Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Bajor Andor: A cukrász meg a kéményseprő

2019. augusztus 31., szombat, Kiscimbora

A városban, ahol születtem, volt egy igen nevezetes utca. Úgy hívták, hogy Zöldfa utca. Ebben ugyanis állott egy fa, amely tavasszal és nyáron zöld volt.

Ősszel lehullatta ugyan a leveleit, és megkopaszodott, de az emberek akkor is zöldfának nevezték, mert tudták, hogy tavasszal ismét kizöldül. Ebben a Zöldfa utcában egymás mellett lakott egy cukrász meg egy kéményseprő. Nem éltek valami nagy barátságban, mert a cukrász fehér ruhában járt, a kéményseprő pedig feketében, kormosan. Mégsem főként a ruházatuk miatt voltak haragban, bár a kéményseprő irigyelte a cukrász tiszta ruháját, a cukrász pedig szerette volna, ha egy kicsit kevésbé fehérben sétálhatna. Az éktelen harag abból gerjedt, hogy a kéményseprőnek volt egy Kormos nevű kutyája, és gyakran hozott neki egy kis füstölt húst, sonkát, amit a kéményekben talált. Viszont a cukrász egy fehér macskát tartott és azt Hófehérkének becézte. Ennek a macskának a cukrász tejet, tejszínt, sőt tejfölt töltött a tányérjába: olyan finomságokat, amelyek a tésztakészítéskor megmaradtak. Kormos kutya meg a hófehér macska rossz szomszédok voltak, ki nem állhatták egymást. Kormos kutya ugatta és kergette Hófehérkét, Hófehérke pedig haragjában nem egyszer megpofozta a kéményseprő kutyáját. Elképzelhető, hogy ez nem szolgálta a kéményseprő meg a cukrász barátságát. Sőt, a cukrász sohasem küldött tésztát a kéményseprőnek, a kéményseprő pedig egyre halogatta a cukrász kéményének kotrását. Minden elviselhető lett volna, ha egy szép napon nem esik egymásnak Kormos és Hófehérke a kerítés hasadékánál. A kutya bele-belekapott a macska bundájába, a macska pedig nagyokat fújt és szorgalmasan pofozta a kutyát. Nagy vonítás és óbégatás támadt, mire kiszaladt a kéményseprő meg a cukrász is, a kutya meg a macska védelemében.
– Hívja vissza a macskát! – kiáltozott a kéményseprő. Mire a cukrász azt kiáltozta:
– Hívja maga vissza a gyalázatos kutyáját, amíg jól megy dolga! Erre a kéményseprő átugrott a kerítésen és megcsapta a cukrászt a kormos seprűjével. De a cukrász is megmérgelődött: a tejszínes fakanállal ütni kezdte a kéményseprő kobakját úgy, hogy a tejszín is odakenődött és csurogni kezdett lefelé a kormos sapkán és a kéményseprő ábrázatán. Ettől mérgelődtek meg csak igazán. Megragadták egymást és hozzákezdtek birkózni. A kutya meg a macska miatt olyan haragra gerjedtek, hogy le akarták verni egymást a lábukról. Előbb a kéményseprő vonszolta el a cukrászt és belenyomta egy láda koromba. De a cukrász megemberelte magát, kimászott a koromból és elkapta a kéményseprő fülét. Annál fogva húzta a tejfeles bödönhöz, azután fejjel lefelé belenyomta. Erősen kapálózott a kéményseprő, de valahogy csak kimászott a bödönből. Azzal aztán újra megragadták egymást és a kéményseprő igyekezett belevágni a cukrászt a porcukorba, a cukrász pedig azon munkálkodott, hogy a kéményseprőt a koromba hempergesse. De ez nem sikerült nekik, mert a cukorporba a kéményseprő esett bele, a koromba pedig a cukrász. Közben a kutya és a macska is verekedett. Kormos fehérlett a tejtől, amibe a macska belepofozta, Hófehérkét pedig a kutya be-behempergette a koromba. Már éppen fojtogatni akarta a kéményseprő a cukrászt, kikotorni a torkát a kormos seprűjével, a cukrász pedig a fakanalával próbálta ledöfni a kéményseprőt. De hirtelen megpillantották a marakodó állatokat és meglepetésükben abbahagyták a verekedést. Kormos ugyanis hófehér volt, Hófehérke pedig koromfekete.
Állt a cukrász meg a kéményseprő, elgondolkodva. Ugyanis verekedés közben a cukrász is tiszta korom lett, a kéményseprő pedig a tejszíntől és porcukortól hófehér. Közben emberek jöttek és kérték a kormos cukrászt, hogy kotorja ki a kéményüket. A porcukros, fehér kéményseprőtől pedig habcsókot akartak vásárolni. De a cukrász meg a kéményseprő is nagy zavarban volt. Az volt az érzésük, hogy verekedés közben elcserélődtek. És ezentúl a kormos cukrásznak kell a kéményeket kotornia, a fehérre kent kéményseprőnek pedig tortát kell sütnie, törökmézet készítenie. Nem is tudták volna, mit tegyenek, ki süssön és ki kotorjon, ha nem kerül elő egy bölcs ember. Az azután megkérdezte:
– Miért öltözött kéményseprőnek a cukrász és cukrásznak a kéményseprő? A bölcs kérdésre kibékült a két ellenfél. Mert megértették, hogy a verekedők hasonlítani kezdenek egymásra. A kéményseprő porcukros lesz, a cukrász pedig kormos.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 707
szavazógép
2019-08-31: Irodalom - :

Hegedűs Imre János regénye: Az ötödik kerék 2. (Moyses Márton élete és tűzhalála)

A Kriza-emlékünnepégen az Apám lakodalma mesét osztotta neki a tanító, már többször elmondta az osztályban, bizsergett egész testé­ben, amikor a híres legény mókás bolondságait sorolhatta.
2019-08-31: Kiscimbora - :

Lázár Ervin: A lyukas zokni

Volt egyszer egy lyukas zokni. Új korában nem akárki lehetett, mert előkelő anyagból készült, és hetyke kék minták ékeskedtek rajta. De hát most már megöregedett. S mondom, volt rajta egy lyuk.