Farkas Réka
Együttműködési megállapodást írt alá az RMDSZ a kormányra igyekvő liberálisokkal. Nem is nagyon tehetett mást, hisz ahhoz, hogy valahogy eltávolítsák a hatalomból az igencsak kártékony Dăncilă-kabinetet, elsődleges az új többség kialakítása. A kormányban nem vállalnak szerepet, de hajlandóak a parlamenti támogatásra – jelentette ki több ízben Kelemen Hunor.
Ennek szellemében született meg a hétfőn aláírt protokollum, melyhez hasonlót láttunk már bőven az elmúlt húsz esztendőben. Többségük – függetlenül attól, hogy a jobb- vagy a baloldallal köttettek, aktív kormányzati szerepvállalásról vagy csupán külső támogatásról szóltak – papírra vetett álom maradt, még annyi sem vált valóra belőlük, mint az örökké ambiciózus kormányprogramokból.
De lássuk csak, mi is szerepelt ezekben a megállapodásokban, pontosabban, milyen feltételek lelhetőek fel a „hivatalos”, nyilvánosságra hozott változatokban. Az erdélyi magyarság egyik legnagyobb igénye, az autonómia például soha nem került be ilyen dokumentumba, sőt, a 2000-es évek elején hallgatólagos egyezség is született arról, hogy a területi autonómia igényét nem bolygatják az RMDSZ vezetői. Később, a Tăriceanu-kormány idején mintegy pótlékként beiktatták a kulturális autonómiát „kiváltó” kisebbségi törvényt, a jogszabály megszületett, ám a parlamenten nem sikerült átgyúrni. A következő, Traian Băsescu pártjával kötött megállapodások feltételei között még ott szerepelt e jogszabály elfogadása, aztán lassan teljesen eltűnt a süllyesztőben. A következő megállapodások inkább a nyelvi jogok bővítésére, a szabad szimbólumhasználatra összpontosítottak, és 2012-től, a Victor Pontával kötött egyezségben már tetten érhető, hogy elsősorban a korábban megszerzett jogok megőrzése vált céllá, a protokollumba garanciákat igyekeztek beiktatni – mint utólag kiderült, fölöslegesen. Nem a hivatalos hatalom, hanem megtűrt, sőt, sokszor támogatott bábjai indítottak háborút a székely szimbólumok, a magyar nyelv ellen. Az RMDSZ csak tehetetlen szemlélője volt az eseményeknek, a helyzetet szabályozó törvénykezdeményezései sorra megbuktak, hol éppen aktuális partnerük, hol az előző vagy éppen mindkettő tevőleges hozzájárulásával. Számos megállapodásban szerepelt a MOGYE helyzetének rendezése, az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának újraindítása, az eredményt, pontosabban az eredménytelenséget mindkét esetben ismerjük.
Ilyen előzmények után írt alá megállapodást Kelemen Hunor Ludovic Orbannal, amely ezúttal alig tartalmaz a magyarság szempontjából fontos tételt, a liberálisok csupán azt vállalják, hogy kormányuk megszavazásáért cserébe „érvényt szereznek a kisebbségi jogokra vonatkozó törvényeknek és nemzetközi szerződéseknek”. Keserű Kelemen Hunor megjegyzése, mely szerint 2020-ban már az is előrelépésnek számítana a kisebbségi jogok terén, ha Románia betartaná saját törvényeit és az itthon is törvénybe iktatott nemzetközi szerződéseket.
Szomorúan állapíthatjuk meg: így bukdácsolunk megállapodástól megállapodásig, melyeknek nemcsak ígérethalmaza mind soványabb, de elvárásaink is egyre szerényebbek. Van még alább?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
