Az elmúlt napokban citerazenétől volt hangos a nagyajtai Áldás Háza és az unitárius parókia udvara. Kriza János faluja és egyik legrégebbi népi hangszerünk az új évezred második felében talált egymásra, mára pedig két nagy „gyerek”, a tizenhárom éves Áfonya és a tízesztendős Motolla együttes a bizonyíték rá, hogy nem csak fellobbanó szerelem, hanem sikeres frigy köttetett köztük. Az első alkalommal tartott tábor népszerűsége – huszonöt 7–13 év közötti helyi fiatal vett részt a képzésben – azt sugallja, az utódok még sokáig éltetni fogják népi hagyományainkat.
Az egyház, a szülők támogatásával és a Communitas Alapítvány anyagi hozzájárulásával, illetve a Dávid Ferenc Egylet helyi tagjai által hatékonyan segített esemény több volt, mint zenetábor. Szólt hitről, elődeink művészetéről, közben pedig tevékenységükbe személyiség- és közösségfejlesztő játékokat szövődtek.
A napot reggelente gyertyafényes imádsággal kezdték, amit a kiválasztott bibliai rész, illetve tanítómese megismertetése és újrajátszása, majd népi játékok és kézműves-tevékenység követett, délutánonként pedig a zenének jutott a főszerep. „A közösség összefogásának köszönhetően jöhetett létre a tábor. Igencsak örvendek annak, hogy sokan tartották fontosnak a részvételt, mint ahogy annak is, hogy a munkában láthatóan lelkesen vettek részt. Nagy siker volt a történetek dramatizálása – Nagyajtán vagyunk, ezért Kriza János felé is fordultunk –, és néhány könnyen elérhető alapanyagból a saját hangszerek – dob és csörgő – elkészítése is izgalommal töltötte el a táborozókat” – mesélt a táborban tapasztaltakról Fekete Judit.
