Államelnököt választunk, közösségünk pedig ismét jelöltet állít. Igen, a Frunda-modell szerint ismét a legismertebb magyar politikust, a szövetségi elnök Kelemen Hunort. Különös jövőbe látási képesség nem kell a kampánytémák megjósolásához.
A stratégiát összeállítók a magyarságnak azt fogják üzenni, mint eddig mindig: minden magyar menjen el szavazni, mert ezen fog állni vagy bukni, lesz-e magyar nyelvű oktatás óvodától egyetemig, egyházaink visszaszerezhetik-e (vagy megtarthatják-e a már visszakapott) ingatlanjaikat, közbirtokosságaink pedig erdőiket, bővülnek-e jelképhasználati jogaink, megülhetjük-e háborítatlanul nemzeti ünnepeinket, támogatáshoz jutnak-e az önazonosságunk megőrzéséhez hozzájáruló kulturális programjaink, egyáltalán lesz-e még holnapja a magyarságnak.
A románságnak azt fogjuk üzenni, hogy a magyarok nem is olyan ördögiek, mint egyes politikustársaik hirdetik, sőt, valójában olyan „cool” közösséget alkotunk, amely nem Erdély elcsatolásában, hanem Románia építésében érdekelt. A jelöltek vitájában elnökünk elsüt néhány jó előre kigondolt poént, amit megtapsol a román közéletet meghatározók egy csoportja, minden bizonnyal akad olyan is, aki emberünket vállon veregeti, majd úgy fogalmaz: kár, hogy ez a domnul Hunor nem született rendes román családba, mert tényleg jó államelnök lehetne.
Az sem lesz nagy baj, ha szép számban akadnak majd olyanok, akik Kelemen Hunor jelölését provokációnak fogják mondani: micsoda obráznik ez a domnul Hunor, hogy bozgor létére a százéves Románia elnöke akar lenni. Elnökünk nemhogy kikérné magának (és nekünk) ezt a hangnemet, de még csak azt sem fogja mukkantani, hogy ő valójában domnu’ Kelemen. Számunkra viszont ismét egyértelművé teszi: ha nem megyünk el azokra a bölcs, a parlament padjait huszon-harminc éve koptató remek elvtársakra voksolni, lesz itt még sosem látott haddelhadd.
Pedig mennyivel élénkebbé, sőt, tüzesebbé lehetne tenni ezeket a kampányheteket!
Például azzal, hogy örökös jelöltünk helyett nem egy, hanem két jelöltek állítanánk. Például Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt!
Ha őket – és ügyüket – tűznénk zászlónkra, minden bizonnyal robbanna a puliszka! Elmaradna a taps és a vállveregetés, a politikai szélrózsa minden irányából tüzelnének ránk, ám cserébe megkapnánk a nemzetközi figyelmet, a véres kard láttára pedig közösségünk is magához térne, és percig sem lenne kétséges, hogy a választási küszöböt átlépjük. (Arról nem is beszélve, hogy két ártatlan embert bár néhány hétre kiszabadítunk fogságukból, hiszen a hivatalos jelöltek immunitást élveznek.)
Áh, semmi esély, hogy ez megtörténjen. Hunor nem harcos, csak egy unalmas fickó.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
