Szekeres Attila
Kisgyerek szaladt haza lelkesedve, s dicsekedte el a családnak, hogy harangozott a katolikus templomban. A nagymama azonban leteremtette, hogy nagy bűnt követett el, csak a református templomba szabad menni. A tízéves forma fiú nem értette, miért szidták meg, hisz mekkora élményt jelentett ez számára.
A harangozó bácsi odament a játszótérre, kiszemelte magának őt, éppen őt, pedig ott más gyerekek is voltak, s megkérdezte, segítene-e harangozni, mert a társa nem jött el, s egyedül nehéz három harangot összehúzni. A gyerek nem értette nagyanyját, miért baj az, hogy bement a katolikus templomba, hisz az is istenháza, ugyanazé az Istenné, akihez a reformátusok is imádkoznak. Miért bűn az, hogy segített, hisz azt tanítják vallásórán: segíts felebarátodon. Aztán mi a gond azzal, hogy harangozott, hisz a harangszó ugyanazért az Istenért, ugyanahhoz az Istenhez szól!
Érthetetlen ez a kirekesztés, de szerencsére nem általános, csupán egyedi esetről van szó. A kereszténységen belül a vallásháborúk kora lejárt, a véres 16. század homályba vész, és a történelemből a pozitív hatások emléke marad meg.
Napjainkban reformátorok városává vált Sepsiszentgyörgy. Öt éve Kálvin János szobrát avattuk a Vártemplom alatt, néhány napja Luther Mártonét közvetlenül az evangélikus-lutheránus templom előtt, jó hónapja a Dávid Ferencét. Utóbbit az Erzsébet parkban, igaz ugyan, hogy az unitárius templom közelében, de a katolikus istenháza mögött, ahhoz közelebb. És nem protestál a katolikus egyház, hogy egy protestáns egyházfejedelem került a szomszédságába.
Ma a reformáció emléknapja van annak okán, hogy 1517. október 31-én Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes kihirdette az egyház eltévelyedésére rámutató kilencvenöt tételét. Ezeket a hagyomány szerint a wittenbergi vártemplom kapujára függesztette ki. Ünnepnap tehát a mai. A protestáns egyházakban alkalmi istentiszteletet tartanak, ezen belül a reformátusoknál úrvacsoravételi alkalom.
Igen, ünnepnap ez a protestánsoknak. De mi a helyzet a katolikusokkal? Ők miként viszonyulnak ehhez? A jelek azt mutatják, egyre természetesebben. 2017-ben a reformáció fél évezredes jubileuma kapcsán több alkalommal nyilatkoztak katolikus egyházi elöljárók. A szembenállástól a közösségig címmel evangélikus–római katolikus közös megemlékezést tartottak a reformációról. Az egyházak közötti kapcsolatok további elmélyítését, az ökumené útján való előrehaladást segítő közös megbékélési liturgia kidolgozásának igényét is megfogalmazták.
És mi a helyzet a hívek körében? Ugyan egyre szaporodnak az ökumenikus együttlétek, csak az a gond, hogy csökken a résztvevők száma. Ez nem valami vallási egyet nem értésnek tudható be, hanem annak, hogy a mai emberek nagy hányada számára közömbös az egyház, a vallási élet. Pedig a Biblia rosszra nem tanít, csak egy gondolatot ragadjunk ki: szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Ez utópiának hangzik, de azért igyekezni kell(ene) legalább megérteni, elfogadni felebarátainkat, hogy ez a világ jobbá váljék. Belső reformációra ma is szükség van.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.