Új forrásház
A sugásfürdői Aquariuson hangzott el nem is egyszer, hogy Háromszék alatt, Erdővidék és az Oltfej alatt puskaporos hordó van. A földben fortyogó-buffogó, rotyogó, ölő gázt okádó vulkanikus erőre utal e mondás. Lenn, a mélyben fortyog a láva, s mire ereje a felszínre ér, a tűz vízgőzéből víz lesz, a tüzet nem tápláló gáz jut a felszínre egy-egy helyen hangosan, mintha sóhajtana a föld. Nos, így van ez Székelypetőfalván, benn, a felső-háromszéki róna, a sík Mezőföld közepén, ahol egy ideje minden a mélységek kincse, a borvíz körül forog.
Regáti borral elegyítve
Szólt a telefon. A vonal végén Zabola község polgármestere, Ádám Attila mondja, hogy Petőfalván még csak nem is közeleg a fürdőidény vége, a Nagy borvízkúthoz ízléses forrásházat építettek, uzsonnázó-piknikező pavilon készült a Fortyogó-fürdő udvarán, s a falucska öt kútjának borvize, ízléses címkékkel ellátva, ott díszeleg majd a Aquarius II. borvízünnepen. Fürdőidénynek nem is lehet vége ott, ahol a hideg gyógyvizes tükörfürdő mellett modern, kis fűthető szauna működik, ahol a hideg borvízből a forró gőzbe ülhet át a gyógyvizek erejének híve. Petőfalva és Zabola község alatt is valóban puskaporos hordó szunnyad: a községközpont alsó határában fúrásokat végezve artézi módon feltörő szénsavas ásványvizet találtak, s a hegy alatti Páván természetes úton tör felszínre a borvíz.
Magunk is láttuk, használható, jó állapotban a petőfalvi bekötő makadámút, s pályáznak az egykor híres Postaút egy részének aszfaltozására — itt nyargalt valamikor négy paripával a bizalmas jellegű királyi postát a Koronavárosból Kézdivásárhelyre és Bereckbe szállító postakocsi.
— A vizek kémiai sajátosságai és orvosi javallatai is hamarosan felkerülnek a Fortyogó és a borvízkutak épületeire, a fővárosi Balneológiai Intézet laboratóriumában állították össze — folytatta a polgármester, s bemutatta Héjja Elemért, aki a gondok mindeneseként kalauzolt Petőfalván.
Megtudtuk, hogy egyre több asztaltársaság ül össze a fortyogói szaunaháznál az egész környékről, s hogy még lakodalmakba is hordanak a minden ihatósági előírásnak megfelelő borvízkútból. Regáti jó borral keverve kitűnő — mondták —, s megspórolunk egy marék pénzt, mert van a pénznek helye ott, ahol nagy esküvőt terveznek! A borvízkút forrásháza tájba illő, akárcsak a fortyogói piknikezőház. A környéke valóban rendezett, tiszta. A kivitelezés a kézdivásárhelyi Pirus cég munkáját dicséri, költségét önerőből állták. Meregetni ott már nem lehet, mint régen. Kézi szivattyú hozza felszínre a kiváló minőségű vizet, s a fölöset a Haraly pataka viszi a Feketeügybe. A Fortyogó mellett bekerített magánterületen tör felszínre tizenöt méter mélyről a Héjja-kút borvize. Kalauzunk, Elemér tulajdona, filagória, flekkensütő áll itt a vendégek rendelkezésére. Elemér és Both László, a zabolai Gyöngyharmat táncegyüttes koreográfusa kísér, s mutatják azt a helyet is a Fortyogó közelében, ahol 12—13. századi, Árpád-kori népi-polgári temetőt tártak fel. Régészeti lelőhely is ez tehát, északkeleten a Háromszéki-havasok kéklő vonulata látható, előtérben a kuruc szabadságharc idején épült petőfalvi katolikus templom értékes festett oltárképével, mely védőszentjét, Assisi Szent Ferencet, a szegények nagy pártolóját ábrázolja (1762). Petőfalva messzire ellátszó templomtornya 1825-ből való, nagyharangja Nagyboldogasszony tiszteletére öntetett, orgonája a neves kézdivásárhelyi építő, Kolonics István utolsó munkája 1891-ből. Az Árpád-kori régészeti rezerváció, a hősi emlékmű és a műemlék jellegű templom éppen elég érdeklődésre számot tartó idegenforgalmi látnivalót kínál, hogy ebbe a faluba nyugton betérhet a Mezőfölddel ismerkedni óhajtó turista. Október 4-e Szent Ferenc napja, Székelypetőfalva legnagyobb ünnepe, a templombúcsú. Erre mindenki készül lélekben, hazavárják a nagyvilágba elszármazott falusfeleket, rokonokat.
Petőfalvi múmiák
Székelypetőfalva igen érdekes dologgal vonult be a Székelyföld régészeti-történelmi irodalmába: a petőfalvi múmiákkal. A történelmi időkben az itt megásott sírokban, polgári temetőben nem korhadtak-rothadtak el a holttestek, mert a Feketeügy medrének kavicsrétege tele volt szén-dioxiddal, és ebben nem élnek meg azok a rothasztó aerob baktériumok, melyeknek oxigénre van szükségük. A szén-dioxiddal tele sírokban nem szétoszlott a holttest, hanem a magas koncentrációjú gázban valósággal összeaszott, mumifikálódott. Akárcsak Kovásznán, itt is épen megmaradt a halott a koporsóban, látni lehetett teljes ábrázatát, ruházatát, a sírmellékleteket. Nos, nem titok, hogy ezt a jelenséget használta ki tudományos célokra Nagyajtai Cserei Jánosné Zathureczky Emília, a Székely Nemzeti Múzeum alapító asszonya, megvásárolt aszott székely mumifikált tetemeken lehetett tanulmányozni a középkori viseletet, vizsgálni a pénzleleteket.
