Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

ÉletmódBánja-e a székely? 4/1.

2019. október 26., szombat, Riport

Homoródalmás: gondos atyafiak unokái
Tervem, hogy körbejárjam a történelmi Udvarhelyszék településeit, amelyek jórészt a mai Hargita megye délnyugati részén helyezkednek el, illetve részben átnyúlnak Háromszék/Kovászna, Maros és Brassó megyébe is. Riportsorozatom egyik célja, hogy bemutassam Székelyföld különálló tájegységeit, áthajolva szomszédos közigazgatási területekhez tartozó kerítéseken, körülnézve ugyancsak székely településeken. Jelen esetben Udvarhelyszék irányából Erdővidék felé közelítve vesszük szemügyre a falvak mai gazdasági és társadalmi helyzetét, a rejtett és megmutatkozó potenciált, a pillanatnyilag zajló folyamatokat és a közeljövőre vonatkozó terveket. Minden egyes települést megvizsgálok az egyházközségek, a helyi vállalkozások szintjén, illetve a civil berkekben zajló közösségépítő munka szemszögéből is, külön figyelve arra, hogy rávilágítsak a szellemi és az épített örökségre.

Homoródalmás egymagában képez községet. Volt egy rövid intermezzo 1988–1989-ben, amikor a már működő falurombolási projekt keretében rövid időre Lövétéhez csatolták, de a rendszerváltást követően azonnal függetlenedett. Pontosabban a helyi adminisztráció visszaállítása képezte akkor a reformkorszak kiindulási pontját.
A falut valamikor Udvarhelyszék második legnépesebb településeként tartották számon. Amikor a 18. században felvetődött egy székelyföldi unitárius gimnázium alapítása, Homoródalmás csak hosszas alkudozások után mondott le az intézmény befogadásáról Székelykeresztúr javára (1793). Hét kis településből: Almás, Benczőfalva, Czikefalva, Kakod, Varjas, Ipacs és Benes jött létre – talán már a 13. században –, azonban ezek a településnevek ma már helynévként is alig élnek a köztudatban.

Erdélyi viszonylatban az almási egyike a legerősebb unitárius egyházközségeknek. 1910-ben 2381, 1992-ben 1527, 2011-ben 1305 lakosa volt, ma (2019 júliusa) 1330-an lakják. A népesség közül 1319 magyarnak, hat románnak és öt cigánynak vallja magát. Ez az öt fő viszonylag új betelepedő, beszéli valamelyik roma dia­lektust, viselkedésében és öltözetében is elkülönül a magyar többségtől. Túl ezen létezik egy mintegy 200 fős asszimilálódott cigány származású közösség, amely anyanyelvi és kulturális szinten is integrálódott, illetve igyekszik életmódjával is a helyi mintákat és az életvitelt másolni. Mivel iskolázottságuk alatta maradt korábban a magyarokénak, és földterületekkel sem rendelkeznek – bár ebben a rétegben példa arra is van, hogy többen mezőgazdaságra hasznosítható területeket vásároltak vagy bérelnek, és helyben dolgoznak –, gyakran kényszerültek másutt kenyérkereset után nézni – régebben építőtelepeken, bányákban, nehéziparban, újabban pedig gyakran vállalnak munkát Nyugat-Európa különböző országaiban. Felekezeti hovatartozás szerint Homoródalmáson 985 unitáriust, 208 római katolikust, 32 reformátust, tíz görögkeletit, öt baptistát, három Jehova tanúját és egy evangélikust tartanak számon, 26-an szabad vallásúak, 55-en pedig más – meg nem nevezett – felekezetekhez tartozóknak vallják magukat.


