A szövetség országos és területi vezetőinek jelenléte a szerdai sajtótájékoztatón érintettségükkel magyarázható, ugyanis az ellene egyebek mellett az önkormányzat által az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól (EBRD) felvett hitel eltérítésnek gyanújával indított korrupciós eljárásban mind Kelemen Hunort, mind Tamás Sándort közvetve ugyan, de lehallgatták, megfigyelték – fogalmazott a tájékoztató kezdetén Antal Árpád. Rengeteg furcsa eset jellemzi az egész időszakot, és ez egyértelműen kitűnik a lehallgatási, megfigyelési jegyzőkönyvekből is.

Öt év, 47 lehallgatott ember

Antal Árpád egészen 2014-ig visszanyúlva idézte fel az ügye részleteit, ebben az évben zajlott az Állami Számvevőszék ellenőrzése, amely során számára az volt a gyanús, hogy magyar emberek érkeztek vizsgálódni. Most már tisztában van azzal, hogy amennyiben rosszat akarnak, magyar ellenőröket küldenek az önkormányzathoz. Ezt erősített meg, hogy a számvevőszéki látogatást követően 2015 januárjában és februárjában a bukaresti, a brassói korrupcióellenes ügyészségek, valamint sepsiszentgyörgyi és háromszéki hatóságok elindítottak egy előzetes bűnvádi vizsgálati folyamatot, majd 2016. február 15-én beszállt a központi vádhatóság is, két napra rá pedig a csendőrség hajnalban házkutatást rendezett az ő otthonában, valamint két munkatársánál, a polgármesteri hivatalban, összesen 13 helyszínen Bukarestben, Brassóban, valamint Háromszéken. Őt sötétített ablakú furgonban, rendőrségi felvezetéssel Bukarestbe vitték, majd hétórás kihallgatás után hajnali fél kettőkor távozhatott a vádhatóság székhelyéről.

Egy napra rá egy hosszabb folyamat indult el, hatósági felügyeletet rendeltek el ellene, hatvan napra eltiltották a polgármesteri tisztség gyakorlásától, megtiltották, hogy külföldre távozzon, illetve hogy munkatársaival kapcsolatba lépjen. Emellett heti három alkalommal kötelezően jelentkeznie kellett a háromszéki rendőrségen. Április 15-én végül feloldották a városvezetői tisztség gyakorlására vonatkozó tiltást, a korlátozások nagy részét viszont fenntartották. A felügyeletre vonatkozó határozatot hatvan naponként megerősítették, majd 2017 áprilisában feloldották a külföldre való távozásról szóló korlátozást, májusban viszont részleges vagyonzárolást rendeltek el.

A felügyelet teljes feloldására augusztus 10-én került sor. „Egy elegáns gesztus volt a hatóság részéről, hogy a születésnapomon számolták fel a hatósági felügyeletet” -- jegyezte meg ironikusan Antal Árpád. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az első, hétórás kihallgatást követően 2017 októberéig az ügyész többet nem hallgatta ki őt, akkor is csak a saját kérésére. Ezt követően 2019. július másodikáig nem történt semmi, majd ezen a dátumon vádemelés nélkül, bűncselekmény hiányában lezárták a vizsgálatot.

Antal Árpád egy rövid összegzéssel is szolgált: az eljárás 1232 (41 hónap) napig húzódott, 19 alkalommal kellett megjelennie a bukaresti korrupcióellenes ügyészségen, 118 alkalommal kellett jelentkeznie a Kovászna megyei rendőrségen, összesen 47 embert hallgattak le az ügyben.

Ez utóbbi alapján nagyjából arról is képet lehet alkotni, hogy hány ember telefonbeszélgetéseit követik egy dosszié összeállításánál. Esetében 11427 oldalnyi lehallgatási jegyzőkönyvről van szó.

