Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Cs. Szabó László: Gyász és megdicsőülés

2019. november 2., szombat, História

Elhangzott 1956. november 1-jén a BBC magyar nyelvű műsorában

Halottak napja nem a porlandó hamvak, az élő lelkek ünnepe. Több mint ezerszáz esztendeje megülik évente apró, reszkető fényeknél, mikor a fákra is leszáll az arany­halál. De 1956-tól fogva Magyarországon krisztusi ünnep is ez a keresztény emlékezés: olyan áldozat ünnepe, amelyet egy nép hozott, hogy kiontott vérével tisztábbra mossa a világ lelkiismeretét s puszta mellel a fegyvereknek ugorva meghirdesse, hogy a Bűnnek nincs igazi hatalma. Mert azok a friss holtak, akiknek hevenyészett utcai sírja fölött kigyúl a mécses, megszégyenítették a kételkedőket, akik nem bíztak a lélek törhetetlen szabadságában s ujjongással töltik el a hívőket, akik tudták, hogy a lélek csöndes, de töretlen ellenállása egyszer még képes lesz a legnagyobb véráldozatra és önfeláldozásra.

  • Budapest 1956. november 1-jén
    Budapest 1956. november 1-jén

Nem bíztak hiába. Kicsi és szegény nép vállalkozott erre a fennkölt és felülmúlhatatlan áldozatra, olyan nép, amelyet legtöbb szomszédja s más világrészek népei számban, hatalomban, anyagi erőben felülmúlnak. De egyik se a lélek erejében és szabadságában. A gondviselés rendjét kell látni és dicsérni abban, hogy a magyar szabadságharc azon az ünnepen végződik, halottak napján, amely nem a porladó testek, hanem az élő lelkek ünnepnapja. Mostantól fogva akárhogy forduljon is a magyarság jó vagy bal sorsa, a világ népei a holtak élő lelkére emlékezve a síroknál, emlékezni fognak azokra a magyar férfiakra, asszonyokra és serdülőkre, diákokra, munkásokra, katonákra, parasztokra, és írókra, akik véres áldozatukkal tanúságot tettek e lélek örök szabadságáról s visszaadták egy magyar szó hitvalló, csodálatos értelmét.

Ez a szó a halálmegvetés. Az elesett hősök a szó szoros értelme szerint megvetették a halált, mert nem hittek az örök halálban, s tudták, hogy halál csak a földi létben van, abban a földi életben, amelyet megmérgezett a bűn, s méltatlanná tett az emberhez. Tudták, hogy élőhalottnak lenni rosszabb és méltatlanabb, mint hősi halottnak.

Hány hadosztálya van a pápának? – kérdezte Sztálin. Midőn a pápa meghallotta ezt a gőgös, balga kérdést, mosolyogva azt felelte: az én seregem az égben van. Ez a sereg harcolt Budapest utcáin nemcsak a katolikusok, hanem minden hitvallásúak mellett s azoknak az oldalán is, akik sose próbálták ki az ima erejét, nem kóstolták meg édes ízét, mert szunnyadt bennük a hit, de szívük tisztaságával az angyalok szövetségesei voltak. Ifjak, férfiak, aggok, lányok és asszonyok fegyvertelenül vagy gyatra fegyverekkel a kezükben s halálmegvetéssel a szívben legyőzték Sztálin had­osztályait.

A magyar költészet telehintve jövőbelátó igékkel. „Nem sokaság, hanem lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat” – kiáltotta Berzsenyi, nem törődve maga körül a szomorú valósággal, amely látszólag meghazudtolta. Neki volt azonban igaza, a próféta költőnek, mert a magyar nép százötven évvel később helytállt a szavaiért. Milyen jó, hogy megvan ez a felséges sor, a legszebb sírfelirat az októberi áldozatok friss hantjai felett! Egy másik költő, élő kortársunk pedig pár év előtt, a hitleri háború legsötétebb óráiban, közelítő csapások és iszonyatok sejtelmével azt írta, hogy „Nem ijeszt, mi csak ijeszthet, nem ölhet, mi csak ölne minket.” Milyen jó, hogy megvan ez a két sor, amely összemarkolja az októberi szabadságharc értelmét s hősi halottak egykori hitvallását, ha maguk talán nem tudták is kimondani ilyen tömören.

A magyar nép ma azokhoz a repedezett, régi-régi képekhez hasonlít, amelyeken a feltámadt, szomorú, de győzhetetlen Krisztus, borzalmas sebektől s alvadt vértől borítva, kereszttel a vállán a nyitott és legyőzött sír szélén ül. Az ő áldozatára emlékeztet, amit a nép egy ködös, szétlőtt, leszegényedett, elcsúfított és megalázott nagyváros utcáin véghezvitt. Mint minden áldozat Krisztus nyomdokán, a magyaroké is egyszerre megszégyenít és fölemel, bűntudattal és ujjongással telít. Nem vagyunk rá méltók s mégis el kell fogadni, mert így akarja az áldozathozó.

Nagyon nehéz napok várnak a magyarokra. De nem azért, mert a tél küszöbén rommá lett az otthonuk. Azért sem, mert kevés a kenyér, ruha, szén és kötszer. Ezeket a hiányokat és gondokat enyhíti a bámuló és meghatott világ segítsége s a maguk buzgalma. De nehéz napok várnak a magyarra, mert lélekben és szellemben, magatartásukban és közdolgaikban, a politikában, gyárakban, hivatalokban, iskolákban s a földeken felül kell múlniuk egész múltjukat. Nem lesz könnyű méltónak lenni azokhoz a holtakhoz, Krisztus tudatos vagy öntudatlan követőihez, akik halottak napja a Gyász és megdicsőülés napja előtt Budapesten és az országban olyan sokat elmostak a világ bűneiből.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 701
szavazógép
2019-11-02: Irodalom - :

Az ötödik kerék 11. (Hegedűs Imre János regénye)

Moyses Márton életeés tűzhalála
V. Isten szándékában
Mintha az angyalok könnye hullott volna az égből, kétoldalt hóharmatos volt az út széle, apró kristályok rakódtak fűszálakra, kórókra, telefonpóznákra, s amikor a hold kibújt a rongyos felhők mögül, csillogott a sok ezer megfagyott harmatcsepp.
2019-11-02: História - :

Tófalvi Zoltán: Az egykori Der Spiegel a kolozsvári diákszervezkedésekről és a Dobai-perről

Egyedi története van az egykori nyugatnémet folyóirat szóban forgó lapszámának! Gazda József barátommal 1994-ben közösen publikáltuk a Veress Zoltán egykori kolozsvári író, költő által vezetett svédországi Erdélyi Könyvegylet kiadásában a Kövek egy siratófalhoz című kötetünket, amelyben a román kommunista diktatúra által kivégzett vagy „megöngyilkolt” mártírokról, ellehetetlenített romániai magyar értelmiségiekről, papokról, színészekről közöltünk tanulmányokat, mélyinterjúkat.