Jelen volt ott a sepsiszentgyörgyi színházi előadást megzavaró Mihai Târnoveanu brassói orvos szervezete, a Calea Neamului, mely egyre meghatározóbb szerepet tölt be a régebbről ismert Kovászna, Hargita és Maros Megyei Románok Civil Fórumában, tovább radikalizálva az amúgy is meglehetősen kártékony tevékenységet folytató szervezetet, de ott volt egy 2015-ben betiltott, legionárius eszméket valló politikai alakulat, a Mindent a Hazáért Párt és az azt „helyettesítő” alapítvány, mely az Új Jobboldal körül is felbukkan. Aktív szerepet játszottak a június 6-i úzvölgyi eseményekben a Vasgárdát és annak tagjainak emlékét népszerűsítő ortodox egyházi körök, így az Ortodox Testvériség nevű szervezet is, mely csoport – kirekesztő és gyűlöletkeltő akciói mellett – többek között azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy tiltakozott a biometrikus személyazonossági kártya ellen, mert annak megnevezése (card) visszafelé olvasva ördögöt jelent.

És éppen az a legaggasztóbb a június 6-i eseményekben, hogy az erőszakos fellépés kiagyalói, szervezői, kezdeményezői és lebonyolítói nem hirtelen felindulásból, pillanatnyi nemzetféltő hévtől fűtve vonultak be az úzvölgyi temetőbe. Több éve folyó következetes munka, szervezkedés és terjeszkedés egyik állomása csupán mindaz, ami június 6-án történt Úzvölgyében. Jó ha tudjuk tehát: mellettünk, köztünk élnek, a mai romániai valóság megkerülhetetlen tényezői ők is, és bár remélhetőleg nem tartoznak a román társadalom csendes többségéhez, ténykedésük így is iszonyú károkat tud okozni a magyar–román viszonyban és nem csak. Noha perifériára szorításuk elsősorban a többségi nemzet feladata lenne, valamiféle stratégiát a magyar politikai szervezeteknek is ki kellene dolgozniuk, amivel felhívhatnák a román és a nemzetközi közvélemény figyelmét ezen szervezetek túlkapásaira, megpróbálván elejét venni annak, hogy ezen szélsőséges csoportosulások maradandó károkat okozzanak a magyar–román kapcsolatokban és ellehetetlenítsék a békés együttélést.