A gyanúlista, amely alapján a dossziét megnyitották igen hosszú, a hivatali visszaélés, fedezettel bíró hitel nem rendeltetésszerű felhasználása, befolyásvásárlás, befolyással való üzérkedés, közpénzek hűtlen kezelése mind szerepelt rajta, de végül csak a hitel nem rendeltetésszerű felhasználása vonalán indult el a részletes vizsgálat. Az ügyészségi döntés indoklásába a többi bűncselekményt is belefoglalták, magyarázattal szolgálva, hogy miért volt megalapozatlan a gyanú minden esetben. Ezzel elismerték, hogy azok, akik a vádpontokat összeállították, minden alap nélkül dolgoztak – vélte Antal Árpád. Az eljárás megalapozottságát szemléltetendő az elöljáró idézte az indoklás azon mondatát, mely a hitellel kapcsolatos gyanúról megállapítja, hogy nem létezik bűncselekmény. Ennek a frázisnak a sajátossága, hogy ezek a megállapítások már a számvevőszéki vizsgálat idején az EBRD-től származó levélben is fellelhetők, így az ügyész számára már az eljárás elindításakor világos kellett volna legyen, hogy szó sincs bűncselekményről, minden törvényesen zajlott.

Nem most kezdődött, és nincs is vége

Ügyének kezdetét Antal Árpád 2016 februárjától számolja, de a jegyzőkönyvekből kiderül, hogy a lehallgatások már 2008-tól folytak 2016-ig: nemzetbiztonsági céllal kérték az engedélyt, hat hónapra, többszörös meghosszabbítással. A lehallgatások kiterjedtek nem csak a telefonkészülékére, de a lakására, irodájába, a gépkocsijára is. Sőt, ebéd közben is lehallgatták, valószínűleg a szomszédos asztaltól. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 11-15 évben minden egyes napon folyamatosan mások is „vele voltak”, és vannak most is – hívta fel a figyelmet. „Egyesek jó dolognak látják, hogy a politikusokat folyamatosan megfigyelik, de azért gondoljanak bele, milyen lehet 24 órából 24-ben együtt lenni valakikkel, aki nem a társad, nem a gyermeked, hanem egy olyan hatóság embere, akiről nem tudod, hogy az így megszerzett információkat hová továbbítják és milyen céllal” -- hívta fel a figyelmet.

Amikor Bukarestbe vitték, akkor is nyugodt volt, most is az, mert az igazság mindig kiderül, de szívesen megspórolta volna ezt az 1232 napot – vonta le a következtetést, majd köszönetet mondott azoknak, akik végig bíztak benne és támogatták. Úgy vélte: az egész történet nem róla szól, valakik meg akarták félemlíteni ezt a közösséget, akik nem voltak érdekeltek abban, hogy egy székelyföldi város dinamikusan fejlődjön, és 2015-2016-ban mindent megtettek, hogy a lendületből visszavegyenek. Ami részben sikerült is, neki is sok idejét és energiáját lefoglalta az ügy, a hivatal alkalmazottaira, de a vállalkozókra is hatott a megfélemlítés, ezzel magyarázható, hogy a közbeszerzésektől távol maradtak, mint lehetséges kivitelezők, mert mindenki arra gondolt, hogy aki a sepsiszentgyörgyi önkormányzattal dolgozik együtt, az meg lesz hurcolva.

Noha neki is ez volt az első kérdése a védőjéhez, a román törvények szerint nincs lehetősége arra, hogy jóvátételt (kárpótlást, vagy mást) kérjen, mivel vádemelés nélkül megszüntették az eljárást.

Az élet nem lesz könnyebb, de másképp lesz nehéz, egy gonddal kevesebb, megyünk tovább – összegzett az elöljáró.

Ki adja vissza az elrabolt időt?

Derűs ugyan a hangulatuk, viszont marad a kérdés, hogy ki adja vissza az elvesztegetett időt Antal Árpádnak, a családjának, a közösségnek, amely bizalommal volt a polgármester iránt, illetve ki felelős azokért az összegekért, amiket csak a román állam erre a játékra kidobott – vélte Tamás Sándor.

