Az erdélyi magyarság az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc október 23-i kitörésének hírére – a kommunista diktatúra kiszolgálói és haszonélvezői kivételével – teljes mértékben azonosult annak eszméivel, célkitűzéseivel! Szervezkedések, szervezkedési kísérletek egész sora indult Erdély magyarok lakta településein.
A magyar forradalomhoz kapcsolódó, úgynevezett négy „hazaárulási per” sorában az egyik hatványozottan kiemelkedő a dr. Dobai István kolozsvári nemzetközi jogász nevével fémjelzett „ENSZ-memorandum” néven ismert szervezkedés. Úgy tervezték: az erdélyi magyarság jogsérelmeit, az erdélyi kérdés megoldását sürgető román–magyar lakosságcsere-tervet eljuttatják az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez. 1957. november 5-én a Kolozsvári 3. Hadtest Katonai Törvényszéke dr. Dobai István jogászt, elsőrendű vádlottat, Varga László református lelkészt, másodrendű vádlottat – hazaárulás és a társadalmi rend elleni szervezkedés vádjával – életfogytiglani kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte.
Hasonló váddal a harmad- és negyedrendű vádlottat, Komáromi József gimnáziumi tanárt és Kertész Gábor ügyvéd gyakornokot 25 év kényszermunkára, az ötödrendű vádlottat, Bereczki Andrást, a Bolyai Tudományegyetem közgazdasági kara előadótanárát 15 év kényszermunkára és teljes vagyonelkobzásra ítélte. Dobri Jánost, a kolozsvári Protestáns Teológia tanárát hat év, Nagy Józsefet, a partiumi Ákos község 1940 és 1944 közötti falusi bíróját, földbirtokost öt év szigorított fegyházbüntetésre ítélte. A per két háromszéki születésű vádlottját, Gazda Ferencet, a Román Akadémia kolozsvári Nyelvtudományi Intézete kutatóját (Haraly, 1920. október 25. – Kolozsvár, 1996) tíz év szigorított fegyházbüntetésre és teljes vagyonelkobzásra ítélte, később, 1958-ban a hírhedt „tankönyvperben” újabb 15 év börtönbüntetéssel sújtották. Börtön-visszaemlékezéseit a kolozsvári Polis Könyvkiadónál 2006-ban megjelent Elrabolt esztendők című kötetében összegezte. Gróf Kemény József és Mike Sándor levelezése, Csomakőrös helynevei című tanulmányai ma is forrásértékűek. László Dezső (Sepsiszentgyörgy, 1904. július 12. – Kolozsvár, 1973. november 15.) Kolozsvár-belvárosi lelkészt – a két világháború közötti Erdélyi Fiatalok meghatározó személyiségét, 1940 és 1944 között az Erdélyi Párt tagja, a Magyar Országgyűlés meghívott tagja – öt év börtönbüntetésre ítélték. 1952 és 1954 között adminisztratív ítélettel két éven át raboskodott a Duna-csatorna megsemmisítő munkatáborában.
A Háromszék 2019-ben a két éve – 90 éves korában – elhunyt, életfogytiglani kényszermunkára, 1956. november 3-án a román–magyar határon áthozott forradalmi újságokért, kiáltványokért, röplapokért még tíz évre elítélt, szárazajtai gyökerekkel büszkélkedő Varga László tiszteletes emléke előtt igyekszik tisztelegni egy, a halála előtt rövid idővel készített életútinterjú-sorozat közlésével. A Nagy Imre-emlékplakettel, a Magyar Arany Érdemkereszt legfelső fokozatával, a Szabadságszobor Emlékéremmel, a Magyarok Világszövetsége Emlékérmével kitüntetett kiváló lelkész, több emlékezetes kötet szerzője 1956. szeptember 3-tól feleségével, Kovács Annával Budapesten tartózkodott, a készülő teológiai doktori disszertációjához gyűjtött dokumentumokat. A forradalom napjaiban minden fontos eseménynél jelen volt, naplót vezetett, akárcsak az író, építész, szerkesztő Kós Károly, aki naplójában az 1956-os magyar forradalmat és szabadságharcot élete legnagyobb, legmegrázóbb élményének nevezte.
Varga László tiszteletes, aki együttérző szemtanúként, mondhatni minden korabeli budapesti eseménynek egyfajta haditudósító-résztvevője volt, hazahozta a forradalom napjaiban írt naplóját. Amikor 1957. március 27-én a Securitate letartóztatta, az egyik hívénél elrejtett iratcsomót, más dokumentumokkal együtt, felesége megsemmisítette. A Securitate is tudott Varga László tüneményes memóriájáról – a politikai elítéltek körében legendássá vált, hiszen ő őrizte meg az utókornak Páskándi Géza és Páll Lajos börtönben fejben megfogalmazott, a rabtársaknak elmondott, de a szerzők által elfelejtett verseit! –, ezért a börtönben arra kötelezték: pontosan rekonstruálja a forradalom idején papírra vetett naplóját. A Háromszék olvasói a közeljövőben először olvashatják a lapunk munkatársa, TÓFALVI ZOLTÁN által még Varga László életében rekonstruált és interjúsított, az életút és az események természetszerű gazdagságánál fogva terjedelmes visszaemlékezését.
Ugyancsak ide idézzük a kiváló költő, Nagy László szintén költő öccsének aznapi fegyverropogást túlélő versét.
HÁROMSZÉK
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
