Ahol üzennek a szólásmondások
A címben szereplő mondás a bodosi asszonynépet dicséri, elsősorban takarékosságukat. Mert Bodoson, ha valakit felkérnek, hogy főzzön meg egy lakodalmi ebédet, az pontosan ki tudja számítani, hogy mihez mennyi alapanyag kell, mondjuk 100 vendégnek a levesbe való vékony házi laskához hány kiló liszt s ahhoz hány tojás. Nos, amikor a lakodalom lejár, beszéli a falu, hogy jó volt a főétel, mindenkinek bőven jutott, jóllakhatott mindenki, de nem maradt belőle semmi, amit a disznók moslékjába kellett volna önteni! De mi lehet a rucatojással? Jó háziállat-állomány van a faluban, lehet, hogy most is szeretik a rucát. Gáspár Áron portáján szép majorságban gyönyörködhettünk. Sok évtizede, hogy megismertem, megszerettem ezt a kis faluközösséget. Nem vetkőzte le régi szokásrendjét és hagyományait, maradt erdővidéki székely falunak, vendégszeretőnek, s ha újságíró téved be a dombok mögé rejtett településre (a régiek így mondták: „az orosz csapatok sem jöttek be hozzánk!”), nem kell küszködnie a bodosiak szófukarságával. Mondják, hogy a szóbeszéd szerint Bodosban a legkésőbben jött használatba a ráfos szekérkerék. Az ilyen szekerek kerekeivel történt meg, hogy göröngyös-kátyús, meredek utakon felmondták a szolgálatot. Az ilyen hegyoldalakat nevezik sok-sok falu környékén Kárhágónak, miként azt a szerkezetet, akár gondolkodásmódot is úgy, hogy „olyan, mint a bodosi szekér”!
Éppen húsz esztendővel ezelőtt volt még egy riporttábor Erdővidéken, amit egykori kollégánk, Benkő Levente szervezett nagy lelkesedéssel. – „Húsz esztendő az idő, hogy eljár, cserebogár, sárga cserebogár...” – Érdekes: amit akkor írtam erről a faluról, ma is majdnem aktuális. Elbúcsúztak azóta a bányászattól, bezárt mind a két bodosi szénbánya, de maradt a falu kiaszfaltozott bekötőútja, született egy tó (sajnos, annak is volt már áldozata!), sokaknak jól fog még ma is a bányásznyugdíj, s tegyük hozzá: Bodosnak Baróthoz való közelsége sem hátrány, mert innen el lehet ingázni a városi munkahelyig, de inkább a város piacáig, mert piac nélkül talán halálra is lenne ítélve az örökkön termelő, szorgalmas bodosi zöldség- és gyümölcskertész!
– Maradt-e még szén a falu alatt? – tette fel a kérdést több ismerős férfiember is –, merthogy tudták: volt köze e sorok írójának a szénbányászathoz.
 – Van még szén jócskán itt mindenütt a medencerészben – feleltem, de meg kell keresniük majdan a rászorulóknak és a jövő szakembereinek annak módját, hogy miként lehet megfelelő állapotban, szárazon és kifizetődő módon a napra hozni. Könnyen meglehet, hogy még egyszer ráéhezik a vén Európa erre és az ehhez hasonló konvencionális energiahordozókra. S talán már nem is kell a felszínre hozni, német szakemberek számára ugyanis rég ismert a tökéletesen elzárt, víztől és levegőtől a mélyben teljesen elszigetelt széntelepek elgázosítása. Nos, annak a fajta téli tüzelőnek nem kell majd kihordani a hamuját a házból!
A bodosiak papot is mindig a legjobbat hoztak ősi kálvinista eklézsiájukba. „Fábián Adorján Béla tiszteletes úr erőst eszes ember volt – magyarázta egy, a kapu előtti padon fényes nappal unatkozó matuzsálem. – Sándor István, aki őt követte, az még eszesebb, s az az új pap, akit mostanság hívott meg a presbitérium, az is jól bemutatkozott, szép beszéde van, szép családja, felvállalta a gyermekekkel való munkát, s majdnem egyedül szervezte meg a minap lezajlott falunapot!” Iszlai Kamill Zsolt lelkipásztor Kóródszentmártonban kezdte pályafutását – tudtuk meg, s Bodosba egykori héjjasfalvi lelkészként érkezett.

Bodos új lelkésze, Iszlai Virág Júlia felvétele

– Idejövetelem után sikerült felújítani a műemlék jellegű lelkészi lakást – mondta (a papilak Erdővidék egyik Kós Károly tervezte épülete) –, és az esztendő végéig is van bőven tennivaló: következik a presbiterek közös születésnapi ünnepsége, az 50-60 évvel ezelőtt születettek kortárstalálkozója, az öregek vasárnapja, és hazavárják, hogy szülőfalujában köszönthessék, a 90 éves dr. Egyed Ákos történész-akadémikust.