Tamás Sándor, Antal Árpád és Kelemen Hunor

Az elnök szerint legalább ennyire fontos kérdés, hogy a mélyállam, amely ilyesmivel foglalkozik, vagy amelynek kérésére adott hatóságok vállalják ezt a szerepet, képes lesz-e megváltozni az eljövendő időszakban. Tamás Sándor továbbá emlékeztetett, hogy a három évvel ezelőtt, az ügy kirobbanásakor által mondottak ma is érvényesek, meggyőződése, hogy Antal Árpád minden esetben szabályosan járt el, egy mondvacsinált ügy szereplője volt. Szerinte akkor azért ugrottak a hatóságok, hogy megakadályozzák Antal Árpád indulását egy újabb mandátumért, viszont a közösség teljes mellszelességgel kiállt mellette. Továbbra is érdemes bátornak lenni és céltudatosan dolgozni – összegzett.

Egy rossz regény visszatérő szereplői

Kelemen Hunor köszönet mondott Antal Árpádnak, amiért állta a sarat, majd felvetette: kérdés, hogy tulajdonképpen mit szolgálhatott egy ilyen egyszerű ügy, miért kell ekkora cirkuszt csinálni miatta. Az RMDSZ elnöke emlékeztetett: az elmúlt tíz évben többször megfogalmazták, hogy a román állam az erdélyi magyar vezetőkre, de általában a közösségre is nemzetbiztonsági kockázatként tekint, ezért a megfigyelés sokkal intenzívebb, mint amit a helyzet megkövetelne. „Az életünk egy nyitott könyv, ha nem az lenne, nem lennénk nyugodtak, amit teszünk, azt a legjobb tudásuk szerint, és a törvényeket betartva tesszük, ennek ellenére ilyen esetekkel kell szembesülnünk, ügyek, amelyek mögött a szolgálatok (sok-sok ember munkája), rengeteg közpénz áll, illetve meghurcolt emberek” - fogalmazott.

Kelemen Hunor osztotta azt a véleményt, mely szerint a cél a politikai vezetők megfélemlítése, elvenni a bátorságukat attól, hogy a magyar ügyet képviseljék, vezető tisztséget vállaljanak. Erre utal, hogy ilyen ügyek olyankor robbannak ki, amikor valamilyen kihívás előtt áll a közösség (például választások előtt). Az erdélyi politikusoknak így a követés, a lehallgatás „púpjával” kell együtt élniük – vonta le a következtetést. Kelemen Hunor szerint az egész ügy egy rossz regényre emlékeztet, ahol egyes szereplők eltűnnek, majd újból megjelennek. Ez nem csak Antal Árpádra igaz, hanem a legtöbb erdélyi magyar politikusra, akiknek neve időről időre feltűnik valamely dossziéban, hiszen ha az egyiket lehallgatják, akkor szinte automatikusan a másikat is.

Kitért a nemzetbiztonsági lehallgatásokra vonatkozó azon szabályzásra is, hogy lezárásuk után a hatóságoknak az érintett tudomására kell hozniuk, hogy megfigyelték, és az anyagokat is a rendelkezésükre kell bocsátaniuk. „Sem én, sem Antal Árpád ilyen értesítőt még nem kaptunk, így megtörténhet, hogy az 1232 nap a folytatásos regénynek csak egy újabb fejezete, és nem a vége” - fűzte hozzá.

Az RMDSZ álláspontja nem véletlenül az, hogy egy normálisan működő országban az embereket békén hagyják, nem kell a politikai döntéseket máshol meghozni, a közigazgatást máshonnan vezérelni, az igazságszolgáltatást irányítani.

Antal Árpád ügye bizonyítja, hogy igazuk volt, és továbbiak is bizonyítani fogják ezt -- ecsetelte.

Meggyőződése, hogy Ráduly Róbert, Markó Attila vagy Horváth Anna ártatlanok és egyikük sem érdemelte meg ezt a sorsot. Ami Antal Árpádot illeti, Kelemen Hunor is úgy látja az egész eljárást már közel négy évvel ezelőtt le kellett volna zárni, hiszen világos volt, hogy nincs ügy.