A falu szerkezetéről, a népi építészet stílusáról

Homoródalmás szalagtelkes, utcás település. Itt – a szomszédos Lövétével ellentétben – bőven adottak voltak a terepviszonyok arra, hogy kialakuljon a hagyományos udvarszerkezet. Általában az utcafrontra merőlegesen épült a lakóház, amellyel szemközt, véle párhuzamosan – ritkán az utca irányából is mutatkozva – találjuk olykor a nyári konyhát is magában foglaló sütőt. Régebbi építésű házaknál az sem ritka, hogy a kisebb, egyszobás, illetve kettős vagy hármas osztatú régi házakat alakították sütővé, esetleg az ugyanazon a telken élő idősebb generációt szolgáló lakóházzá, és véle szemközt egy újabbat emeltek, a változó igényeket is kielégítendő. Feltételezhető, hogy ez a gyakorlat a 19. század második felében, a 20. század elején lehetett gyakori. Az érvelés mellett szól, hogy 1880 és 1910 között 1921-ről 2381-re gyarapodott a lakosság, s ez a növekedési tendencia az első világháborút követően sem torpant meg, 1920-ban 2436, sőt 1941-ben – pár éves csökkenést vagy stagnálást követően – 2676 főt számolnak, s ez egyben falutörténeti szempontból demográfiai csúcspont is.

A szocializmus idején a fiatal munkaerő – hiszen a faluban társast, majd mezőgazdasági termelőszövetkezetet hoztak létre (1962) – kezdetben főként Bukarestbe, Brassóba, majd Csíkszeredába, Sepsiszentgyörgyre, Székelyudvarhelyre történt elhúzódása miatt 1970-re kétezer alá csökkent a lélekszám. Ma már legalább száz körüli a lakatlan házak száma – tudtuk meg Rigó Mihály alpolgármestertől.

Régi házak

A csűrök a tágas udvarok végében találhatóak; a korai, 18–19. századi építésű házaknál ma is jól körvonalazódó csűrsorok figyelhetőek meg. A régi házak faragott mészkőből vagy ritkábban téglából készültek, általában bolthajtásos kapukkal. A fából történő havasalji építkezés, amely a Vargyas és a két Homoród völgyének felső részében még majdhogynem általános, itt fölöttébb ritka. Egyértelmű a közeli szászföld építkezési kultúrájának és formakincsének a hatása.


Sikeres próbálkozások

Az 1990-es esztendő után beköszöntő változások felerősítették azt a tendenciát, amely másutt is nagy hatással jelentkezett. Bár az 1960-as évektől terjedőben volt a modernizálás, ami főként ikerablakos megoldásokban, tájidegen vakolatdíszek formájában, valamint a vas és a beton státuszszimbólumként történő alkalmazása révén mutatkozott meg, maga a falukép nem szenvedett látványos és végzetes torzulásokat. Még ma is fellelhetőek olyan szakaszok, falurészek, utcarészletek, amelyek őrzik a klasszikus formákat. Szép példa erre a központi övezet, ahol a Dávid Ferenc Általános Iskola, a Babszem Jankó Óvoda, a Községháza, illetve a most felújítás alatt levő Gotthárd-bennvaló és a lelkészi, valamint – annak meghosszabbításában – a volt kántori lakás található. A posta és orvosi rendelő, a szövetkezeti boltok tömbje, valamint pár újabb építésű családi ház alaposan belerondít ugyan itt is az arculatba, de mégiscsak fennmaradt és részben érzékelhető az összkép „klasszikus hangulata”. A községháza előtti kis zöldövezet díszcserjéi, a templom előtti hársfák nyugtatják a szemet és jelzik a természet közelségét. A Hősök Emlékműve – amelyet jó ízléssel újítottak, az obeliszk és a szobor Blaskó György munkája – kockakővel kirakott, az úttestből öblösödő kis téren áll, amely mostani változatában is alkalmas közösségi rendezvények, koszorúzás, egy-egy más jellegű közös program megtartására, illetve arra, hogy istentiszteletek előtt vagy után ott gyülekezzenek az emberek egy-egy rövid, ám annál fontosabb beszélgetés erejéig.

Az európai pénzekből készült – szabványos, konténer-jellegű – sportcsarnokot sikerült „szakszerűen” félretolni, tuják mögé elrejteni, hogy különösebben ne rontsa az összhatást. Amennyiben a teret nagyban meghatározó Gotthárd-ház, valamint csűrjének és sütőjének a felújítása, illetve újjáépítése befejeződik, és a helyi közbirtokosság kidolgozza az ide vonatkozó stratégiát, s ha majd megfelelően hasznosítja is az ingatlant – túl azon, hogy irodákat helyez el benne –, akkor elmondható, hogy Homoródalmás központjában a körülményekhez képest messzemenően megvalósul és érvényesül egyfajta következetes, hagyománytisztelő koncepció, amely évtizedeken és választási ciklusokon át itt az elöljáróság és az egyéb intézmények szintjén megmutatkozott és jelen pillanatban is mutatkozik.


