Kocsis Rudolf rendkívül összetett művészetéből mindenekelőtt a rétegzettséget emelte ki a szakember, majd a hagyományokhoz, identitáshoz való ragaszkodásáról, valamint művészi eleganciájáról és nemzetköziségéről is szólt, külön felhíva a figyelmet arra az aprólékos műgondra, mely a szobrász valamennyi munkájára jellemző.

Vargha Mihály kijelentette, ő maga szerencsés helyzetnek tartja, hogy az egyetemi évek után majdnem két évet Piskin, kényszerlakhelyen töltöttek a szobrász szak végzettjei, ahol a diktátor rendeletére díszítőmotívumokat kellett faragniuk a Nép háza, a mai parlament épületéhez. Mint mesélte, ez fontos továbbképző volt számukra, mert ott minden kőtípuson alkalmuk volt kipróbálni a faragást, ott jöttek rá, hogy az egyetemi évek alatt milyen keveset tanultak a gyakorlati munkáról. Az egykori évfolyamtárs hangsúlyozta: szerencsésnek tartja magát, hogy hat évig sorstársa, utána pedig barátja lehetett Kocsis Rudolfnak, mely barátság máig tartó és szoros, hisz jelenleg is drukkolnak egymásnak, örülnek egymás sikereinek.

Ezután a kiállított munkákról beszélt a szakember, örömmel nyugtázva, hogy a Lábas Ház két kisebb kiállítótermében számára eddig ismeretlen alkotásokkal találkozott, amelyekben a művész még inkább elmélyítette, tökélyre vitte technikai tudását. Mint mondta, talán a minuciozitás szó jellemzi a legjobban Kocsis Rudolf művészetét, aki úgy bánik a fával, a bronzzal és a kővel is, hogy az máig példa számára. Vargha Mihály külön is méltatott néhány munkát: a művész nagyapjának vízisíjéről készült szoboregyüttest, a kalapot, valamint a tárlat egyetlen kőből készült alkotását, mely számára is csak hosszú szemlélődés után fedte fel titkát...

Mint megtudhattuk, Kocsis Rudolf szlovák-magyar vegyes házasságban született, és e két nyelv mellett a románt, valamint szülőfaluja, Szatmárliget bolgár és cseh kisebbségének nyelvét is elsajátította, és ezeknek a nemzeteknek a hagyományos népi motívumai mind fellelhetőek a művészetében. A szakember szerint pedagógiai célzatú az, hogy a kiállított szobrok mellett a mintául szolgáló eredeti tárgyakat is láthatja az ember, a művész ugyanis a temesvári képzőművészeti egyetem tanára, akinek munkáiból rengeteget tanulhatnak a diákok. Végezetül a konceptualitásra is felhívta a figyelmet az elemző, kijelentve, hogy nincs irodalmilag megfogható, elmesélhető történet Kocsis szobrai mögött, de valamennyi alkotása tele van sűrített jelentésekkel, ősi kultúrák reminiszcenciáival.

A méltatás után a művész is felszólalt, hozzáfűzve néhány gondolatot az elhangzottakhoz. Mint mondta, nemcsak szülőfaluja inspirálja, hanem egyik hobbija, a borkészítés is, és nagyon régóta foglalkoztatja a valóság és az ábrázolt valóság közötti kapcsolat, melynek átmeneteit többféleképpen próbálja értelmezni: a faragott kalapot például a mellé kiállított kalap fonákjáról mintázta meg.

A házigazda Madaras Péter végezetül Cserkész Bélának adta át a hangot, akinek a Csíksomlyói Mária-siralom dallamára rögtönzött klarinétjátéka új dimenzióba helyezte az elhangzott gondolatokat.