Mindjárt oda jutunk, hogy a szalonnasütéshez való ágat itthonról kell vigyük, a gombát megvesszük a piacról, mert az erdőbe nem merünk menni, borvízért is csak autóval, arról pedig szó sem lehet, hogy unokástul felmenj pár napra. Ennyit a biztonságunkról! Sajnos, mi már évek óta nem merünk átmenni a hideg fürdőkhöz, pedig ott tanultam meg úszni. Gyermekkoromtól fogva jártuk az erdőt, az volt az élmény, amikor a rövidítőkön felmentünk reggel a Szent Anna-tóhoz, és délután ugyanott vissza a villához, vagy ha éppen kedvünk volt, délután felmásztunk a várhoz. Ezek most egyelőre emlékek, sajnos.

N. N., Sepsiszentgyörgy. A tömbházunk előtt volt egy nagy fa, mi ültettük évekkel ezelőtt, egyik szomszédunk viszont se szó, se beszéd, kivágatta. A városházától kért engedélyt, de mi csak akkor értesültünk róla, amikor a gépek megjelentek. Ahhoz, hogy be tudjanak jönni, a járdán is lenyírták, megmocskolták a bokrokat, és miután a fát is kivégezték, az összes ágat, nyesedéket, törmeléket ott hagyták szétszórva. Mindez hetekkel ezelőtt történt, és még mindig ott ormótlankodik, így a zöld lombok helyett most mások hulladékát nézzük!

CSÉPLŐ IBOLYA, Sepsiszentgyörgy. A Gyöngyvirág utcában lakunk, se éjjelünk, se nappalunk a forgalomtól. Amíg az utcát javították, a por és a sár, illetve a munkagépek zaja volt bosszantó, amióta átadták, a csatornafedők csattognak éjjel-nappal. Mivel ez a város terelőútja is, sok autó jár, mindegyik alatt zakatolnak a vasszerkezetek. Nappal olyan zaj van, hogy alig halljuk a saját hangunkat, de éjjel sem tudunk pihenni a nyitott ablaknál. Már háromszor panaszt tettem a polgármesteri hivatalnál, azt ígérték, intézkednek, de nem történt semmi, továbbra is összerezzenünk minden áthaladó járműtől.