Hiába, mert a dolgok nem működnek. Közlekedési miniszterünk például van, és nemrég 100 kilométernyi autópálya átadását ígérte, de a jelek szerint ennek negyede sem lesz meg, sőt, az sincs kizárva, hogy az év végi mutató a nullán fog megállni. Megnyitottak ugyan 22 kilométert Lugos és Déva között, de Déva és Nagyszeben között lezárhatnak ugyanannyit, mert süllyed az úttest. Nem ott, ahol pár éve újjáépítették, de ugyanazon a „választási” szakaszon, amit azért neveztek így, mert 2014-ben az SZDP akkori kormányfője és elnökjelöltje, Victor Ponta sietett felavatni még a kampány idején. Rajta nem segített, de nagyobb baj, hogy az ország is veszített, sőt, veszít azóta is. A korszerű úthálózat és biztonságos közlekedés hiánya miatt emberek halnak vagy nyomorodnak meg, és a gazdaság is sínylődik, a kincstári optimizmus dacára. Az Európai Bizottság három évre kiterjedő, hétfőn közzétett jelentése szerint Romániából egyedül a Bukarest-Ilfov régió versenyképessége hasonlítható néhány nyugati városéhoz (köztük Bécshez vagy Prágához), ám ezektől is elmarad a makrogazdasági stabilitást, a kötelező oktatást, egészségügyi ellátást, munkaerőpiaci hatékonyságot, vállalkozói kifinomultságot illetően, és egyetlenegy területen sem szárnyalja túl a hozzá mérhető uniós régiókat.

Csak a szegénységben vezetünk, de ott toronymagasan. Felzárkózásról pedig szó sincs: egy másik, hazai felmérés szerint a cigány gyermekek 77, a falusi gyermekek 27 százaléka hagyja ott az iskolát idő előtt, és tízből négy 15 éves kamasz funkcionális analfabéta. És ez nem Ecaterina Andronescu legutóbbi leváltása óta jött össze nekünk. Erről azonban ugyanúgy hallgatnak a szociáldemokraták, mint a krónikus betegek hiányzó gyógyszereiről. Pedig az egészségügyi tárcának van vezetője. Csak pénze nincs, mert a sokat hangoztatott gazdasági növekedésből a szenvedők istápolására nem futja – már ígéretekre is alig, hiszen a 2014-ben felvetett nyolc regionális kórházból csak háromnak az ígérete maradt, és azok befejezését is 2027-re napolták el.

Így dolgozik a jövőnek a Dăncilă-kormány, amelynek 24 miniszteréből hat ugyan hiányzik – a belügyi, igazságügyi, oktatási, környezetvédelmi, energiaügyi és a parlamenti kapcsolattartásért felelős tárcavezető, meg egy harmadik kormányfőhelyettes –, 18 azonban csak lapít. A gondok pedig nagyon régóta gyűlnek, halmozódnak egymásra megoldatlanul, mert a politikusok zömének – legyenek kormányon vagy ellenzékben – mindig valami más a fontos. A fő kérdés tehát nem az, hogy megbukik-e ez a háromnegyedes kabinet, hanem az, hogy lesz-e valódi, felelős és építő kormánya Romániának, és mikor.