A hét végén zárult a Háromszéki Erdélyi Kárpát Egyesület nyolcadik kisbakancsos idénye. E túrák kovászembere, Gáspár László Zsolt szervezi a gyermekbarát kirándulásokat – eddig összesen hatvannégyet –, s alig ért véget a mostani, már a jövő évi, kilencedik idényt tervezi. Most Hargitafürdő környékén barangolt a hatvankét fős sereg – köztük 28 gyermek! –, kissé ráérősebben, mint általában, mert az év búcsútúráját kétnaposra méretezték. Az Uz Bence Menedékház egy éjszakára a kisbakancsos társaság szállásává vált, s ez nem csak azért jó, mert mindannyian egy fedél alatt tölthették az éjszakát, hanem az apróságok is megismerhették, milyen egy barátságos hegyi menedékház. Szüleikkel együtt azt is láthatták, nem az a fontos, hogy minél drágább és sziporkázóbb legyen egy szállás, hanem hogy otthonos legyen s tudjon befogadni minél több, székelyföldi hegyeinkre és környezetünkre kíváncsi túrázót.

E túrák résztvevői ugyanis azokkal a rejtett, szemérmes szépségekkel ismerkedhetnek, melyek sokak számára észrevétlenek maradnak. Hiszen általában kevesen szánnak arra egy hétvégét, hogy Hargitafürdőre utazva kigyalogoljanak a Csicsói-Hargita csúcsára, annak ellenére, hogy jócskán megéri felkapaszkodni a kissé meredek, helyenként köves ösvényen, mert a Hargita pazar látvánnyal ajándékozza meg a kíváncsiakat. Csak hegyek, csak fák, csak füves puszták, keresztek s kopjafák nélkül. Másabb, talán egyszerűbb és közvetlenebb is, mint átellenben a felcicomázott Madarasi-Hargita. S hogy mindezt láthatják a gyaloglást vállaló gyermekek  szüleikkel együtt, nagyobb ajándék, mint gondolnánk. Hiszen a játék s a pajkosság mellett egészen zsenge korban megtanulhatják, hogy a kitartásnak jutalma lesz, ráadásul fentről, a hegyek ormáról egészen másként látszik a világ, mint alulról, békaperspektívából szemlélve.

A kisbakancsosok olyan élményekkel, olyan tapasztalattal és tudással gyarapodnak, melyet itthon ülve lehetetlen megszerezni. Tapasztalhatják, hogy az elérhető, bejárható természet olyan kincsesbánya, mely itteni – talán túlságosan is sokat emlegetett – értékeink egyik legfontosabbja. Itt van, kőhajításnyira tőlünk, csupán ki kell lépni a komfortzónából, mert nyáron, az augusztusi kánikula ellenére is élmény felkapaszkodni a szomszédos Piliskére, szeptember végén jó elgyalogolni Bálványosfürdőről a Csíki-havasok közeli csúcsára, a Cecelére, s most, mikor tetőz a vénasszonyok nyara, felemelő a Hargitán szemlélődni. S mindazok, kik vállalják e megmérettetést – gyermekek és szüleik egyaránt –, tömény szülőföld-élménnyel gazdagodnak, s mindezt maguk a hegyek koronázzák. Ráadás, hogy e világba Hargitafürdőn a hetvenöt esztendős csíkszeredai hegymászó, Tőke Dénes – miként Gáspár László Zsolt fogalmazott, a legendás Reinhold Messner kortársa – vezette be őket, azt is példázva, hogy eligazítás, útmutatás nélkül sokkal nehezebb megtalálni az ösvényeket. Mi több, Tőke Dénes szerint nincs jótékonyabb és egészségesebb, mint a túrázás, mely testnek és léleknek egyaránt gyógyír, emellett sajátos vizuális élményt is jelent a résztvevőknek.

Miután maguk mögött hagytak egy sűrűn benőtt, jelzetlen útszakaszt, a kisbakancsosok közelednek Hargitafürdőhöz. Az alászálló nap még be-bepillant a fenyők közé, de az erdőben már terebélyesedik a szürkület, csupán néhány élénkzöld moha, sárguló levél töri meg a viszonylagos egyhangúságot. Megérkeznek. Mindannyian az Uz Bence Menedékház ebédlőjében ülnek, mosolygó asszonyok levessel kínálják őket. Mint oly sok minden e napon, ez is ajándék.