Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Japán népmeseHát kend mitől fél?

2019. október 26., szombat, Kiscimbora

Réges-régen valahol a hegyek között élt egy öregember. Magányosan éldegélt, és igen szűkösen, szinte nem volt egyebe, mint a rajta lévő toldott-foldott ruha.

  • László Adrienn rajza
    László Adrienn rajza

Egy fagyos, hideg napon éppen üldögélt a tűzhely mellett, s elmélázva bámulta a lángokat, mikor az ajtón kopogtatott valaki:
– Kérem szépen!
– Hát ez meg ki lehet? – morfondírozott az öreg, majd fölállt, s kiment ajtót nyitni.
Egy fiatal lány állt előtte, aki olyan szép volt, amilyet keresve se találna az ember ilyen eldugott, isten háta mögötti vidéken.
– Nagyon hideg van idekint, bácsika! Engedje meg, hogy egy kicsit megmelegedjem! – kérte a lány, azzal belépett a házba, s leült a tűzhely mellé.
Az öregember visszatelepedett a helyére, szemközt a lánnyal. A parazsat kotorászta, s lopva, a szeme sarkából oda-odapillantott a vendégére.
– Nahát, milyen furcsa! Hogyan tévedhetett egy ilyen ritka szép lány épp az én viskómba? – dünnyögte az öreg zavarában, miközben a tűz fölött, a szolgafán lógó hasas kannából forró vizet merített.
– Nesze, lányom! Igyál legalább egy jó forró teát! Látod, milyen rozoga viskóban lakom, nincsen semmi másom, amivel megkínálhatnálak.
A lány szendén pislogva kortyolgatta a teát.
– Bizony bátor teremtés lehetsz, ha ilyen ember nem járta helyre egy szál magadban elmerészkedtél! Mondd csak, lányom, hát nem félsz a világon semmitől? – kérdezte puhatolózva az öreg.
– Hogy félek-e? Hát... csak egyetlen dolog van, amit nem szeretek, mégpedig a dohányfüst. Azt ki nem állhatom! – felelte a lány nemtörődöm hangon, mintha oda se figyelne.
– No, ez se közönséges teremtés. Talán maga az ördög! – gondolta az öreg, miközben gyanakodva fürkészte a vendég arcát.
– No és kend, bácsika! Hát kend fél-e valamitől?
– Hogy én? Hát én bizony... – kezdte az öreg lassan, mint aki komolyan fontolgatja, mit is feleljen –, rettegek az aranytalléroktól. Magad is láthatod, milyen nyomorúságosan élek, mégis óvakodom tőlük. No, kimegyek, hozok egy kis fát a tűzre... – tette hozzá, azzal fölállt és kiment.
Kint aztán sebtében összekapkodta a dohányt, ami az eresz alatt száradt, majd a tűzifával együtt felnyalábolta, s becipelte a házba, úgy téve, mintha mi sem történt volna. A dohányt a fával együtt a tűzre vetette, ő maga meg kirohant, vissza se nézett. Ám kívülről az ajtót jó szorosan betámasztotta.
– Jaj, jaj, jaj! Megfúlok! – hallatszott bentről, mintha valaki a földön fetrengve szűkölne.
– Segítség! – üvöltötte a hang, s egy súlyos test újra meg újra nekivetődött az ajtónak. Az öregember tartotta kívülről, ahogyan csak bírta, ám végül az ajtó kifordult a sarkából, s a házból egy nagy, bozontos farkú tanuki, azaz nyestkutya rontott ki.
A rákövetkező napon is kemény hideg volt. Az öregember gondosan bereteszelte az ajtót, s megszokott helyén, a tűzhely mellett teázgatott.
– Hé, öreg! Most aztán megkeserülöd! Megbosszulom rajtad, hogy tegnap úgy elbántál velem – ordította kint egy öblös, mély hang, majd kisvártatva potyogni kezdett valami föntről, a nádtető füstnyílásából.
Az öregember kezét az arca elé kapva fölnézett, s látja ám, hogy aranytallérok esnek.
– Na, öreg! Magadra vess érte! – hallatszott a kárörvendő hang a tetőről.
– Jaj, jaj! Istenem, megöl az arany! Bocsáss meg, gonosz voltam hozzád! – siránkozott az öreg színlelt hangon, s mint aki igencsak szenved, levetette magát a földre. Erre még több arany hullott alá, majd egyszer csak abbamaradt. Az öregember várt egy kis ideig, aztán négykézláb mászva összeszedegette a rengeteg aranytallért.
– Meglehet, hogy hamis, s ha rásüt a fölkelő nap, mind visszaváltozik falevéllé – gondolta, s másnap reggel kihordta a tallérokat a napfényre. De amint remélte, a pénz mégiscsak igazi arany volt. Nem kellett hát többé szűkölködnie, egy csapásra gazdag ember vált belőle.

Hozzászólások
Szavazás
Mit gondol az új kormányról?







eredmények
szavazatok száma 14
szavazógép
2019-10-26: Kiscimbora - :

A szénégető álma (Japán népmese)

Réges-régen történt Hida tartományban, ahol a hegyek úgy borulnak egymásra, mint a kabát két szárnya. A Szóre nevű völgyben élt egy derék szénégető, akit Csókicsinak hívtak.
2019-10-26: Kiscimbora - :

Bella István: A holdról

A hold
– macska volt.
Kell erre
bizonyosság?
Hiszen még most is
megugatják
a kutyák és a kutyuskák.