Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Beszélgetés dr. Csókay András idegsebésszelFeladat mellé erőt is ad az Isten

2019. november 2., szombat, Riport

Orvosként emberek sokaságának szenvedését enyhíti, egyetemen oktat, tanúságtételeivel az Istenben való létezés hitét igyekszik minél több emberhez eljuttatni. Dr. Csókay András idegsebésszel a bangladesi sziámi ikreket szétválasztó beavatkozás erkölcsi vonzatairól is beszélgettünk.

– A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen Istenhit és orvostudomány című tárgyat oktat. Miért tartja fontosnak?

– Ha megkérdeznék, orvosi életemben mire vagyok a legbüszkébb, akkor nyilván beszélnék a gyógyításaimról, a tudományos innovációimról, de a betegellátás, oktatás, tudományos munka hármasából az oktatás nálam előtérben van. Az Istenhit és orvostudomány elnevezésű tárgy bevezetését a Jóisten súgta nekem tizenkét évvel ezelőtt. Az ötlettel megkerestem az általam igen szeretett és tisztelt Kopp Mária professzor asszonyt, a Magatartás-tudományi Intézet igazgatóját, hogy az intézet fogadná be ezt a tárgyat. Az ő és Tulassay Tivadar rektor úr segítségével indultunk útnak. Az előzményekhez tartozik, hogy amikor megtértem, visszataláltam gyermekkorom hitéhez, tisztánlátásához, nagyon sok tudós könyvet olvastam olyan atyáktól, akiktől megtanultam, hogy az evangélium, a biblia alátámasztja a tudományt. A tudósok a legtöbb esetben fáradságos munka, sokszor egymás elleni küzdelem végén felérnek arra a bizonyos hegytetőre, ahol ott ül egy, akár írni-olvasni nem tudó valaki, és azt mondja: én ezt már régen tudom, mert hallgattam az evangéliumot. Ilyen kérdés például, hogy hol kezdődik az élet. A jóval Jézus előtt élő Hippokratész is beemelte az orvosi eskübe, hogy magzatelhajtáshoz segítséget nem nyújtok. Még a kommunizmus idején is szerepelt ez a passzus, cirka tizenöt éve viszont a magyarországi orvostanhallgatók már nem esküsznek fel a magzatelhajtás elutasítására. Az említett tantárggyal az volt a célom, hogy segítsük erősíteni a tudomány és a hit közötti szintézist.

– Milyen volt a különös kezdeményezés fogadtatása?

– Hihetetlenül nagy lelkesedés fogadta, az első évfolyamra 196-an jelentkeztek, utána aztán 120-ra, mára pedig 80 személyre korlátozták a részvételt. Jogosan amúgy, mert ekkora létszám mellett egy külsős tanár esetében szabadon választható, de kreditpontos tantárgy vizsgáit nem lehet felelősen megszervezni. A nyolcvanas létszám viszont azóta is garantált. A szakma részéről gyakorlatilag nem érkezett visszajelzés, és ez a jobbik eset. A tűrt kategóriába sorolható a tantárgy, de tisztában vagyok, hogy bármikor számíthatok ellenszélre. Akadt már diák, aki feljelentett az egyetem vezetőségénél, hogy istenhites nézeteket terjesztünk. A kurzus hatására ugyanakkor többen indultak el egy másik úton, leginkább az emberi élet kezdetének kérdésében érezték úgy, hogy fejükben helyükre kerültek a dolgok.

– A generációváltások hoztak-e lényegi változásokat ebben a tekintetben?

– Jó lenne igennel válaszolni, de sajnos nem tehetem.

A tudomány nem csak a kommunizmus idején nem volt Isten-párti, ma sem az. Ha egy tudományos konferencián akár csak hivatkozol a hitre, a professzorok jelentős része ugyanúgy összeráncolja a homlokát, mint negyven évvel ezelőtt.

A tudomány még mindig gyakran ott tart, hogy Szentgyörgyi Albert találta fel a C-vitamint, holott az már megvolt, ő csak megtalálta! Nem a tudomány teremt, a tudomány csak megismer és tovább ad. Közben folyamatosan olyan csávába kerül, amibe ötszáz évvel ezelőtt nem: akkor még tudták, hogy a tudomány a teremtett világhoz tartozik. Aztán elkezdte isteníteni magát, és ez borzasztó nagy baj. A világ nagy akadémiáin alig létezik hivatkozás arra, hogy mi is csak Isten által teremtettek vagyunk. Egyre nagyobb harcok dúlnak ezen a téren.

