Na, de ez a zuhanás eddig tartott. Nyugodjanak tehát meg. A napokban volt szerencsém jeles korifeusunk magas szférákba röpített levelébe beleolvasni. Az utolsó bekezdésében megfogalmazott mondatok különösen megragadták figyelmemet. Minden bizonnyal az önökét is meg fogja, figyeljék csak: ,,...határozott vágyunk szubsztanciálisan támogatni morális, anyagi és pénzügyi szempontból a tömegsportot és megkülönböztetett módon a teljesítménysportot: a női kosár- és kézilabdát, a teremfustballt".

Hát nem megnyugtató. Megjelent egy új elem, a politikusaink szótárából eddig hiányzott tömegsport és egy új sportág, a ,,teremfustball". Gyarapodunk, gazdagodunk.

Hiányolom viszont a korábban már hangoztatott jégkorongot. Gondolom, nem azért maradt el, mert rájött a levélíró, hogy már évek óta megszűnt városunkban a jégkorong, s ma már szabadtéri műjégpálya sincs...

Szóval, megnyugodtam. Ami nincs — jégkorong, tömegsport —, arra (annak) sokat lehet ígérni, ami van — női kosár-, kézilabda és édes anyanyelvünkön teremlabdarúgás (az a bizonyos futsal, de nem fustball) —, azt meg kell őrizni, azt fel kell karolni. De mi lesz a leghagyományosabb sportággal, a labdarúgással? És az olyan sportágakkal, mint a teke, az asztalitenisz, a korábban és most olimpiai versenyzőket adó atlétikával, birkózással, tornával? Mire számíthatnak a téli sportok — korcsolya, sí — szerelmesei? Talán csak nem sorolja ezeket a támogatással kecsegtetett tömegsportba!? Igen?! Akkor tényleg megnyugodtam.