A nemrég véget ért olimpiai játékok magyar szereplőiről is sok szó esett. Legfőbb Főnök helyszíni látogatást is tett. Az ország gazdasági helyzetéhez képest iszonyúnak tűnő összegek a néhány érmes helyezést elérőnek, gyalázkodás, sértegetés, sajnálkozás, ajnározás, szakminiszteri elégedettség a médiákban, rossz szájíz a szurkolókban, a sportolóinkért szorító milliókban. Volt minden. Csak az igazat hallhatjuk nagyon elvétve és halkan, mely szerint olimpikonjaink szereplése, kudarca hű tükörképe az ország erkölcsi állapotának és közhangulatának. Ennyi. De akkor miről beszélünk?

,,Fecseg a felszín, hallgat a mély" — mondja kedvenc költőm. És valóban ez van. Örvénylik, mocskos szennyet görget magával e bűzlő ország társadalmi felszíne, és ezt mennyei állapotnak hazudva fecseg-locsog kiszámított csacska-idiótán, akarva butítóan a média zöme, a kilóra megvett bértollnokai révén. De közben — nemzetünk isteni szerencséjére — e piszokáradatnak van egy ellenirányú, ma még csendes, alig észlelhető, mély ellensodrása, igazi alternatívát, lehetőséget mutató csapása. Ma még hallgat a mély, de létfontosságú, hogy van, és szép csendben, lassan ugyan, de izmosodni látszik. Magyar Sziget kontra Sziget, kisbolt kontra plázák, hazai tiszta kontra internacionalista katyvasz, bio kontra ,,műtermék", Kurultáj kontra valóságshow-k, és a sor hál’ istennek egyre hosszabb, és egyre több a szürke szennyen átlátó, tiszta szemű és tiszta eszű ember. Házasság kontra ,,izo-párok", hit kontra ,,até" és szekták. Keresztelők, három-négy gyerek családonként, tudatosan vállalt nagycsalád kontra szinglik és álpapok ,,áldotta" álceremóniák. S közben zeng a minden szépet és jót sugallók kórusa, a lopni, csalni, hazudni csábítás sziréndala, szemünkbe hazudják, hogy jól élünk, miközben tudjuk, hogy nem igaz. De — és épp ezért — megkérdezhetjük: miről is beszélnek, uraim? Álkormányoz a bandányi kisebbség, és fröcsögi a generáljót sugalló nyálas-rózsaszín ködét, és — tisztelet a ritkuló kivételeknek — álkakaskodik a közben tyúkanyóvá lett ,,kontra-csapat", hangosan pótcselekszik lassan a teljes paletta, és közben beszél, beszél, beszél... De miről is, uraim? Miről? Netán valóban rólunk? Alig és egyre kevésbé hiszem. S hogy mi lesz ennek a vége, ki tudja? A cél az volna, hogy elriasszák a közélettől, a politikától a még gondolkodókat, és birkává, szavazógéppé tegyék a ,,tömegeket". Ám egyre több fejét felemelőt, eddig lenézett civilt látok, ki egyre bátrabban kérdez bármely (!!!) irányba: miről is beszéltek néhai uraink?

A süket duma helyett beszélgetni kellene. Velünk, népetekkel, nemzetetekkel, meghallgatni a Tiborcok panaszát, és aztán tenni végre a dolgotokat, s nemcsak saját zsebre álpolitizálni! Ezért tartunk, s a mi adópénzünkön. A mindenségit, mondjuk szelíden. Ám lassan a mindenség ég itt porrá! Mindannyiunk mindene. És — ha még lesznek — unokáink majd jogosan kérdik: miről és mi a fenét beszéltek eleink, hogy ide jutottunk?