– Önben honnan nőtt ki ez a mély istenhit?

– Nekem nagyon könnyű volt, katolikus családba születtem, annak szellemében is neveltek, ráadásul szüleim olyan mérvű üldöztetést voltak kénytelenek elviselni, aminek következtében jogász édesapám az ötvenes években elment vasbetonszerelőnek. Sajnos később elhagytam a templomot, egymással törődtünk az akkor még leendő feleségemmel. A tévelygésem súlyos következményekkel is járt, az én hibámból szinte borult a családom, de szerencsémre huszonegy évvel ezelőtt a feleségem megbocsátása és Jézus segített visszatalálni az igaz útra. Meggyőződésem, hogy mindenki lelkében ott a megtérés iránti vágy. Nekünk, akik ilyen nevelésben részesültünk, könnyebb visszatérni, az igazi neofitáknak azokat tartom, akiket kívülállóként, netán ateistaként érint meg az evangélium.

– A halottak napja, a mindenszentek napja hogyan zajlik a Csókay családban?

– Mivel a mi halottaink nem mentek el, állandóan velünk vannak, általuk jó barátságban vagyunk a halállal. Ezzel együtt nagyzolás lenne azt állítani, hogy könnyen megy az elengedés, a tízéves fiam öt évvel ezelőtti halála után én másfél éves depresszióba süllyedtem. Igazából nem is kell elengedni a halottainkat, hiszen együtt élünk Istenben, mint egy utca két oldalán, de ugyanazon a „lakótelepben”: az öröklétben. A hívő ember a világban él, de nem a világból, ami azt jelenti, hogy egyben odaát is vagyunk. És ha ezt imádságban tudjuk gyakorolni, bizony közelebbi kapcsolatban tudunk maradni eltávozott szeretteinkkel anélkül, hogy őrültek lennénk, vagy képzelgők. A mindenszentek és a halottak napja a mi családunkban amúgy ünnep is, hiszen a nejem mindenszentek napján született, a lányom pedig a halottak napján. Megünnepeljük őket, ahogy kell, majd kimegyünk a temetőbe a halottainkhoz.

– A bangladesi sziámi ikreket szétválasztó, ön által vezetett műtét az év egyik orvosi szenzációja. Hogyan találkozott ezzel a visszhangos esettel?

– Isten hozta elénk ezt a történetet. Egy 2016-os medjugorjei isteni hívást követően indítottam el a nigériai orvosi missziót a Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány keretében. Magammal hívtam Pataki Gergely plasztikai sebész barátomat is, ő meg elhívott az általa kezdeményezett bangladesi misszióba. Így kerültem oda, 2017. november 30-án pedig ott találkoztam az ikrek szüleivel, akik Pataki doktorhoz hozták lányaikat abban a meggyőződésben, hogy a szétválasztás plasztikai sebészeti műtét. Az eset amúgy a gyerekek születése óta szerepelt a szakmai tudományos világhálón, de egyetlen sebészeti csoport sem jelentkezett be. Amikor szembesültem az ikrek szörnyűséges közös vénás rendszerével, elsőre magam is úgy ítéltem meg, hogy ez a bonyolult eset nem fér bele a mi csapatunk hatáskörébe. Az eddigi említésre méltó kreatív szakmai ötleteim mindig rózsafüzér-imádságban, Jézus-imában születtek, ezúttal is így tettem, és Jézus hamarosan elmondta nekem, mit kell tennem a bangladesi ikrek esetében. Azon az úton indultunk el, érpályán belüli sebészi szétválasztási módszerhez folyamodtunk, amelyet már zseniális kollégám, Hudák István doktor hajtott végre bravúros módon, így ötven százaléknál nagyobb remélhető túlélési eséllyel láthattunk neki a koponyák szétválasztásának. Ötven százalékkal még nem fogtam volna neki a szétválasztásnak.

– Etikai kihívás is volt a beavatkozás? Hiszen olyan ikerpárral volt dolguk, akik összenőve, de éltek, és talán még boldogok is voltak.

– Amikor döntöttünk Pataki Gergellyel, arra gondoltunk: elérhetjük, hogy boldogan ébredjenek, és megmaradjanak, különösen a teljes Kárpát-medencében zajló háttérima által megerősítve. Alapvetően be is igazolódott mindez, orvosilag még mindig sikeresnek mondható a beavatkozás. A műtét után 33 nappal az egyik kislány esetében bekövetkezett szövődmény azonban sok mindent lelassított. Emberileg csak akkor fogom sikeresnek érezni a beavatkozást, ha egyszer a másik kicsi is feljön egy megélt tudatállapot szintjére. Hogy erre mennyi az esély, megjósolhatatlan. Mi a szétválasztással nagyon súlyos irányított koponyasérülést okoztunk, ami rendbe jönni látszott, de később, nem sebészi szövődményként jött a bevérzés. Ezért nem lehet prognosztizálni, csak reménykedni és imádkozni.

