Ma este hat órától mutatják be Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban a Hargita Népe Lapkiadónál megjelent „El a hontalanságba…” Az 1916-os román betörés az unitárius egyházi forrásokban című könyvet. A kötet bevezető tanulmányainak szerzői Gidó Csaba történész és Pál János történész, unitárius lelkész. A dokumentumokat az említetteken kívül Márk Attila sepsiszentgyörgyi unitárius kántor, zenész, orgonaszakértő adja közre. A kötetet Sarány István szerkesztette.
A bevezető tanulmányok ismertetik az unitárius egyház szervezeti felépítését, lélekszámát, etnikai összetételét az első világháború idején, betekintést nyújtanak a Románia hadüzenete előtti és utáni politikai és katonai helyzetbe, vázolják a Székelyföld hadszíntérré válását. Szemléltetik a román támadást megítélő egyházi közvéleményt, az egyházi főhatóság válságkezelő intézkedéseit a betörés és a menekülés időszakában, a lelkészek, tanítók, kántorok helyzetét a menekülés idején. Továbbá betekintést nyújtanak az időszak hitoktatásába és valláserkölcsi életébe a román betörés alatt és után, majd vázolják a menekültek hazatérését és az újrakezdés nehézségeit.
Az 1916-os román betörésnek a hatalmas anyagi károk mellett komoly társadalmi, erkölcsi hatása volt az erdélyi és azon belül a székelyföldi magyarság életére. Megrendült a rendtartó székely faluközösség egysége, a közösség tagjainak egymás iránti bizalma – olvasható a könyvben.
A lelkészek, kántorok, tanítók számára az 1916-os román betörés a híveikéhez hasonló kálváriát jelentett. Döntéseiktől, helyzetfelismerésüktől azonban nemcsak az egyéni és családi életük, hanem egyházközségük értékeinek megmaradása is függött. Az egyházi főhatóság által kiadott rendelet értelmében a lelkészeknek a menekülés idején is kötelességük volt híveik irányítása és lelki gondozása. Néhány egyházközséget leszámítva az anyagi veszteségek kisebbek voltak, mint amire számítottak. Mindez elsősorban a lelkészek megelőző munkájának volt köszönhető, menekülése előtt ugyanis többségük gondoskodott arról, hogy egyházközségeik klenódiumai, fontos iratai és pénzvagyona biztonságos helyre kerüljön.
Az események kapcsán született feljegyzések arról tanúskodnak, hogy a román betörés – a jelentős anyagi kár ellenére – inkább lelkiekben viselte meg a híveket, az átélt borzalmakból és szenvedésekből fakadó lelki terhet pedig tetézte Erdély elvesztésének félelme.
Az adatok szerint 1916 szeptember-októberében 54 unitárius egyházközségben jártak román csapatok. Ezek visszavonulásukkor 38–40 egyháztagot hurcoltak magukkal, akikből a jelentések elkészülésének pillanatáig 19-en tértek haza. A megszállás idején a román alakulatok 44 polgári személyt gyilkoltak meg a vizsgált településeken. Az unitárius áldozatok száma ezekből 24. Az osztrák–magyar és a román alakulatok között folyó harcokban elesett hívek száma 5.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
