Ilyen szépen is lehet búcsúzni a nyártól: hangos gyermekkacajjal, pergÅ‘ muzsikával, finom harapnivalóval. Kimegy a sepsiszentgyörgyi polgár a fÅ‘térre, ahol mindig történik valami, szemügyre veszi a kÃnálatot – ismerÅ‘sek már a portékák, de azért mindig akad valami, amit haza lehet vinni, egy friss lekvár vagy zakuszka, ami sokkal inkább a szájunk Ãze szerint készül, mint a bolti, egy csinos kosár, egy puha bunda, új teáscsésze, és olvasnivaló is, mert nyúlnak már az esték – találkozik néhány ismerÅ‘ssel és leül beszélgetni a mellényt legomboló napsütésben.
Vagy kártyázni. A szülÅ‘k, nagyszülÅ‘k egyik szeme az apróságokon – a szalmavárban hancúroznak, ez a nap fénypontja –, a másik az órán, le ne késsék a kiszemelt szÃnpadi produkciót. Meg kell nézni a méheket is, ilyent még a felnÅ‘ttek se nagyon láttak, két üveglap között készül a finom méz, a szÃnpadon pedig el is mondják, hogy miféle csodaélelmiszer ez. Elég sokféle csodát sorakoztatott fel az idei Å‘szi vásár, amihez már úgy hozzászoktunk, nem is hisszük, hogy csak kilencedik volt.
