Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Márton Árpád kovásznai kiállítása

2019. október 26., szombat, Kultúra

A Székelyföld Napok keretében október 18-án, pénteken nyílt meg a kovásznai Kádár László Képtárban Márton Árpád csíkszeredai festőművész kiállítása. A képek láttán feltehetjük a kérdést: mi a művészet értelme?

  • Napraforgó
    Napraforgó

Ezt a kérdést feltette már ezelőtt több mint száz évvel Malevics orosz festő, amikor egy üres fehér vásznat állított ki! Vége, ha! – vallotta ezzel a puszta gesztussal. Mert kiürült a művészet, vagy – más oldalról megközelítve: egy olyan folyamat indult el a XX. század elején, mely nem a tartalomra, hanem a formára vagy csak, illetve elsősorban a formára, annak a bontására, bontogatására és kevésbé az „összerakására” vagy az üzenetre helyezte a hangsúlyt. Ha csak nem ez volt a kor üzenete! (Ez a fogalom is megszületett: formatartalom!) Nálunk – a kommunizmussal – másfajta „ beavatkozás” történt, mely tornyot állított a hazugságnak a Kor Igazsága kimondása ellen, azt akadályozva.

Ezekkel fordul szembe Márton Árpád egész művészetével, amikor így fogalmazza meg képi nyelven a maga válaszát: Ki kell mondani a Kor és az Ember igazságát, az Élet igazságát! Meg kell fogalmazni az embert – vallja képeivel –, a küzdőt, a kornak kiszolgáltatottat! „Mert olyanokat értünk meg, amire ma sincs ige!” El kell(ett) hát kiáltani azt, hogy JAJ! A jaj siralmát. Azt, hogy ELÉG!

Azokban az időkben, amikor ez az életmű kezdett kibontakozni, Nagy Imre tette ugyanezt! Adta a maga látleletét az elpusztításra ítélt múltról.

Nos: Márton Árpád a Nagy Imre típusú igazmondó művészek közé tartozik. Nehéz ecsetvonások, kitűnik belőlük a gondterheltség. Súlyosak, mélyek a színek. Mélybarnák, kékesszürkébe oldott okkerek, barnába fojtott vörösek, zöldek, kékek. Visszafogott, komorló színvilág.

Ábrázolásmódja valóságalapú, tehát reális. Banner Zoltán „megtalált” kifejezésével: mágikus realizmus. Mágikus, mert varázslatos, a szó szoros értelmében hatalmába kerít, s kiáltja a kort, a kor emberének kiszolgáltatottságát, szorongatottságát, s az élet igazságait szemben a csinálttal, a hazudottal, a hazudottan gondtalannal (Szitok).

Szitok

Elég csak egy-egy életjelenetet megfesteni – ezt teszi Márton Árpád –, s megtelik az súllyal, az általa kifejezett életigazsággal. Parasztbánatában benne az embertelen kor, mely nemcsak javaiból fosztotta ki a falu népét, lelkileg is megalázta a földműves társadalmat. S mindez olyan mérhetetlen egyszerűséggel – egy keresztbetett karjaiba hanyatló-boruló emberalak elsúlyosított formáival, eltemetett arcával, alig jelzett, mintha magányát őrző – sajátos, ugyancsak súlyosan kifejező – környezetével… Szinte megdöbbentő a kép, a képei egyszerűsége és mélysége. Az alig valamivel – fojtott, mélyre hangolt színeivel – jajgatja az egyszerű ember bánatát, gondját, súlyosan nehéz és terhelt létét. A Napraforgó Égnek Kiáltó Vád megint csak kimondhatatlanul súlyos, tömbösített formáival egyszerre lefogott is és fel is hangosított színvilágának dinamikájával. Vagy egy teljesen más töltetű, a valósággal más irányból szembekiáltó grimaszkép ugyancsak a korról, a Madárijesztők nemcsak formában, színben is felhangosítva.

És hogy ellenpontozzunk, ez a művészet meg is szenteli-szentelheti az életet, az embert, az emberi lét csendjét halk, de belülről sugárzó színeivel, szűkszavúságával (Együtt). Tehát eszközeiben változatos, fel is növelhet, el is túlozhat, de le is halkíthat, vissza is foghat.

Együtt

Ám – s ebben mondhatni: eltántoríthatatlan – mindig a valóságot, a kor igazságát jeleníti meg, s ha valami távol áll tőle, akkor az a Maga Világára való közöny, a Csak Forma mint öncélúság. Számára eszköz a művészet is, őt mindig az elmondandó megfogalmazása vezérli, s a forma – mely a benne felgyűlteknek, kimondandóknak sajátos megjelenítése a maga ezer és ezer jellegzetességével – a megfogalmazás módja. Szimbolista is, szimbólumai (kenyér, ököl, kézre támaszkodó, a sorssal szembenéző vagy azt kérdező tekintet, ég és föd, az akár ívelő vagy akár geometrikus formákra bomló környezet mint szerkesztett világ) központi szerepet játszanak.

Színei kevert színek, ritkán él a kontrasztok, a felhangosítottságok lehetőségével. Inkább leszorítottan – szinte-szinte elfojtva – fejezi ki a lényeget, ezzel súlyosítva el azt.

Vannak nála szent dolgok. Ilyen a kenyér. A kenyeret adó munka. Az élet. Az emberi lélek, mely benne a mozdulatokban.

Márton Árpád jelenkori hazai művészetünk egyik legsúlyosabb egyénisége. Korunk Arcának megfogalmazója.

Hozzászólások
Szavazás
Mit gondol az új kormányról?







eredmények
szavazatok száma 15
szavazógép
2019-10-26: Kiscimbora - :

Bella István: A holdról

A hold
– macska volt.
Kell erre
bizonyosság?
Hiszen még most is
megugatják
a kutyák és a kutyuskák.
2019-10-26: Kultúra - :

Lakatos Mihály: Levente, a román

A névadás igen jelentős aktus, olyan ősi rituálé, amely a beszéd megjelenésével egyidős. Világteremtő gesztus. Amiként a Teremtés könyvében az Úr elválasztotta a világosságot a sötétségtől, a szárazföldet a vizektől, és nevet adott nekik, úgy a szülő is elválasztja gyerekét a gyermekek nagy halmazától, és nevet ad neki. Hogy milyet, az több tényező függvénye, de mindenképp a szülők döntése. Ábel ezért úgy tartja, hogy a gyerek neve nem annyira a viselőjéről, mint inkább a szülők jelleméről, képzettségéről, pillanatnyi elmeállapotáról árulkodik. És nemcsak róluk, hanem igen gyakran arról a korról is, amelyben éltek/élnek.