Istenben élünk, azt kell elfogadnunk, amit ő megenged.

Eddig is tett csodákat, hiszen a posztoperációs szakaszban bekövetkezett nagyon kritikus időszakban akadtak pillanatok, amikor az aneszteziológus kolléga és jómagam is azt mondtuk, ez a gyerek ma el fog menni. És nem ment el. Nagyboldogasszony napján jött vissza, meggyőződésem, hogy milliók imája tartotta őt közöttünk.

– A szülők elhatározott szándéka volt az ikrek szétválasztása?

– Természetesen, azt mondták, ez így nem élet. Muszlim emberekről van szó, akik szintén nagyon vallásosak, azt tartják, Isten nem arra teremti az embert, hogy valakivel összenőve éljen. Súlyos fejlődési rendellenességről beszélünk, amit ha orvosilag lehetséges, meg kell próbálni korrigálni. Ilyen esetben a legelső etikai jellegű kérdés az orvos számára: megcsinálná-e a saját gyerekével? És én ki mertem mondani, hogy ezeknek az innovációknak a segítségével a sajátjaim esetében is megpróbálnám. Három olyan innovációról is beszélhetünk, amelyek további sziámi ikrek esetében is nagy jelentőségűek lehetnek. Ezek közül kiemelkedik az érpályán belüli vénás szétválasztás, ami ekkora érszakaszon végrehajtva világpremier.

– Közben meg járja a Kárpát-medencét, tanúságtételein százak, ezrek vesznek részt. Valamiféle adósságot ró ily módon le?

– Orvosi munkám melletti hivatásomnak érzem. Átlagosan heti egy tanúságtételt vállalok, de a bangladesi ikrek esete kapcsán ez a szám jelentősen növekedett. A nejem félt is engem, azt mondja, több terhet rakok magamra, mint amennyi erőt kapok. De én tudom, hogy Isten nemcsak feladatot ad, hanem erőt is hozzá.

 

Csókay András

Idegsebész, 1956-ban született Budapesten. A Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karán szerzett diplomát 1980-ban. Pályáját mérnökként kezdte, majd 1983–1989 között a Semmelweis Orvosi Egyetemen tanult, ahol 1989-ben orvosi diplomát szerzett, majd 1994-ben idegsebész szakvizsgát tett. A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ idegsebészeti osztályának vezető főorvosa. A Cselekvés a Kiszolgáltatottakért Alapítvány harmincöt fős magyar egészségügyi csapatával 2019. augusztus elején egy bangladesi sziámi ikerpárt választott szét sikeresen egy 30 órás műtét során. Legismertebb kutatási eredménye az éralagút-technika, amely új módszer a súlyos traumás agyduzzadás kezelésére: a koponyatető eltávolítása után az ereket egy alagúttal védik meg az elzáródástól. Könyvei, publikációi: A hit nem elméleti kérdés (2015); Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Kairosz, 2007); Bátorság az örömhöz (Kairosz, 2008); Lélekjelenlét – Szellemi ébredés kell! (Kairosz, 2009); Alagút az agyban – Gondolatok, cselekedetek és csodák (Masszi Kiadó, 2009); Agysebészet rózsafüzérrel – Vallomások útközben (Szent István Társulat, 2013); Muhari-Papp Sándor Balázs–Csókay András: Művészet és idegsebészet együtt a hitben (Kairosz, 2015); Idegsebészet és hétköznapi misztika – „Jól látod, apu!” (Szt. István Társulat, 2016). Díjak, kitüntetések: Prima-díj (2005), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2011), Semmelweis Ignác-díj (2018), Budapest díszpolgára (2019). Nős, öt gyermek apja.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 701
szavazógép
2019-11-02: Sport - :

Bukarestben játszik a Sepsi OSK (Labdarúgás, 1. Liga)

A Sepsi OSK vasárnap 21 órától a legutóbbi hét bajnoki mérkőzésen veretlen FCSB vendégeként lép pályára a Nemzeti Arénában az élvonalbeli bajnokság 15. fordulójában. A mérkőzést a Digi Sport és a Telekom Sport élőben közvetíti.
2019-11-02: Irodalom - :

Tamás Menyhért: Tamási Áron hajnali imája