Egybe- és különírás ügyében is eligazíthat olykor az egyházi, vallási dolgokban való jártasság. Ilyen példa a tízparancsolat, miatyánk, szenteltvíz, másvilág stb., de segíthet a tulajdonnevek helyes ejtésében, írásában is Pl.: Jákob, Júdás, Getsemáne-kert, Poncius stb. Hogy latin szavak is bekerültek szólásainkba, közmondásainkba, ez nagymértékben az egyház, a katolikus vallás befolyásának tudható be. Ilyen esetben a latin szó írása szokott gondot jelenteni. Általában magyarosan, kiejtés szerint szoktuk írni: páternoszter, portikusz, eklézsia stb.
Vallási, egyházi vonatkozású archaizmust tartalmazó szólások, közmondások, illetve keletkezésük megértése, bennük az archaizmus helyes használata néha ugyancsak gondot jelenthet (korda – kötél; dézsma – egyházi adó; gvárdián – házfőnök).
Hasonló a helyzet a tájszókat, népnyelvi kifejezéseket (kálomista – kálvinista; herkópáter stb.) magukba foglaló szólásmondásainkkal. A régies, illetve táji íz megbecsülendő örökség.
Figyelmeztető, már-már közmondásos példa Dugonics András Etelka című regénye arra: jó, ha mértékkel, a szövegkörnyezetnek megfelelően élünk szólásainkkal, közmondásainkkal. Hogy mennyire fontos megfelelően használni az egyházi, vallási vonatkozásúakat is, csak aláhúzza a különböző vallásokhoz, felekezetekhez kapcsolódásuk. Nyugodtan mondhatják például: lassan, páter, a kereszttel (ne heveskedj, ne kapkodj), vagy hogy ez nem kóser (gyanús, nincsen rendben) a meghitten beszélgető bármilyen felekezetbeliek, de méltán visszásnak tűnne, ha például katolikus paptól vagy a szószékről hallanók ezeket. Illetve ha protokolláris ökumenikus találkozón ilyeneket mondanának a résztvevők: nehéz a pápista varjút húsra szoktatni (valamit megszokott, nehezen szokik meg mást), kálomistává lett, mint a bársonyosi ember holta után (megmerevedett a nyaka) stb.
Persze hogy az előbbiek a körülményekhez, hangnemhez nem illő volta az elsődlegesen bántó, de a dolgot súlyosbítja ilyenkor a másik fél vallására nem a kellő tisztelettel utaló szólásmondás használata. A tapintat, a kellő ismeretek megléte, valamint a jellemesség szavatolja a bántó helyzetek elkerülését.
Szólásaink, közmondásaink java sokat segíthet ízes, színes, kifejező, az árnyalásra többnyire alkalmas nyelvi egységként a nyelvromlás, nyelvi elszíntelenedés elkerülésében, az egészséges nyelvhasználatban.
Zsigmond Győző
