Új forrásház
A sugásfürdői Aquariuson hangzott el nem is egyszer, hogy Háromszék alatt, Erdővidék és az Oltfej alatt puskaporos hordó van. A földben fortyogó-buffogó, rotyogó, ölő gázt okádó vulkanikus erőre utal e mondás. Lenn, a mélyben fortyog a láva, s mire ereje a felszínre ér, a tűz vízgőzéből víz lesz, a tüzet nem tápláló gáz jut a felszínre egy-egy helyen hangosan, mintha sóhajtana a föld. Nos, így van ez Székelypetőfalván, benn, a felső-háromszéki róna, a sík Mezőföld közepén, ahol egy ideje minden a mélységek kincse, a borvíz körül forog.
Regáti borral elegyítve
Szólt a telefon. A vonal végén Zabola község polgármestere, Ádám Attila mondja, hogy Petőfalván még csak nem is közeleg a fürdőidény vége, a Nagy borvízkúthoz ízléses forrásházat építettek, uzsonnázó-piknikező pavilon készült a Fortyogó-fürdő udvarán, s a falucska öt kútjának borvize, ízléses címkékkel ellátva, ott díszeleg majd a Aquarius II. borvízünnepen. Fürdőidénynek nem is lehet vége ott, ahol a hideg gyógyvizes tükörfürdő mellett modern, kis fűthető szauna működik, ahol a hideg borvízből a forró gőzbe ülhet át a gyógyvizek erejének híve. Petőfalva és Zabola község alatt is valóban puskaporos hordó szunnyad: a községközpont alsó határában fúrásokat végezve artézi módon feltörő szénsavas ásványvizet találtak, s a hegy alatti Páván természetes úton tör felszínre a borvíz.
Magunk is láttuk, használható, jó állapotban a petőfalvi bekötő makadámút, s pályáznak az egykor híres Postaút egy részének aszfaltozására — itt nyargalt valamikor négy paripával a bizalmas jellegű királyi postát a Koronavárosból Kézdivásárhelyre és Bereckbe szállító postakocsi.
— A vizek kémiai sajátosságai és orvosi javallatai is hamarosan felkerülnek a Fortyogó és a borvízkutak épületeire, a fővárosi Balneológiai Intézet laboratóriumában állították össze — folytatta a polgármester, s bemutatta Héjja Elemért, aki a gondok mindeneseként kalauzolt Petőfalván.
Megtudtuk, hogy egyre több asztaltársaság ül össze a fortyogói szaunaháznál az egész környékről, s hogy még lakodalmakba is hordanak a minden ihatósági előírásnak megfelelő borvízkútból. Regáti jó borral keverve kitűnő — mondták —, s megspórolunk egy marék pénzt, mert van a pénznek helye ott, ahol nagy esküvőt terveznek! A borvízkút forrásháza tájba illő, akárcsak a fortyogói piknikezőház. A környéke valóban rendezett, tiszta. A kivitelezés a kézdivásárhelyi Pirus cég munkáját dicséri, költségét önerőből állták. Meregetni ott már nem lehet, mint régen. Kézi szivattyú hozza felszínre a kiváló minőségű vizet, s a fölöset a Haraly pataka viszi a Feketeügybe. A Fortyogó mellett bekerített magánterületen tör felszínre tizenöt méter mélyről a Héjja-kút borvize. Kalauzunk, Elemér tulajdona, filagória, flekkensütő áll itt a vendégek rendelkezésére. Elemér és Both László, a zabolai Gyöngyharmat táncegyüttes koreográfusa kísér, s mutatják azt a helyet is a Fortyogó közelében, ahol 12—13. századi, Árpád-kori népi-polgári temetőt tártak fel. Régészeti lelőhely is ez tehát, északkeleten a Háromszéki-havasok kéklő vonulata látható, előtérben a kuruc szabadságharc idején épült petőfalvi katolikus templom értékes festett oltárképével, mely védőszentjét, Assisi Szent Ferencet, a szegények nagy pártolóját ábrázolja (1762). Petőfalva messzire ellátszó templomtornya 1825-ből való, nagyharangja Nagyboldogasszony tiszteletére öntetett, orgonája a neves kézdivásárhelyi építő, Kolonics István utolsó munkája 1891-ből. Az Árpád-kori régészeti rezerváció, a hősi emlékmű és a műemlék jellegű templom éppen elég érdeklődésre számot tartó idegenforgalmi látnivalót kínál, hogy ebbe a faluba nyugton betérhet a Mezőfölddel ismerkedni óhajtó turista. Október 4-e Szent Ferenc napja, Székelypetőfalva legnagyobb ünnepe, a templombúcsú. Erre mindenki készül lélekben, hazavárják a nagyvilágba elszármazott falusfeleket, rokonokat.
Petőfalvi múmiák
Székelypetőfalva igen érdekes dologgal vonult be a Székelyföld régészeti-történelmi irodalmába: a petőfalvi múmiákkal. A történelmi időkben az itt megásott sírokban, polgári temetőben nem korhadtak-rothadtak el a holttestek, mert a Feketeügy medrének kavicsrétege tele volt szén-dioxiddal, és ebben nem élnek meg azok a rothasztó aerob baktériumok, melyeknek oxigénre van szükségük. A szén-dioxiddal tele sírokban nem szétoszlott a holttest, hanem a magas koncentrációjú gázban valósággal összeaszott, mumifikálódott. Akárcsak Kovásznán, itt is épen megmaradt a halott a koporsóban, látni lehetett teljes ábrázatát, ruházatát, a sírmellékleteket. Nos, nem titok, hogy ezt a jelenséget használta ki tudományos célokra Nagyajtai Cserei Jánosné Zathureczky Emília, a Székely Nemzeti Múzeum alapító asszonya, megvásárolt aszott székely mumifikált tetemeken lehetett tanulmányozni a középkori viseletet, vizsgálni a pénzleleteket.
