Itt a nyár, és tele a világ aggodalmakkal a szórakozni, pihenni vágyóknak — vág a témába Erna. Az egzotikus tájak már nem is számítanak újdonságnak, hanem egyre gyakrabban ajánlgatnak életmódtáborokat, kalandtáborokat, túlélőtáborokat. Az utóbbiakról van fogalmam, de az életmódtáboron elgondolkodtam.
Látom útitársamon, hogy nemcsak az ismereteit akarja bővíteni, hanem a véleményemre kíváncsi.
— Mindenkinek van egy életmódja, munka, pihenés, szórakozás, és mindenki állítja, hogy csak ez jó vagy az lehetséges — folytatja. — A legtöbbnek a szórakozás a bulizást jelenti, de az csak bambulást jelent az ital, a cigaretta és a bömbölő zene társaságában. Kevesen tudnak táncolni, jókat nevetni.
— Éppen ez az — veszem át a beszélgetés fonalát. — Az életmódtábor egy természetközeli életformát ismertet meg és ajánl. Tűzgyújtás, főzőcskézés, túrázás, napozás. Egy olyan aktív életmódot mutat meg a városlakóknak, melyből kimarad a levegőszennyezés, zajártalom és a drognak nem minősülő, mégis kábító szerek. Előtérbe kerül a csapatszellem, kölcsönös segítség, kreativitás, találékonyság.
Észre sem vesszük, hogy a vonat meg-megáll, és egy ideje idősebb falusi ember figyeli minden szavunkat. Mikor végre a látóterünkbe kerül, megszólal:
— Én nem értek ezekhez a modern dolgokhoz, de azt tudom, hogy a testvérem családostul csak betegeskedik, amióta városon él. Van annak vagy harminc éve. A feleségével együtt gyárban dolgoznak, és feszt futottak. Én vagyok az idősebb, de nézzék meg, milyen egészséges vagyok, pedig sokat dolgoztam a mezőn.
— Más életforma az, a városi sokkal több gyűrődéssel jár — mondja Erna.
Az öreg csak nem hagyja az igazát.
— Mondtam nekik, hogy most már nyugdíjasok, a ház is megvan még, jöjjenek haza, de ők csak gubbasztanak a tévé előtt, izgulnak a gázszámláért, és szedik azt a sok orvosságot.
Egymásra néztünk Ernával, és megértően bólogattunk. Az életmódváltás a szemléletváltással kezdődik.
