A takács, a kovács,

a kőműves meg az ács,

a kardjával odajár

kese lovon a huszár!

Itt tanulta meg az á-t

és a matematikát,

itt tanulta meg az ó-t,

mennyi szálat fon a pók.

Itt tanulta meg az í-t,

hogy a rózsa kivirít,

hogyan írja le az ú-t

s a Dunántúl csupa púp,

pörögtek az ő-k, az ű-k,

mint a fényes köszörűk.

Itt kezdte a hóember,

jaj, de szép a december!

Itt sütötte meg a pék

a legelső kenyerét,

itt tanulta meg a csősz,

mikor sárgul meg az ősz,

minden ember itt tanulta

meg, hogy mennyit ér a munka,

á-t is, b-t is, c-t is,

itt tanulok én is!

Kinyújtom a kezemet,

ha ugyan elérem

a kilincset, s bemegyek

pirosan, fehéren,

körülöttem karikában

kürtös-fürtös kobakok,

itt tanult meg a halász is

készíteni csónakot,

itt tanulta meg az á-t

és a matematikát,

itt tanulta meg az ó-t,

hogyan kötik a csomót,

meg a d-t, meg a t-t,

emberek becsületét!