„Rendes feltámadás”
Valamilyen feltámadásféléről is meg kell majd emlékezni ebben az esztendőben, mert most lesz Budai József (1851–1939) halálának 80. évfordulója. E sorok írója is példaképének tartotta a geológust, akit a helyiek maguk között röviden csak „A Tanárnak” neveztek, s akiről el lehet mondani, hogy gyümölcsészként is alkotott akkorát, mint geológusként, s tisztelettel emlegetett pedagógusa volt a mezőtúri, később a miskolci Lévai József Gimnáziumnak is. A tavaly nyáron kedves rokonomat, id. Jancsó László nyugalmazott vegyészt kerestem fel Miskolcon, aki már azelőtt is jelezte, majd fényképet is küldött arról, hogy a miskolci Deszka-templom temetőjében ledőlt, előrebukott Budai József márvány sírköve.

Budai József felújított miskolci síremléke. Fotó: Ifj. Jancsó László

Hívtuk Ábrám Tibor gimnáziumi igazgatót, dr. Kriza Ákos polgármester urat, akik tervet készítettek, mert államilag védett síremlékről van szó. A városi önkormányzat pénzéből nyár derekára újra állt a sírkő, jelentette Jancsó László. Nagy öröm volt, amikor látogatásom idején megpillantottam a gimnáziumban a Budai Józsefről elnevezett biológiai laboratórium bejáratánál azt a kopjafát, amit szülőfaluja ajándékozott egykori iskolájának erdőfülei faragómesterek alkotásaként. Hiszem, hogy megemlékeznek Bodosban Budai Józsefről évfordulója kapcsán még ebben az évben, a falu új lelkésze ébresztgeti, fenntartja továbbra is a Lévai-gimnáziummal való jó kapcsolatot, miként azt is remélem, hogy az intézmény mindenkori, biológiát szerető diákjai felvállalják a síremlék gondozását. Két év múlva lesz Budai József születésének 170. évfordulója, közösen kell majd ünnepelnünk Miskolccal. Budai nevét őrzi szülőfalujának iskolája, miként az egykori bodosi Budai-féle épület falán levő márványtábla is emlékének megőrzésére ösztönöz. De ha már az élő múltnál tartunk, el kell mondanunk, hogy Bodos egykori tanítónője, Gáspár Etelka, aki a diktatúra idején a művelődési mozgalom irányítója volt, már húsz évvel ezelőtt sürgette: valakinek meg kellene írnia Bodos történetét, írásba foglalni, amit még őriz az emlékezet. Mostani találkozásunkkor mindketten örvendeztünk: lám, ez az óhaja is teljesült, hiszen éppen a legelhivatottabb történész, a falu szülötte – az akadémikus Egyed Ákos – rótta le egész kötetben ez irányú kötelességét. Jelen írás felütéséhez visszakanyarodva mondhatnánk: talált ez is, mint a bodosi lakodalom!
Örvendetes volt számunkra az is, hogy megismerkedhettünk Rebeka Vilmossal, aki annak a Rebeka Mártonnak a lemenője, aki a Budai-udvarban szolgált, és akitől a Budai Józseffel kapcsolatos legkedvesebb történeteket jegyezhettük le anno dacumál. Szomszédjában van az az Egyed Dániel-féle kert, ahol újra megtekinthettük a Budai Domokos almafajta még élő és termő, régi és fiatalabb alanyfáját.

A Budai Domokos alanyfa. Kátai István felvétele

Örömmel adjuk hírül olvasóinknak, hogy Egyed Csaba mérnök szakember kezei nyomán él és virágzik a faluban a pomológia, újjászületett a Bodosban hagyományos gyümölcskertészet. Sajnos, Egyed mérnökkel nem sikerült találkoznunk, de szóba elegyedhettünk az emlékezetes zöldség-, gyümölcstermesztő és kísérletező Gáspár Albert leszármazottaival, Gáspár Áronnal és Gáspár Jenővel. Az édesapa nyomdokaiba – akinek üvegház alatti bodosi narancsligetéről a korabeli napilapok cikkeztek – Áron fia szegődött, zöldségeskertje pedig valóságos kísérleti állomás ebben az esztendőben is. Most csak a meglepetéseimről szólok: az egy dolog, hogy kertjében, saját módszereit felhasználva álomszép padlizsánt termelt, arra azonban rácsodálkoztam, hogy kikísérletezett és jelenleg is termeszt egy, a kert mikroklímájához alkalmazkodott görögdinnyefajtát.

Gáspár Áron a dinnyetermelő

Feleségével rendszeresen fogyasztják, a felesleges dinnyét pedig a tyúkállomány kapja meg és meg is hálálja. Útitársam, kísérőm és barátom, Kátai István, bár mezőgazdász mérnök, pomológusként is érdeklődéssel tekintett minden helyi érdekességre, Gáspár Jenő termelő káprázatosan szép, zsinórra felfuttatott és dúsan termő paradicsomjaira is. Gáspár Jenő, aki Bodos falufelelőse, elmondta, hogy a városi tanács figyel a bodosiak óhajaira, elképzeléseire, és segít a helyi gondok orvoslásában (hiszen Bodos Barót város közigazgatása alá tartozó település). Lázár-Kiss Barna András baróti polgármestert telefonon kerestük, és arról tájékoztatott, hogy a falu benne van a megyei szintű általános tervben, kiépül az ivóvízhálózata, és lesz majd csatornázási rendszere is. Nyertes pályázatokból hamarosan megkezdik a falu aszfaltozott főútjának felújítását, ottjártunkkor a városi tanács meszeltette, fertőtleníttette az iskola épületét, melyben azóta megkezdték az új tanévet az egy-négy osztályos iskolások és az óvodások is.