Tizenkét-tizenhárom dicsőséges nap, tele reménnyel, örömmel, amikor csodálatos dolog volt magyarnak lenni a világ bármely pontján. Így jellemezte az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc idejét a tegnap esti sepsiszentgyörgyi megemlékezésen a Volt Politikai Foglyok Szövetsége részéről felszólaló Váncsa Árpád, aki a 63 éve történt eseményeket elevenítette fel. Az ’56-os emlékparkban tartott rendezvényen a pesti utcákon zajló harcokat korabeli felvételek szemléltették, ezekhez csatlakoztak a Plugor Sándor Művészeti Líceum diákjai a budapesti emlékhelyeken a napokban készült videójukkal, verses összeállításukkal.
A huszadik század a modern történelem legviharosabb időszaka volt, amikor két világégés, Trianon és a bécsi döntés után Kelet-Európát hosszú időre a vasfüggöny tartotta rabságban, s olyan totalitárius rendszer rendezkedett be, melyhez foghatót addig még nem látott a világ. Erről Antal Árpád polgármester beszélt, aki emlékeztetett: az akkori hatalom elvette az emberek szabadságát, s szándékában állt teljesen átalakítani az emberi társadalmakat. Úgy vélte, az 1956-os események jelentősége vitathatatlan, még olyan körülmények között is, hogy a forradalmat brutálisan leverték. Kiemelte, a múlt szelleme ma tovább kísért Erdélyben és Székelyföldön, s bár a politikai rendszer változott, a nacionalizmus él és virul Romániában, túlélte Ceaușescut – fogalmazott.
„Nem mondhatjuk, hogy lezártuk ezt a fejezetet addig, amíg azzal kell szembesülnünk, hogy az elmúlt közel 30 évben tíz évig a KGB-ügynökgyanús Ion Iliescu, 10 évig a Petrov fedőnevű besúgó, Traian Băsescu, négy évig a szeku által lebénított Constantinescu és öt éve a legrománabb szász vezeti ezt az országot” – jelentette ki. A Ceaușescu szellemét idéző rendszer a mai napig próbálja ellehetetleníteni és lefejezni a székelyföldi önkormányzatokat, hiszen kommunista stílusú kirakatpereket kezdeményezett székelyföldi elöljárók ellen, így akarják a közösséget gyengíteni, megfélemlíteni.
„A lelkünket akarják megtörni új eszközökkel, a közösség előtt akarnak hiteltelenné tenni, mert tudják, ha a közösség mögöttünk van, akkor hegyeket tudunk elmozdítani, és ettől félnek. Küzdeni kell, más út nincs” – szögezte le Antal Árpád. Szólt végül arról is, a világban ma is vannak népek, melyek politikai árulás áldozatai, ahogyan ’56-ban a magyarság volt az, s példaként a katalánok és a kurdok helyzetét nevezte meg, megjegyezvén: a világ vezetői félrenéznek, engedik sérülni az emberi szabadságot.
Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak, akik készek és képesek cselekvően tenni a közösségért és a nemzetért – fogalmazott Tóth László főkonzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője. Úgy vélte, 1956 azt igazolja: a legsötétebb és a legreménytelenebb időben is lehet és érdemes vállalni a harcot. Az az érzés, hogy együtt van a nemzet, mindennél erősebb volt 1956 októberében, s azok, akik részesei voltak az eseményeknek, egybehangzóan állítják, a felszabadultság boldogsága mellett ez volt a forradalom másik alapélménye, mely áthatotta az egész nemzetet. Megjegyezte, Székelyföldön is a pesti forradalmárokkal dobbantak a szívek, a hivatalos propaganda ellenére itt is tudták, mi zajlik Magyarországon, s egy emberként vállaltak velük sorsközösséget.
Az ’56-os magyar forradalomnak és szabadságharcnak városunkban is voltak követői, akik életükkel, börtönévekkel fizettek azért, mert megpróbáltak tiltakozni a kommunista önkényuralom ellen – hangzott el. Váncsa Árpád, aki az áldozatok nevében szólt tegnap este a sepsiszentgyörgyi megemlékezőkhöz, úgy vélte: 63 évvel ezelőtt is – akárcsak 1848-ban – az volt a kérdés, rabok legyünk vagy szabadok? „Mi a tanulság, mit üzennek nekünk a pesti srácok? Azt, hogy vannak a történelemben olyan pillanatok, melyeket nem csupán eszünkkel kell mérlegelnünk, hanem lelkünkkel, szívünkkel is. Mert a legkilátástalanabb helyzetben is van esély arra, hogy igazunkat győzelemre vigyük, ha akarunk, ha merünk. Maradjunk ebben a hitben” – összegezett a Volt Politikai Foglyok Szövetségének képviselője.
Kovács István unitárius lelkész fohászában arra emlékeztetett, az Isten úgy adta nekünk a szabadságot, úgy lehet a miénk „a kincs”, ha mindenkinek elajándékozzuk azt. Felhívására egymás kezét fogva mondták el a rendezvény résztvevői a miatyánkot, majd himnuszainkat is elénekelték.
A rendezvény koszorúzással zárult, az Erzsébet parkban pedig a kommunizmus áldozatai emlékére felállított kopjafánál fáklyák lángjainál koszorúztak, Zelenák József evangélikus esperes áldást mondott.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
