Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Tamás Menyhért: Tamási Áron hajnali imája

2019. november 2., szombat, Irodalom

1956. november 4.

Ég és föld! Ég és föld! Leginkább a föld! Ne hagyd, nem hagyhatod, Uram!
Ezt a vad akaratot nem csaphatod szabadjára!

    Alighogy kilépett idejéből a magyar, máris...
    Máris megcsúfolt remény lett belőle.
    Ég és föld! Leginkább a föld! Leginkább a forradalom! A nemzet vajúdása!
Világítás helyett vér...
    Ebből a vajúdásból is halál születik.
    Éreztem, már lefekvéskor éreztem, hogy rosszra ébredek.
    Sokáig virrasztott az eszem. Mintha nem is az a gondolat ülne az agyamban, ami eddig ült.
    Hamar volt, bár messzinek találtam, békéjét kereste bennem.
    Már megint a hamvas gondolkodás, a hajnali észjárás.
    Mit ér a hamvas gondolkodás, a hajnali észjárás, amikor a fegyvereké a szó? Sokat, sokszor mondták, s most én is azt mondom: utolsó próbálkozása volt a nemzetnek, hogy az maradjon, aki volt!
    Volt, aki imát írt a jövendőhöz. Én is akartam...
    Csak akartam!
    Csillapodj, gondolat!
    Bármi, bárhogy történjék, a forradalom halottai, halottaim. Ami élőivel, s velem történik, mindenestül az enyém.
    Csillapodj, szívem!
    Hadd, hogy éljek, hűséggel éljek!
    Minden lehetek, csak másult ember nem!
    Ha tegnap nem volt módom kitérni a hűség elől, holnap még úgy sem lesz. Megint a végzet.
    A szüntelenül minket kereső átok.
    Nem tudom, mi vár rám, lesz-e annyi hevületem, mint odahaza, Erdélyben volt. Lesz-e módom kimondani a menekítő szót.
    Az utcát, az ágyúzást hallva, aligha...
    Ennek már lőporszaga van. Lőporszag tetemeinkre, tűzszag hajlékainkra.
    Édes Istenem, csak ez a nép ne kerüljön vágóhídra!
    Hát csak ennyi volt?
    Eddig tartott?
    Eddig tartott a nemzeti ölelkezés?
Nem először járja meg az eszemet: ahányszor önérzetes küzdésünket Szabadságnak kereszteltük, gyermeknapjait egyik sem élte túl. Pedig be’ reménylettem... Kezdtem berendezkedni a békére. Az írásra készülő nagy-nagy csendekre, termő hallgatásokra, a hallgatások mélyére, ahonnét a bajokra pillanthat a szellem, ahonnét a legtöbb biztatást kapjuk, hogy a múltat merjük múltnak, a jelent jelennek látni, s mindkettő jogán jövendőnkig merészkedjünk.
    Ládd-e, Istenem, elerőtlenedik a testem...
    Kezdetek kezdetétől harcos sors a magyar író sorsa.
    Ez időtől: vérpados várakozás.
    Ez időtől félek!
    Félek, nagyon félek, hogy keserű lecke jő. Maroknyi népnek, ha világhatalom teszi, elegendő egy maroknyi szorítás.
Félek, azért is félek, mert Európa szeme, a világ szeme másutt jár. Akiké rajtunk jár, nem politikusi tekintet.
    És az örökké várt diadalmas perc?
    Nem ütöm fel a Bibliát, nem kezdek ismételt fohászba. Mindünkben maradt annyi ima, hogy erőben tartsa hitünket.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 701
szavazógép
2019-11-02: Riport - Csinta Samu:

Feladat mellé erőt is ad az Isten (Beszélgetés dr. Csókay András idegsebésszel)

Orvosként emberek sokaságának szenvedését enyhíti, egyetemen oktat, tanúságtételeivel az Istenben való létezés hitét igyekszik minél több emberhez eljuttatni. Dr. Csókay András idegsebésszel a bangladesi sziámi ikreket szétválasztó beavatkozás erkölcsi vonzatairól is beszélgettünk.
2019-11-02: Irodalom - :

Tollas Tibor: Bebádogoztak minden ablakot...