Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Benedek Elek: A világlátott békák

2019. november 9., szombat, Kiscimbora

Volt egyszer két béka. Az egyik Oszaka város mellett lakott egy gödörben, a másik pedig Kiotó mellett egy patakban. Mit gondoltak, mit nem, mind a kettőnek nagy kedve kerekedett, hogy világot lássanak.

  • Ördög Erik rajza
    Ördög Erik rajza

Az egyik béka, amelyik Kiotóban lakott, szerette volna látni Oszakát; a másik pedig, amelyik Oszakában lakott, az meg szerette volna látni Kiotót, a Mikádó városát. Egymást nem ismerték, soha egymásnak hírét sem hallották, s íme, mégis egyszerre, egy pillanatban gondoltak erre az utazásra. Egy órában indult mind a kettő a nagy útra. Mentek, mende­géltek, hát bizony csak lassan haladtak, s merthogy volt egy szörnyű magas hegy is a két város között, bizony sok idő telt belé, amíg annak a magas hegynek a tetejére kiértek, de bezzeg elcsodálkozott mindkettő, mikor a hegy tetejére kiértek, s ott meglátták egymást.
– Adj’ Isten – köszöntötte az egyik béka a másikat.
– Adj’ Isten! Hát te hová indultál, testvér?
– Én bizony – mondotta az egyik, amelyik Kiotóból indult – szeretném meglátni Oszaka városát.
– Ugyan bizony? Na lám, én meg Oszakából indultam azért, hogy lássam Kiotót, a Mikádó híres városát.
– Ejnye, de jó!
– Ugye, de jó?
Ott mindjárt leültek, megbarátkoztak, ettek-ittak, mulattak, még táncra is kerekedtek. Tánc után pedig leheveredtek a jó magas fűbe, s pihentek, aztán elkezdtek beszélgetni:
– No lám – mondotta a kiotói béka –, erről a hegyről jól lehetne látni mind a két várost, hogyha fel tudnánk állani a lábunkra.
– Hiszen azt megtehetjük – mondotta az oszakai béka –, álljunk fel a hátulsó lábunkra, az első lábunkkal öleljük át egymást, fogózzunk jó erősen egymásba; te nézz Oszaka felé, én nézek Kiotó felé; akkor legalább nem kell tovább fáradnunk; anélkül, hogy odamennénk, mind a ketten látjuk egymásnak a városát.
Tetszett a terv. Egyszeribe talpra ugrottak, felálltak, összefogóztak, s néztek, néztek, egyik erre, másik arra. Az ám, csakhogy a fejüket amint felemelték, mind a kettőnek a szeme hátrafelé fordult. A kiotói béka, amelyik háttal volt Kiotónak, Kiotót látta; az oszakai béka, az meg Oszakát látta.
– Ni, te, ni – mondotta a kiotói béka –, hiszen Oszaka éppen olyan város, mint Kiotó!
– No, hallod – mondotta az oszakai béka –, engem is öl a csuda, hiszen Kiotó éppen olyan, mint Oszaka. Na, ezért igazán kár volt kimászni ennek a hegynek a tetejére.
Le is mondtak egyszeribe arról, hogy tovább menjenek. Még jól kimulatták magukat, ettek, ittak, pihentek egyet, azzal aztán szépen elbúcsúztak egymástól: a kiotói béka ment haza, Kiotóba, az oszakai béka ment haza, Oszakába. Otthon mind a kettő elmondta a többi békának, hogy Kiotó éppen olyan, mint Oszaka, Oszaka olyan, mint Kiotó, és soha, de soha, haláluk napjáig senki el nem tudta hitetni velük, hogy bizony Kiotó nem Oszaka és Oszaka nem Kiotó.
Itt a vége, fuss el véle.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint jó hatása lesz-e az edzőváltásnak a Sepsi OSK-nál?









eredmények
szavazatok száma 727
szavazógép
2019-11-09: Kiscimbora - :

Páskándi Géza: A kisegér

Ez a szegény kisegér
egy-két morzsából megél.
2019-11-09: Színház az egész világ - Nagy B. Sándor:

Jutalomjáték (Kányádi-előadóest a Tamási Áron Színházban)

A színpadon hat színésznő és egy idős színész, aki nemcsak élettapasztalata, bölcsessége miatt figyelemre méltó ebben az előadásban, hanem azért is, mert fiatalkorában a versműsorok egyik nagymesterének számított. És persze a költő, aki gyermekkorunk óta hűséges bajtársunk, és olyan mélyen beírta magát a lelkünkbe, mintha közeli hozzátartozónk volna. A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Az, amit mondani kell című Kányádi-vers­műsora kellemes meglepetés volt számunkra, melyhez hasonlóval nemigen találkozhatott az erdélyi magyar színpadok közönsége a rendszerváltás óta.