A jeles ember kultusza és az értékőrzés, új perspektívák

Amikor a falu szülöttének, Szabó Gyula (1930–2004) írónak kívántak emléket állítani – túl azon, hogy már korábban elnevezték róla a helyi kultúrotthont –, a hozzá tartozó tárgyak egy szakszerűen felújított régi házba kerültek, majd ezt az épületet úgy avatták fel 2014. december 20-án, hogy abban helyezték el a helytörténeti gyűjtemény egy részét, és itt nyitottak turisztikai információs irodát is.

A Kis-Homoród hídjának közelében, a Német utca végében, a Bencző családtól vásárolt házban található az az 1645-ös keltezésű mestergerenda, amely – bár feltehetően másodlagos beépítés alkalmával kerülhetett mai helyére – minden bizonnyal Udvarhelyszék legöregebb, ma is álló falusi házában szolgál. Időközben a turisztikai iroda megszűnt, pontosabban azt máshová helyezik, és az ingatlant tájházként tervezik használni a továbbiakban, amelyben megfelelő helyen lesznek a Szabó Gyulára emlékeztető relikviák.

Szabó Gyula emléke

Az unitárius templom, a paplak és a kántori lak teljes külső és belső felújításokon esett át – a munkálatok többféle forrásból és önerőből, éveken át zajlottak –, állapotuk ma messzemenően kielégítő, és teljesen betöltik a nekik szánt szerepet. A parókia telkén, az egykori csűr mögött hamarosan felépülhet a magyar kormány támogatásával egy olyan kulturális és ifjúsági központ, amely egyúttal szálláslehetőségként is üzemelve nagyot lendíthet az idegenforgalmon, de ugyanakkor a felnőttképzés, a népfőiskolai mozgalom egyik bástyájává is válhat.

Csete Árpád helyi unitárius lelkész egyelőre munkanéven emlegeti ezt az épületet: „Egyházi gyermek- és ifjúsági táboroztató- és konferenciaközpont”, amelynek kivitelezését elkezdték, s az elképzelések szerint másfél-két év alatt fejezik be és adják használatba. Ahogyan az előzetes tájékoztatásokból megtudhattuk, a helyi unitárius lelkész, aki immár két évtizede szolgál a településen, illetve a keblitanács nagy körültekintéssel választotta ki a tervezőt és a kivitelezőt, hogy a falu központi részében egy illő, a faluképet is pozitívan alakító objektum jöhessen létre. Bízzunk abban, hogy ez az elvárt igénnyel valósul meg, és híven szolgálja majd a helyieket, vonzza majd a látogatókat, munkahelyeket és bevételt is teremt. Létezik egy olyan elképzelés, hogy a parókiához tartozó hagyományos kőcsűrt is, amely ma üresen áll, felújítják és átépítik, hogy új funkciót szolgálhasson, de erre pillanatnyilag nem rendelkezik forrásokkal az egyházközség.  

(folytatjuk)

Simó Márton

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 998
szavazógép
2019-10-26: Közélet - Iochom István:

André de Dienes-emlékkiállítás a Vigadóban (Kézdivásárhelytől Hollywoodig)

A Visor Székelyföldi Fotófesztivál zárórendezvényeként a kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében nyílt meg szerda délután a céhes város híres szülöttje, André de Dienes életét és munkásságát bemutató, Kézdivásárhelytől Hollywoodig című emlékkiállítás, mely 2020. január 19-ig látogatható. Ezt követően Erdővidéken kerül közszemlére, korábban Sepsiszentgyörgyön az Árkosi Kulturális Központban állították ki.
2019-10-26: Irodalom - :

Hegedűs Imre János regénye: Az ötödik kerék 10. (Moyses Márton élete és tűzhalála)

Olyan szenvedélyesen beszélt a felolvasás után a forradalomról, mintha az már a küszöbön lenne, mintha az egy vidéki gimnázium irodalmi köréből pattanna ki.