Választóvízen
2002-ben, a népszámlálás idején 168 lélek lakta ezt a falut. A lakosság egy részét cigányok alkotják, de magyarnak vallják magukat. A százalékos összetételt hirtelenében nem tudtuk megállapítani, de talán erre vonatkozóan az is eligazító, hogy az I—IV. osztályos iskola összevont négy osztályában idén egyetlen magyar fiúcska kezdi a tanévet. Több magyar kisiskolást más település iskoláiba visznek a szülők, Zabolára pedig iskolabusszal szállítják a petőfalvi öt-nyolc osztályos tanulókat. A helybeli kis elemi épületét uniós szinten korszerűsítették, vezetékes víz és illemhely is van benne. Óvoda is indul, Csernátonból érkezik egy óvónő. A falu lakosságának zöme nyugdíjból, mezőgazdaságból él. A Feketeügy egykori teraszán, a jó minőségű kimosott csernozjom-talajon szép fehér pityókát termelt egy zabolai fiatalember, aprómunkásai petőfalvi cigányok. Szép a pityóka — mondta a gazda —, a gondom az, hogy a feleslegen túl tudok-e adni?!
Élő-e vagy kihalófélben ez a falu? — tettük fel a kérdést. A válasz biztató volt: választóvízen vagyunk. Egyre élőbb a falu — mondták. Többen visszatelepültek ide, kit a régi ház, a zöldségeskert, kit pedig a föld hozadéka hívott haza, többen vettek-vásároltak itt családi házat Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről is. Utóbbiak Könczei Héjja Emíliától vettek házat, s már részlegesen javítottak is rajta. Többen kifejezték óhajukat, hogy szívesen alakítanának ki testvértelepülési kapcsolatot egy hasonló lélekszámú magyarországi faluval: ,,a gondokat-bajokat barátilag-testvérileg megtárgyalni hasznos volna".
— Ritka az a kicsi falu, ahol ilyen szép hősi emlékmű van, mint nálunk — mondta Héjja Elemér. — Rajta a régi jelképek. Legközelebbi tervünk, megtárgyaltuk a tanácsnál, hogy díszes vaskerítést állítunk köréje, ne tudjon oda piszkolni, ott legelni a csordából hazafelé tartó marha. Innen származik a gyulafehérvári katolikus teológia volt rektora, Hajdú Gyula. Megígérte, hozzájárul az emlékmű bekerítéséhez. A díszes vaskerítést egy kovásznai céggel készíttetik.
— Én ezt a csendes falusi házat vettem meg itt, a patak mellett — mondta Várhelyi Piroska, aki Kézdivásárhelyről jött, a csendet, a nyugodalmat keresve, egy kis oázist teremtve a hétvégeken ide látogató családja, unokája számára. — Kijavíttattam szépen az épületet, s nagy örömömre szolgál, hogy amikor kutat fúrattam, tíz méter mélyen jó borvízre találtak, épülő fürdőszobámban borvízben fogok fürödni, szivattyúval nyomatom ki a kútból. Egy liter vizet el is visz Both Lacika a borvízünnepre Sugásfürdőre. Tízszer vizsgáltattam meg ezt a vizet, mindahányszor jó eredményt mutattak ki. Nagy a vastartalma. Fehérneműt nem lehet mosni benne, én édesvízzel főzök. Reggel megtöltöm a kádat, délutánra felmelegszik, s akkor fürdöm benne. Azon gondolkoztam, hogy egy szobát kiadnék vendégeknek. Hol kap még valaki olyan falusi panziót, ahol mindennap borvízben fürödhet, bioeledellel élhet hetekig? Ez lenne a világ legcsendesebb panziója! Most készítem fekete bodzából a gyógyító szörpöt, vegyíteni lehet az udvaromon feltörő friss szénsavas ásványvízzel. Hol van még ilyen? Én egyébként egyfajta természetgyógyász is vagyok, ismerem Maria Treben könyvét. Bárcsak olvasná el majd a Háromszékben valaki az interneten, amit mondok, valaki olyan, aki fürdővendégem lenne... telefonom is van!
Háromlábú tyúk
Székelypetőfalván élt egy érdekes ember: Galambos Józsi. Az idősebbek ma is mesélik a vele kapcsolatos történeteket. Rokoni szálai miatt Ádám Józsi néven is emlegetik.
— Galambokkal foglalkozott — meséli a 86 éves Szakács Zoltán, a falu műbútorasztalos-mestere, ezermester. Ő ma a faluban egyetlen élő ember, aki a Petőfalvi Fortyogóról a harmincas években készült képen látható. — Galambos Józsi adta-vette a galambokat, járta a falvakat, galambokkal bellérkedett. Megesett igen gyakran, hogy a reggeliben eladott galamb, mire Józsi hazaért, már itthon is volt. A galambászatba zavarodott belé. Nem ért meg öregkort. Itt van eltemetve a temetőben. Volt egy háromlábú tyúkja, s mint érdekességet mutogatta, de csak pénzért, öt lejért. Olyan gyorspostaféle ember volt ő. Megesett, hogy felkérezkedett egy kamionra: vigyél haza, tegezte le a sofőrt, aki leszálláskor kérdezte: nem adsz valami lejt? Menj az anyádba — felelte —, ’sze te úgyis erre jöttél volna...!
