet felvállalva, az akkori provinciális szakmai remeteségből kitörve, városa és a székelység értelmiségi szolgálója legyen. Széles látókörű festői és művészetszervezői, valamint több mint harmincéves pedagógusi munkásságával fejlesztette a város képzőművészeti érzékenységét, a nívós kultúra befogadására és művelésére nevelte a közösséget úgy, ahogy azt nagynevű elődje, Gyárfás Jenő elkezdte itt jó 60 évvel korábban.

Hervai Zoltán a Székely Mikó Kollégium rajztanára lett, de a rá háruló nemes oktatói feladatkört nemcsak a rajzkészség és a színérzék fejlesztése jelentette, hanem sokrétegű esztétikai nyelvezettel való kísérletezésre, különböző képzőművészeti technikák kipróbálására serkentette diákjait. Emellett művészetelméleti és művészettörténeti ismeretekkel, vetített képes előadásokkal, sőt, zenehallgatással tette élményszerűbbé a rajzórákat. Tanári kötelességéről így írt egy korabeli pedagógusi lapban: „Tanulóink művészetszemléletét csak úgy tudjuk helyesen alakítani, ha állandóan képezzük magunkat, mi magunk is ismerjük az alkotási folyamatot, a forma és a tartalom egységét, a színeknek az érzelmeinkre való hatását stb. Ha a helyes irányítás, meggyőző erő, átérzés, lelkesítő beszéd magával ragadja a tanulókat, kevés szemléltetéssel, szegényes körülmények között is tarthatunk sokkal eredményesebb órákat, mint korszerűen felszerelt laboratóriumban fáradt, gépies, közönyös, unott hangú előadással.” Szavai ma is megállnák helyüket, s a korunkbeli digitális, interaktív táblák használata mellett a rajzórákat sok esetben leértékelő mai tanügyi rendszer irányvonalával szemben figyelmeztetőleg hatnak.

Hervai Zoltán : Kompozíció

 

A mondhatni helyi művésziskolát teremtő Hervai Zoltán festészeté­ben egyaránt jelen van a klasszikus vonal követése, valamint a kortársi stílusjegyek használata mind a technikai megoldásokban, kimért színkezelésben, mind az átgondolt kompozíciós elrendezésekben. A mondanivaló megragadása és képi továbbadása nyilvánvalóan a mindenkori ma emberét célozza meg. Erről így írt: „A művészet és az emberek iránti nagy szeretettel fogok neki festeni belső izgalommal, alázattal meg elkötelezettséggel. Sokat dolgozom. Munkámban az ora et labora érvényesül, és az állandó további kifejezési lehetőségek keresése, szintézise, de amely csak akkor lehetséges, ha a múlt felhalmozódott ismeretanyagából napról napra tájékozódom. A művészet magában foglalja az előzményeket, amelyek hatással vannak rá, és a múltból építkezik, amely az egyetlen objektív valóság, mert a jelen minden pillanatban múlttá válik.”

Mindezt nemcsak egy szűk műélvező közeg számára akarta létrehozni, hanem az egyetemes, humánus értékek jegyében egy minél tágabb közönség irányában is esztétikailag hatni, üzenni kívánt. Sajátos művészetével legutóbb az Erdélyi Művészeti Központ által rendezett rangos életmű-kiállításon találkozhatott a nagyközönség, abban az intézményben, amelyet ő már korábban megálmodott és említett is egy írásában: „javaslom egy képzőművészi központ létesítését Sepsiszentgyörgyön”. Hát ez a nemes elképzelése megvalósult, életművének méltó szakmai feldolgozása még hátravan. A város nagynevű művész Zoli bácsija 2005 őszén hunyt el, sírja a sepsiszentgyörgyi római katolikus temetőben található.

Sántha Imre Géza

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 587
szavazógép
2019-07-13: Képzőművészet - Albert Levente:

Az atyhai Arány

Ahogy a csűr kapuján belépsz, hat hegedűs fogad, Székely Levente hegedűművész és tanítványai hangolnak az ünnepségre Köllő Margit Fészek című kétméteres textilmunkája és Gyimesi katedrális című nyomata alatt, oldalból, az ablak irányából Bocskay Vince Kitekintés című bronzszobra áll, a kitekintők előtt lehúzott függöny.
2019-07-13: Vélemény - :

Traian Ungureanu: EU – a hajdani Európa (Román szemmel)

Döbbenet! Az Európai Unió szégyentelenül közszemlére bocsátja számos szégyellni való testrészét, és a híres-neves román humor széltében-hosszában egyetlen pisszenése sem hallatszik. Egyetlen hahota, egyetlen ironikus suttogás, egyetlen folklórörökségből vett beszólás, semmi. Csak a négy lábra ereszkedett konformizmus.