Választóvízen
2002-ben, a népszámlálás idején 168 lélek lakta ezt a falut. A lakosság egy részét cigányok alkotják, de magyarnak vallják magukat. A százalékos összetételt hirtelenében nem tudtuk megállapítani, de talán erre vonatkozóan az is eligazító, hogy az I—IV. osztályos iskola összevont négy osztályában idén egyetlen magyar fiúcska kezdi a tanévet. Több magyar kisiskolást más település iskoláiba visznek a szülők, Zabolára pedig iskolabusszal szállítják a petőfalvi öt-nyolc osztályos tanulókat. A helybeli kis elemi épületét uniós szinten korszerűsítették, vezetékes víz és illemhely is van benne. Óvoda is indul, Csernátonból érkezik egy óvónő. A falu lakosságának zöme nyugdíjból, mezőgazdaságból él. A Feketeügy egykori teraszán, a jó minőségű kimosott csernozjom-talajon szép fehér pityókát termelt egy zabolai fiatalember, aprómunkásai petőfalvi cigányok. Szép a pityóka — mondta a gazda —, a gondom az, hogy a feleslegen túl tudok-e adni?!
Élő-e vagy kihalófélben ez a falu? — tettük fel a kérdést. A válasz biztató volt: választóvízen vagyunk. Egyre élőbb a falu — mondták. Többen visszatelepültek ide, kit a régi ház, a zöldségeskert, kit pedig a föld hozadéka hívott haza, többen vettek-vásároltak itt családi házat Kézdivásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről is. Utóbbiak Könczei Héjja Emíliától vettek házat, s már részlegesen javítottak is rajta. Többen kifejezték óhajukat, hogy szívesen alakítanának ki testvértelepülési kapcsolatot egy hasonló lélekszámú magyarországi faluval: ,,a gondokat-bajokat barátilag-testvérileg megtárgyalni hasznos volna".
— Ritka az a kicsi falu, ahol ilyen szép hősi emlékmű van, mint nálunk — mondta Héjja Elemér. — Rajta a régi jelképek. Legközelebbi tervünk, megtárgyaltuk a tanácsnál, hogy díszes vaskerítést állítunk köréje, ne tudjon oda piszkolni, ott legelni a csordából hazafelé tartó marha. Innen származik a gyulafehérvári katolikus teológia volt rektora, Hajdú Gyula. Megígérte, hozzájárul az emlékmű bekerítéséhez. A díszes vaskerítést egy kovásznai céggel készíttetik.
— Én ezt a csendes falusi házat vettem meg itt, a patak mellett — mondta Várhelyi Piroska, aki Kézdivásárhelyről jött, a csendet, a nyugodalmat keresve, egy kis oázist teremtve a hétvégeken ide látogató családja, unokája számára. — Kijavíttattam szépen az épületet, s nagy örömömre szolgál, hogy amikor kutat fúrattam, tíz méter mélyen jó borvízre találtak, épülő fürdőszobámban borvízben fogok fürödni, szivattyúval nyomatom ki a kútból. Egy liter vizet el is visz Both Lacika a borvízünnepre Sugásfürdőre. Tízszer vizsgáltattam meg ezt a vizet, mindahányszor jó eredményt mutattak ki. Nagy a vastartalma. Fehérneműt nem lehet mosni benne, én édesvízzel főzök. Reggel megtöltöm a kádat, délutánra felmelegszik, s akkor fürdöm benne. Azon gondolkoztam, hogy egy szobát kiadnék vendégeknek. Hol kap még valaki olyan falusi panziót, ahol mindennap borvízben fürödhet, bioeledellel élhet hetekig? Ez lenne a világ legcsendesebb panziója! Most készítem fekete bodzából a gyógyító szörpöt, vegyíteni lehet az udvaromon feltörő friss szénsavas ásványvízzel. Hol van még ilyen? Én egyébként egyfajta természetgyógyász is vagyok, ismerem Maria Treben könyvét. Bárcsak olvasná el majd a Háromszékben valaki az interneten, amit mondok, valaki olyan, aki fürdővendégem lenne... telefonom is van!
Háromlábú tyúk
Székelypetőfalván élt egy érdekes ember: Galambos Józsi. Az idősebbek ma is mesélik a vele kapcsolatos történeteket. Rokoni szálai miatt Ádám Józsi néven is emlegetik.
— Galambokkal foglalkozott — meséli a 86 éves Szakács Zoltán, a falu műbútorasztalos-mestere, ezermester. Ő ma a faluban egyetlen élő ember, aki a Petőfalvi Fortyogóról a harmincas években készült képen látható. — Galambos Józsi adta-vette a galambokat, járta a falvakat, galambokkal bellérkedett. Megesett igen gyakran, hogy a reggeliben eladott galamb, mire Józsi hazaért, már itthon is volt. A galambászatba zavarodott belé. Nem ért meg öregkort. Itt van eltemetve a temetőben. Volt egy háromlábú tyúkja, s mint érdekességet mutogatta, de csak pénzért, öt lejért. Olyan gyorspostaféle ember volt ő. Megesett, hogy felkérezkedett egy kamionra: vigyél haza, tegezte le a sofőrt, aki leszálláskor kérdezte: nem adsz valami lejt? Menj az anyádba — felelte —, ’sze te úgyis erre jöttél volna...!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
