Nagy D. István
Szokás emlegetni: senki sem tud oly szegény lenni, hogy ígérni ne tudjon. A jelenlegi kormány tagjai egyenesen élen járnak ezen a téren, köztük Răzvan Cuc közlekedési tárcavezető, akit úgy tűnik, a legkevésbé sem zavar, hogy dörgedelmes bejelentéseivel párhuzamosan az ország éppen ismét közröhej tárgyává válik. Most éppen a dél-erdélyi autópálya frissen befejezett, Lugos és Déva közötti két szakaszának átadása miatt.
Történt ugyanis, hogy a hét elején, miközben Cuc úr magabiztosan arról beszélt, hogy idén – ha törik, ha szakad – nagyjából száz kilométernyi autópályát átadnak, az említett szakasz 3-as és 4-es (összesen 43 kilométert kitevő) részeinek átvétele körül rossz viccbe illő helyzet állt elő. Dióhéjban összefoglalva: egy hete még úgy tűnt, mindkettővel minden a legnagyobb rendben, majd kiderült, a 3-asnál bizony siralmas munkát végzett a kivitelező, nosza, nem is veszi át az országos közutakért felelős társaság, de akkor az építő nem adja át a bekötő-feljárót sem, ahonnan a 4-esre feljuthatnának a járművek. Tegnap a slusszpoén is befutott: mégis lehet közlekedni a bekötő-feljárón. Természetes következményként persze az országos társaság és a kivitelező vállalatok is összekaptak becsületesen. Egyszerű ember számára már a leírtak elegendőek, hogy megállapítsa, a hangzatos kijelentések és a pillanatnyi keménykedések mögött komoly fejetlenség, hanyagság bújik meg.
Félreértés nem essék, az útkezelő társaság és közvetve a minisztérium viszonyulása a kivitelezőkhöz érthető, elvégre pocsék munkálatot nem szabad elfogadni, mégis, nem egy elrontott csavarról van szó. Ráadásul a három cégből álló konzorcium nem az első botlásánál tart. A vállalatok komolytalansága ugyanakkor nem mentség arra, ami történt, elvégre az útkezelő társaságnak igazán lett volna ideje felmérni, hogy mit és hogyan végez el a kivitelező és – a blamázst elkerülendő – intézkedni. A most felmutatott fene nagy igényességet ráadásul eléggé beárnyékolja az az egyszerű tény is, hogy a szerződés értelmében a két szakaszon már 2016-tól közlekednünk kellene. Mondjuk, a határidők betartása nem tartozik a kedvenc foglalatosságok közé ebben az országban.
Utóbbi miatt is nehéz nevetés nélkül fogadni Cuc miniszter úrnak az újabb és újabb szakaszok év végéig való elkészültét hirdető bősz szavait. A derűs hozzáálláson túl – mely sokat segíthet a hazai rögvalóság elviselésében – viszont szintén elég nehéz düh és elkeseredés nélkül elfogadni, hogy 2019 Romániájában még mindig arról legyünk kénytelenek vitatkozni, hány kilométer autópálya nem épült meg, illetve ami valahogy mégis, arra merjünk-e felhajtani, miközben tétlenül nézhetjük, amint a felelősök egymásra mutogatva a csillagos eget is megígérik, elvégre az ingyen van.
